minden rendben van
Na megint annyira lefoglalt a belső világom háborgása, hogy elfelejtettem írni, pedig az mindig kisimítja ezt a háborgó tengert. Pláne most, hogy teraszon, függőágyból jelentkezem, ez már önmagában egy réteget kisimít. A háborgás mélyebb rétegeiről most asszem nem is fogok írni, mert alapjaiban semmi nagy probléma nincs, és mindenki más nyugodtan helyettesítse be a saját háborgásait, pont ilyenek az enyémek is, csak a saját tematikámmal, amit már unalomig ismételtem. Inkább arról szeretnék nyomot hagyni, hogy miből tudok töltekezni, vagy mitől van jobb kedvem -azokra a rövid időszakokra, amikor benne tudok maradni a jóban. Az alaphelyzet az, hogy iszonyúan sok már az egyedüllét, és ezzel párhuzamosan lezuhant a toleranciaszintem, és ijesztő mértékben idegesít kb minden és mindenki. Az megnyugtat kicsit, hogy akivel erről beszélgettem, mindenki nagyon hasonlóan érzi magát, de azért a megoldás nem tudom, mi erre. Lehet, a lassú visszaszoktatás lesz, ahogy É. is mondta, hogy sz...