Tulajdonképpen teregetek

Na gyere te jó lista! - a karantén miatt, meg hogy Zsófi(ék)nak főzök időnként, állandóan van itthon többféle meleg étel. Ilyen előtte soha nem volt, és csodás érzés. Szintén az a felfedezés is, hogy kókusztejben főtt rizs mennyire jó reggeli alap sósan (újhagymával, tojással, bármi más zöldséggel vagy maradék hússal) is és édesen (gyümölcs szósszal, fahéjjal, kókuszchips-szel) is. És a kardamom bármilyen aszalt / fagyasztott gyümölccsel mit tesz!!! úristen!! Olyan íz, hogy meg kell érte őrülni. Kísérletezek is a konyhában, és élvezem az eredményeket (többnyire - for the record...) - tegnap elmentem fodrászhoz. Biciklivel. Délre. Mármint 12:00-ra. A Kálvin térhez. Át a városon. Annyira jó volt biciklizni és őszen odagurulni, és szőkésbarnán vissza, hogy erre nincsenek szavak. Nevettem hangosan a bicklin, hogy ez mekkora jó dolog már. Mindenhol virágzó fák, nyugis város, napfény, tiszta levegő, szép színek és tavaszi szél. - lett egy tervem. Érzelmi indíttatásól, de minél többet g...

Azt álmodtam, hogy a régi telkünkön vagyok, az első kis házban, ott is lakom, és nagyon jól érzem magam ott, pedig eddig az a ház volt mindig a legridegebb érzetű, és ott szerettem régen legkevésbé lenni (és az volt a miénk!). Tele van az én cuccaimmal, de mégis, az a ház az. Reggel ébredezek, bejön Sz., ők is ott laknak, talán egy másik házban, megöleljük egymást, valami kedveset dünnyögünk egymás fülébe, szeretet van a levegőben, aztán bejön a barátnője, nyafka, picsahangú csaj, affektálva beszél, meghökkenek, keresem a szemkontaktust Sz-val, hogy tényleg az ő barátnője, de hiába, részvétet érzek és szánalmat, hogy egy ilyen csajjal van, csinos, de harsány, üres és idegesítő, jesszusom. Bemutatkozunk egymásnak, próbálom nyújtani a kezem kézfogásra, de nem tudom felemelni, azt hittem, Sz. fogja le, de inkább csak nem mozdul, nem engedelmeskedik a karom az akaratomnak. Elmondja a nevét (az is ilyen picsanév, nem lepődök meg), ás a végére hozzátesz még valamit, ami kb úgy hangzik, hogy ...

Ó bakker, jan. 31. az utolsó beírás, most ezt a több mint 2 hónapot kellene visszaidézni. Előrefele? Hátrafele? Hogyan torzít kevésbé a memória? Na jó, előrefelé. És csak azért naplózom le az eseményeket, mert a 2019-2020-as year compassban számomra is meglepő módon a blog történései adták a legjobb keretet. Mondjuk akkor azért írhatnám ugye gyakrabban, de ezeket a köröket már megfutottuk. Szóval február elején már jobb volt a kedv, meg akkor volt a fő munkadurvulás, mint minden évben, de idén már tényleg tök egyensúlyban voltunk, nem voltak nagy éjszakázások, szívmegállásos projektek, hanem tök szépen toltuk le. A két fiúnak is a hónap első felében volt a szülinapja, egymástól pár napnyira, gondoltam, akkor fair leszek és nincs kivételezés, mindkettejüknek írok. Sz-re valamiért iszonyat sokat gondoltam még akkor is, teljesen érthetetlen fordulatok ezek, de ez volt, és neki nagyon fontosnak éreztem, hogy jelezzem, gondolok rá. M-nek csak inkább olyan lezárásképp, meg a fair-ség jeg...