blogvember 2.

Van L.éknél egy macska. Én nem vagyok egy nagy macskás, de ez a cica irtó aranyos, nagyon cukker dolgai vannak, napközbeni alvásnál felkuporodik a hasamra, annyira közel teszi le a fejét, hogy érzem a kilélegzését, ott horkol halkan, meg kinyújtja az egyik mancsát úgy, hogy félig a számba lóg mintha átölelné a nyakamat. Az a napirendje, hogy a konyha ablakon keresztül jön-megy, éjjelente kint bogarászik a környéken, reggel hazajön, bogarászás előtt-után otthon eszik - szóval eléggé megfogta az isten lábát. De tegnap valamiért nem akart kimenni este, úgyhogy balgán hagytuk, hogy bent maradjon, és ebből az lett, hogy éjjel kb 3x arra ébredtem, hogy a macska épp felugrik rám, egyáltalán nem tudtam tőle aludni, mindig letessékeltem, de visszajött, L. mondta, hogy neki konkrétan a fejére feküdt egy ponton. 

Szóval enyhén nyűgös reggellel indult a nap, aztán jöttek tesómék, elmentünk Nagykovácsiba az erdőbe, ott mászkáltunk 3 órán át, fel a kilátóba, le a kilátóból, nagyon jó volt. Tesóm annyira cuki, kisbabájuk lesz, és iszonyatosan jól áll neki, meg nagyon nagy öröm a házunk táján, merthogy eddig minket elkerültek ezek a babák, pedig mindketten végigjár(t)unk egy nemrövid kanosszát, az enyém 1-2 fejezetéről ugye itt írtam, de azokon kívül is volt bőven, az övéről nem írtam, mert hát GDPR, meg különben is - de szóval vannak még nagyonnagyon jó fordulatok az életben és ezt csak csendben és mély örömmel veszem tudomásul. Majd fogok erről is írni bővebben, mert annyira váratlan és hatalmas öröm volt, hogy csak sírtunk mindketten és azóta is valahogy kincs és védeni való csoda mindez, pedig nem is nekem lesz gyerekem, hanem neki <3.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
További információk

dolgok

Nincs meg a jó kezdőmondat. Végre van időm és terem írni, szóval bemászok a gondolataim közé, hogy megpróbáljam őket érthetővé formálni. Kicsit kiestem az életemből, nem találom magam, nem találom az erőmet, nem tudom, ki vagyok és mi az értékem. M. mondta, hogy ennek a drága fiúnak ki kell építenie egy újabb identitást, de hát nekem legalább ugyanennyire ez a feladatom. Olyan furi, hogy aki voltam, az innen visszanézve egy stabil és működő identitás volt, bár egyedül - most meg itt vagyok nemegyedül, és mégis teljesen instabilként és enerváltan. Azt mondtam a lányoknak, hogy kicsit túl sokan vagyunk most ebben a kapcsolatban, és nem érzem, hol van itt a helyem ebben a nagy rendszerben. Mármint az ő nagy rendszerében. A mi kettesünkben már érzem a helyem és ott nagyon jó lenni, meg relatíve sima ügy is. Csakhogy ez ritka és rövid időszakokban van, a hétköznapok nagyja a nagy rendszer működtetéséről szól.  Szóval ez nem egyszerű, és olyan fura, hogy ilyen egy felnőtt kapcsolódás, va...
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
További információk