Tulajdonképpen teregetek

Ajaj, bele kell húznom, hogy a régi havi átlag 2 posztot tartani tudjam - ennyit az egy hónapnyi gyakori írás hosszútávú hatásairól :) bár az igaz, rengetegszer gondoltam arra, hogy na ezt vagy azt le kellene ide írni. Sajnálom, hogy amikor nagyon fent voltam, akkor nem írtam arról az állapotról, csak megint lenthez közeledve jutok el ide. De asszem nincs is kedvem írni a nemjóllevésről, sokkal inkább valami évzárás felé kellene kacsingatni. Ma itt voltak a kirgiz csajkák megint bruncholni (találkoztam mostanság egy fiúval, aki rosszallását fejezte ki a sok angol szóért, amit a magyar köznyelvben hall [pl nálam is], illetve a gyakori káromkodásért [wtf mondanám]), ismét egy 8,5 órás beszélgetésáradat lett belőle, nagyon jó témákkal, nevetésekkel meg megbeszélnivalókkal, és az egyik téma az volt, hogy kinek mik voltak 2023 kiemelkedő pillanatai, akár tényleg csak egy átlagos pillanat, akár valami elért dolog. És asszem most inkább valami ilyesmiket gyűjtenék ide, szigorúan nem fontosság...

Hát helló december, örülök, hogy itt járunk már, bár sokéve először nem volt ilyen iszonytató fos a novemberem, szempillantás alatt repült el és a korábban taglalt ezer dolog miatt egy nagyon menő hónapként vonul be az emlékezetembe. De azért a december az mindig más, ott már ott van a karácsony és a lecsendesedés előszele, szóval próbálok a nulláról elkezdeni a karácsony felé kacsingatni.  A kacsintás egy nagyon komoly és váratlan ráhangolódással indult, mert most hétvégén Bécsben voltunk a kirgiz csajokkal, és szombaton egész nap hullott a hó és meg is maradt, ma meg napsütés volt, szóval azt az igazi, tankönyvi adventi Bécset láttuk, és olyan végtelenül romantikus volt (még így, lánybandában is). Néha elméláztam, hogy azért remélem, még lesz olyan is, hogy egy férfiember kezét fogva fogok ott sétálgatni. Voltunk karácsonyi vásárban (de nem a fő vásárokban, ahol a környező utcákban is heringként álltak a turisztok, hanem pár helyi, kisebb vásárt mutatott meg nekünk K.), voltunk a...

No, hát én úgy örülök ennek a blogvermes hónapnak! A legjobb, hogy mennyi mindenki belódult, és eleinte még tudtam követni, aztán most már egy ideje nem. De majd visszaolvasom a nyugodt-békés decemberben. Egy szép 17-es prímszámmal zárom ezt a hónapot, és ez annyira durván sok tőlem, hogy nagy vállveregetésben részesítem magam. Visszanéztem, és amióta írom (7 év! dzsízösz!), azóta átlagban havi 1.9 poszt született, haha, szóval ehhez képest ez a 17, ez egy laza 8.8-as szorzó, szóval well done. És tudom, hogy itt a mindennapi írásról szólt a csellendzs, dehát kéremszépen a 8.8 az mégiscsak 8.8, és mit csinálok 9x többet/jobban/gyorsabban az életben? Hát semmit, úgyhogy ezennel elégedettséget hirdetek.  Közben lóhalálában odaért a projektünk, ahova kellett, egy eszméletlen sprinttel úgy néz ki, megvan a vállalás, mindez alatt úgy érzem, sokkal jobba lettem jópár kollegával, repkednek a szivecskék meg a röhögő smiley-k a teams üzenetekben (tudom, felszín, de azért valamit jelent), 4 h...