sem nem

Az előzőekben belengetett kisházból sem nem lett semmi, a szerződés egyezkedés közben annyira berágtak az általunk kért dolgokra, hogy a tulajdonos felhívott, vállalhatatlan hangnemben rámöntötte a sérelmeit, elhordott engem mindennek, majd amikor válaszoltam volna, akkor rámbaszta a telefont. Szóval egy öt perc alatt szertefoszlott minden álom és terv és visszaléptem a start mezőre. És hiába edzett már meg az élet újrakezdés terén, de borzasztóan csalódott voltam és nagyon értetlenül álltam az egész előtt. 

Azt a részét megértem, hogy egy nappal a tervezett aláírás előtt szar ilyennel szembesülni, de ad1) ők 3 napot ültek a szerdőség megírásán, amire mi 1,5 nap alatt reagáltunk; ad2) az ügyvédem szabin volt és nem Budapesten és ezt mondtam is nekik; ad3) a kért eletromos hálózati felülvizsgálat az törvényi kötelezettség, amit az ő ügyvédüknek pontosan kellett volna tudni; ad4) ilyen nagyságrendeknél a kötbér nem ördögtől való, plusz ha tudja, hogy ki tud költözni időre, akkor meg semmi para nincs benne. Azt meg L. tette hozzá, hogy akarok-e egy ilyen sültbarommal üzleti kapcsolatba kerülni (nem), illetve amikor ennyire sürgetett egy ügylet, abból még jó nem sült ki (true). 

Na szóval tapasztalatok vannak, kisház nincs. Mondjuk családon belüli eladósodás sincs. És legalább életemben először leírhattam, hogy kikérem magamnak azt a stílust és hangneme, ahogy velem beszélt a tulaj - és ez nagyon jó érzés volt! Eh, lapozzunk. 

Nem tudom, hol van a régi erőm, motivációm, de még mindig nincs velem. A tavasz, a természet és a meleg szuper, de még fáj, hogy nem egy saját csendes kiskertben élvezem. Most egy 9 napos országjáró turnén vagyok, 2 nap Pécsen barátnőmnél, 3 nap nővéremnél Gödöllőn, majd 4 nap kéktúra az Őrségben. Úton lenni jó. De hogy ilyen panaszkodós, türelmetlen, kicsit pesszimista korszakot élek az meg nagyon nem jó.

Mostanában valahogy nehezen megy minden, mintha bármerre próbálnék indulni és változást elérni, falakba ütközöm. Csak azt tudom tenni, hogy magamon, magamban kezdek el dolgozni és kis lépésekkel faragni egy vágyottabb jövőt / életet.  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

kisház

Hát az nem lett az , de lett egy másik kisház (nem is kicsi, nagyobb mint a lakásom), viharos tempóval, képek alapján nagy szerelem, egymillió érdeklődő, de valamiért a tettek mezejére léptem, túl van a büdzsén, ezen már meg sem lepődünk, de családi kölcsönökkel megugorható, és tegnap megnéztük, és szóban megállapodtunk, szimpik voltunk egymásnak, levették a hirdetést és ha minden jól megy, szombaton foglalózunk. Még nem is tudom elhinni, annyira váratlan, meg gyors az egész. Az előző koppanós körök egyik tanulsága mindenképp az volt, hogy úgy mentem oda, hogy tetszik és ilyet szeretnék, de ha nem jön össze, az is jó. Valahogy kiment a nagy akarás belőlem. Ebben is van pici kompromisszum, pl csak sima kisfalu, és nem zsákfalu, kettővel odébbi szomszédnál elég nagy a putri, de parasztház a javából, búbos kemencével, nagyon hivogató belső terekkel, hajópadlóval, szép konyhával. Nem is kell most hozzányúlni, hanem lakható-élhető egyből. Na és akkor a legérdekesebb, hogy nem érzek semmit ...
További információk

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
További információk