Tulajdonképpen teregetek

Hát az nem lett az , de lett egy másik kisház (nem is kicsi, nagyobb mint a lakásom), viharos tempóval, képek alapján nagy szerelem, egymillió érdeklődő, de valamiért a tettek mezejére léptem, túl van a büdzsén, ezen már meg sem lepődünk, de családi kölcsönökkel megugorható, és tegnap megnéztük, és szóban megállapodtunk, szimpik voltunk egymásnak, levették a hirdetést és ha minden jól megy, szombaton foglalózunk. Még nem is tudom elhinni, annyira váratlan, meg gyors az egész. Az előző koppanós körök egyik tanulsága mindenképp az volt, hogy úgy mentem oda, hogy tetszik és ilyet szeretnék, de ha nem jön össze, az is jó. Valahogy kiment a nagy akarás belőlem. Ebben is van pici kompromisszum, pl csak sima kisfalu, és nem zsákfalu, kettővel odébbi szomszédnál elég nagy a putri, de parasztház a javából, búbos kemencével, nagyon hivogató belső terekkel, hajópadlóval, szép konyhával. Nem is kell most hozzányúlni, hanem lakható-élhető egyből. Na és akkor a legérdekesebb, hogy nem érzek semmit ...

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...