blogvember 1.
Úgy örülök, hogy egy nap alatt felpezsdült a blogfalu, olyan jó, hogy lehet legálisan kukucskálni befelé mások ablakain! Az enyémen aki most benéz, az azt látja, hogy a kanapén írok, 2 rétegben, a vacsora maradékait még nem pakoltam el, idáig hapciztam harmincat, pedig nem vagyok megfázva, de valahogy a 21 fok kevés. Közben meg a lényeg nem is ez... hanem hogy valójában ketten írunk itt a kanapén, az egyikünket már elég jól ki lehetett ismerni itt az évek során közzétett gondolatai alapján, a másikunk pedig mindenkinek ismeretlen. Én annyit tudok róla, hogy 13 hetes és 1 napos, hogy kedden 6.5 cm hosszú volt lábak nélkül, hogy mindene megvan pont jó méretben és számosságban, és ott a 2 veséje, ezek meg a szívkamrák, ott a köldökzsinór ki- és beáramló vére, itt az agya, ott vannak a kézujjai, és az pedig a combcsontja, ott a térde, azok meg a szemei. És mocorgott és néha az orrát dörgölte, és a hátán feküdt, a lábait lazán keresztberakta és már ennyi is bőven elég volt, hogy azt érezzem...