dolgok

Nincs meg a jó kezdőmondat. Végre van időm és terem írni, szóval bemászok a gondolataim közé, hogy megpróbáljam őket érthetővé formálni. Kicsit kiestem az életemből, nem találom magam, nem találom az erőmet, nem tudom, ki vagyok és mi az értékem. M. mondta, hogy ennek a drága fiúnak ki kell építenie egy újabb identitást, de hát nekem legalább ugyanennyire ez a feladatom. Olyan furi, hogy aki voltam, az innen visszanézve egy stabil és működő identitás volt, bár egyedül - most meg itt vagyok nemegyedül, és mégis teljesen instabilként és enerváltan. Azt mondtam a lányoknak, hogy kicsit túl sokan vagyunk most ebben a kapcsolatban, és nem érzem, hol van itt a helyem ebben a nagy rendszerben. Mármint az ő nagy rendszerében. A mi kettesünkben már érzem a helyem és ott nagyon jó lenni, meg relatíve sima ügy is. Csakhogy ez ritka és rövid időszakokban van, a hétköznapok nagyja a nagy rendszer működtetéséről szól. 

Szóval ez nem egyszerű, és olyan fura, hogy ilyen egy felnőtt kapcsolódás, vagyis két már félig leélt (vagy mittomén) életnek a kapcsolódása, nagyon más, mint az a kapcsolódás, amire a múltamból emlékszem. De nem baj, nem érzem bajnak, csak más és váratlan és nagyon meg tud nyugtatni, amikor mások is mondják, hogy igen, ez ilyen. És az is érdekes, hogy ott van benne az öröm meg a szépség - csak egész máshol, mint ahol amúgy keresném :)

Azt hiszem, vagyis remélem, hogy emiatt vagyok fáradt, hogy most nagyon sok minden zajlik a nemlátható szférában, fel kell nőnöm, behozni soksok olyan évet, amikor mások felnőttek és új szerepbe kerültek, ami nálam valahogy egy beragadt, kurvahosszú, egysíkú időszak volt. Minden nap egy kicsit behozni vagy távolabb kerülni a gyerekléttől. És közben türelmesnek maradni magammal szemben, a történésekkel szemben. 

Visszamentem pszichológushoz - de erről lehet, hogy már írtam - mert nagyon sok rossz érzés jött fel bennem, rengeteg szorongás, megállíthatatlan negatív spirálok. De jobban alszom, jobban eszem, már volt, hogy a spirálban lefelé csúszáskor meg tudtam ezt állítani és visszahozni magam a felszínre. És voltunk a hegyekben, 2000m-en, nagy hóban, rámjött valami brutál halálfélelem, hogy rosszul lépek és lezuhanok, ami ott teljesen konkrétnak tűnt a hegyen, de azért jóval általánosabban is érthetjük, és hát vegyük észre, hogy nem zuhantam le :). Volt esti tábortűz és hússütés, imádtam, eleve jó volt együtt lenni 5 napig, még úgy is, hogy azért a lényemnek egy nagy része gondolatban itt volt közben Budapesten. 

Most viszont szeretnék bátrabb lenni és lazább, és többet nevetni szívből bele a nagyvilágba. 
(szóljon, akinek ez alkohol nélkül is sikerül).