ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság.

A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia.

Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne akkor jelezzem, amikor már rég késő. Közben meg az is van, hogy hazajövök az egyedüllétért, erre meg nem is esik jól :) Napirendért, hetirendért is küzdeni kell, nem adják ezt sem ingyen :) de alakul. Idéntől a terv, hogy heti 3x fixen mozogjak, 2 erősítés és 1 úszás, elvileg mindnek van helye, de eddig csak egyszer jött össze mind a 3. A heti 2 az megvolt szinte végig, már amikor nem volt betegség, most illesztem be a harmadikat. Az uszi az valami csodás! Apukámmal <3 péntek reggelente, és csak halkan mondom, hogy a kinti medencében jut mindenkinek egy sáv, nem is értem, miért nincs ott mindenki? 1 óra úszás, utána 1 kör szauna fér bele. Ahogy újrakezdtem az úszást, hétről hétre nőtt, hogy mennyi megy 1 óra alatt, de 4 hét alatt meglett a 2 km. Azt most már csak tartani kell, de sztem holnap már be fog sütni a medencébe a nap, annál meg nincs is jobb.

Olvasok mindig, de csigatempóban, óriási belső küzdelem a telefon helyett a könyvhöz nyúlni. Szerencsére az esti rutinnak része az olvasás, ez jó, meg amikor bkv-zom az irodába, ott is olvasok. Meg az egy éves évfordulóra kaptam egy olyan könyvet, amiben minden nap egy részt olvasunk egymásnak (amin a hallgató fél rendszerint bealszik). 

A kisház projekt is nagyon itt van velem, sok kanyarral most van is egy a láthatáron, jó lenne, ha ez lenne az.

Jesszus, és hát a legnagyobb történés, M. megérkezett nővéremékhez, őrült aranyos, nagyon picike, de minden rendben volt és van. Testközelből végigkövethettem, hogy a terhesség tud teljesen problémamentes és természetes is lenni, csak ennek asszem nincs hírértéke, de engem nagyon megnyugtatott, hogy nincs feltétlen mindig dráma és nehézség. Vagy tesóm übermasszív, ez is lehet, de szóval hogy minden sima volt. És tök jól van most is, és a baba is, és nagyon cuki, és az éjszakákat is nagyon szépen megoldják, felváltva vannak fent, így mindenkinek jut 4-5-6 óra egyben alvás. Olyan jó látni őket és nagyon jó volt náluk is lenni, abban a halk, tompa fényű nyugalomban, ahogy ők most vannak. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

nehéz

blogvember 22-23-24-25

dolgok