Tulajdonképpen teregetek

Legújabb kedvenc időtöltésem Thoraya Maronesi csatornájáról nézni random videokat, és kb mind iszonyúan inspiráló, meg azonnal fel is teszem magamnak az aktuális kérdést és próbálom jól meg is válaszolni. Most a héten egyik este az volt a körkérdés, hogy Ki az az egyetlen idegen, akire még mindig emlékszel? és nagyon izgi meg megható válaszokat mondtak a megkérdezettek. Aztán félretettem a telefont és elkezdtem utazni az emlékeim között, hogy az én életemben kik azok a rövid időre felbukkant idegenek, akikre emlékszem még ma is. És az volt az egyik furi, hogy akiket itt leírtam (gallérmegigazító fiú és tatárbifszteket adó hentes), azok rögtön bevillantak, mintha azzal, hogy egyszer már szavakba öntöttem az emlékeket, azzal behúztam volna a hosszú (hosszabb) távú memóriámba. És közben meg  tudom , hogy volt még ezer ilyen mozzanat - na és azokat nehezen találtam a benti kuszaságban.  A másik furi volt azt felidézni, hogy volt több mint 6 év az életemben, amikor utazós munk...

 Gyakrabban írok, gyakrabban írok, gyakrabban írok... Azt hiszem (vagy csak remélem), ezek most megint olyan idők, amikre sokáig emlékezni fogok, hiába második hullám és kívülről úgy látszik szarabb, de közben valahogy nekem annyival jobb most sok szempontból a MINDEN!! És mióta bölcs buddháné vagyok, pontosan tudom, hogy ez csak egy múló, pillanatnyi érzet, hétfőn például annyira zokogtam egy telefonbeszélgetésen, hogy beszélni is alig tudtam, szóval hogy vannak a fentek meg a lentek, és én tisztességgel meg is élem mindkettőt. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi is az a sok szempont, amitől (amelyekből? ami miatt?) most jobb. Ahogy elgondolkodtam és megpróbáltam összeszedni őket, valahogy a lezárás jött - de ez csak egy otrombán elnagyolt összefoglaló fogalom, majd igyekszem kibontani. Valamikor még szeptemberben elővettem az újévkor kitöltött year compass-t, és egyrészt ugye nem emlékeztem semmire sem már belőle (semmi meglepő, ez minden évben így van), másrészt megakadt a szeme...