vissza

 ... próbálom visszavenni a fonalat, de 3 hónap gap az bizony 3 hónap gap. Most visszaolvastam miket írtam májusban és nyomokban még igaz, de már nem ennyire vehemensen. A saját életből való kiesés még tart, ennek is issza a levét ez az indokolatlanul elhanyagolt teregetős oldal, de a kétlaki élet az roppant fárasztó. 

Kb fél éve ismerkedtünk meg és még mindig sokat találkozunk, szinte minden nap, emiatt gyakorlatilag alig vagyok egyedül - ez azért tud hiányozni, olyankor kiharapok pár órát vagy fél napot, és igyekszem utolérni magam a lakásban meg a lelkemben. A lakásom nagyon tud hiányozni, de náluk lenni is nagyon jó, egyre otthonosabban érzem magam, meg a kutya, a nagy terasz, a nagy terek, meg a kert - ezek elég erős érvek. Aztán hazajövök, és pakolok, mosok meg élvezem, hogy a saját tárgyaim között vagyok és tudok podcastokat hallgatni meg csendben lenni. Írni sokszor nincs ihletem, csak fejben szoktam végiggondolni témákat. És olyan érdekes, itthon szarabbul alszom, mint náluk - ez milyen már!

A munkában sokat szorongok, sőt, általánosságban is sokat szorongok, és ez egy akkora fejbekólintás, hogy bakker, ezek megmaradtak velem, sőt, csomó más szomorúság, csalódottság is megmaradt velem, hiába a vágyott párkapcsolati állapot, az összes batyumat viszem tovább. És hiába tudom, hogy ez így van, mégiscsak más erről olvasni (és elképzelni, hogy majd velem nem ez fog történni), mint pontosan látni, hogy dehogynem :)

Valahogy ez az egész nyár olyan felemás, nem is vagyok túl kirobbanó passzban - és mintha ez egy általános forgatókönyv lenne, sok barátnőm ugyanezt mesélni, hogy semmi baj, semmi tragédia nincs, de olyan túlságosan jó dolgok sem. Azt hiszem, csak fáradt vagyok még és nem sikerült visszatöltődni, de talán most, ez a pár nap tenger egy picit tölt az akkumulátorokon. 

Belelkesített, hogy creusa elkezdett heti hálanaplót írni a blogján, fejben ráharaptam én is és tök jó dolgokat összeszedtem, amikért jár a hálapont, szóval igyekszem majd egy olyan tematikával is felbukkanni. És még ebben a negyedévben. 

Megjegyzések

  1. Molnár Ilonka2024. augusztus 13. 13:48

    mindig, amikor feléd járok, keresem a szememmel a kis piros autódat, de sosincs ott, gyakran gondolok rád ilyenkor, hogy mi lehet, merre jársz! jó, hogy írtál, mesélj gyakrabban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teri2024. október 24. 21:30

      <3 ez kedvesség! a kisautó sokat van L-ék kertjében, néha ő megy vele, néha én, sokszor senki, össze-vissza van már az autó is :) köszi a rámgondolást, jól esik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
További információk

dolgok

Nincs meg a jó kezdőmondat. Végre van időm és terem írni, szóval bemászok a gondolataim közé, hogy megpróbáljam őket érthetővé formálni. Kicsit kiestem az életemből, nem találom magam, nem találom az erőmet, nem tudom, ki vagyok és mi az értékem. M. mondta, hogy ennek a drága fiúnak ki kell építenie egy újabb identitást, de hát nekem legalább ugyanennyire ez a feladatom. Olyan furi, hogy aki voltam, az innen visszanézve egy stabil és működő identitás volt, bár egyedül - most meg itt vagyok nemegyedül, és mégis teljesen instabilként és enerváltan. Azt mondtam a lányoknak, hogy kicsit túl sokan vagyunk most ebben a kapcsolatban, és nem érzem, hol van itt a helyem ebben a nagy rendszerben. Mármint az ő nagy rendszerében. A mi kettesünkben már érzem a helyem és ott nagyon jó lenni, meg relatíve sima ügy is. Csakhogy ez ritka és rövid időszakokban van, a hétköznapok nagyja a nagy rendszer működtetéséről szól.  Szóval ez nem egyszerű, és olyan fura, hogy ilyen egy felnőtt kapcsolódás, va...
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
További információk