blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már.

Aztán ma amit tudtam meetinget lemondtam, de azért maradt épp 8 órányi meló így is, és utána egy (vélt vagy valós) igazságtalanságon úgy felpaprikáztam magam, hogy egyszercsak gyógyultnak éreztem magam és elmentem karácsonyi díszeket venni L-hez, és nagyon szépeket találtam, aztán ki a Náncsi nénibe egy húslevesre, mert még soha életemben nem voltam, de 2008 óta fenem rá a fogam, és ha nem visz el senki, majd én elviszem magam, aztán itthon megnéztem a Dalfutár 10. évadjának 4. csapatát, és egyrészt közben befotóztam a creusától kölcsön kapott nagyon cuki babaruhákat, másrészt meg a legmeglepőbb emberekbe lettem a dal születése közben kicsit szerelmes... és ugyan egy lukas garast nem adtam volna arra, hogy ebből jó dal lesz, de valahogy bazi jó lett a dal is, kurvajó a húzása, az ének, és a klipen meg annyira kell nevetnem, hogy most nem is tudok aludni, még az egész mű hatása alatt vagyok teljesen.