31 perc

Öööö... hol is tartottam. Mindegy, inkább írom a mostot. És szabok magamnak egy 30 perces időlimitet.

Megint volt kisház projekt, a tavaly megkezdett hagyományt folytattam és nagyon jól tettem. Most Nagymaros lett a helyszín, egy hegyoldali kisházat találtam, kandallóval, nagyon hangulatos kerttel, nagyon hangulatos belsővel, 3 éjszakát voltam ott. Az utca majdnem utolsó háza volt, este kint ugye vaksötét, bent égett a lámpa, hát én úgy fostam, hogy csak na, első este nem is mertem elmenni zuhanyozni. Aztán belejöttem. De az igazság része, hogy első este azon kaptam magam, hogy pont ugyanúgy nyomkodom a telefonom, mint itthon, elvittem a magán laptopot, hogy majd írok blogot, de rohadtul nem vettem elő - szóval az lett a tanulság, helyszíntől függetlenül ugyanazt csinálom, legalábbis rövid távon. Hosszabb távon remélem, hogy értelmesebben tölteném az időm. Most 3 éjszakára mentem, ma jöttem vissza BP-re, ami csak egy belekóstolás, de tetszett nagyon a létforma, parázással együtt is. 

Ráadásul most ugye gyönyörű ősz van, a létezők legjobbika, és tegnap kijött Nagymarosra a kirgiz különítmény 2 tagja és együtt elmentünk egy Királyrét feletti Cseresznyés parkoló - Nagy Hideg Hegy - Csóványos - Cseresznyés parkoló körre, a reggeli cukrászdás indulással együtt végülis egy teljes napi program lett, jól elfáradtunk, jó szépeket láttunk, és na, hát így jó egy szabad szerdát eltölteni.

A kedves ember meg majdnem két hétig külföldön van munka miatt, úgyhogy most nyakig visszamerültem az egyedüllétbe, ami először jól esett, de már egy ideje nem, mostmár jöjjön szépen haza. De holnap jön is. Úton vagyok a párkapcsolati lét felé, még nem érkeztem meg oda teljesen (leginkább a külső nehezítő körülmények miatt sztem), de már nem is vagyok egyedülálló-élő sem, tart még a köztes lét. És nagyon érdekes dolgokat veszek észre: pl érezhetően kevesebbet költök múlandó dolgokra, mióta az idő nagyrészében együtt vagyunk, sokkal kevesebbet eszem is, főleg az esti itthoni kényszerevés szűnt meg (mert nem vagyok itthon egyedül), meg ha borozom, akkor is 1, max 2 pohárnál nincs többre szükségem. Az időmenedzsment teljesen gatya, iszonyúan nehezen strukturálom át az időmet, a régebbi lassú tempó már nem működik, de az ő, 3 gyereken szocializálódott életmódjához még nem pörögtem fel. Ha egyedül vagyok, akkor viszont sokkal jobban tudom kihasználni a rendelkezésre álló időt, vagy több az energiám úgy általánosságban, és ez jó. Múlandó vagyis nem kézzelfogható dolgokra kevesebbet költök, de kézzelfoghatóakra viszont jóval többet, elkezdtem kicsit a ruhatáramhoz hozzányúlni, vagyis felfrissíteni kicsit. A ruháim nagyrésze soksok éves, most hogy már nem csak én látom őket közelről, kicsit elkezdtem szégyelleni a megsárgult hónaljú felsőket, a kinyúlt pólókat, melltartókat, bugyikat - szóval na, ideje van kicsit összekapni magam és úgy csinálni, mint aki egy önmagára igényes nő. Meg viszek át hozzá is ruhákat, és folyton abba a helyzetbe kerülök, hogy amit felvennék, az pont a másik helyszínen van és ez kurva idegesítő. Veszek hozzájuk is konyhai dolgokat, ágyneműt, fürdőszobai bigyókat, mondjuk ezek a közös kasszából mennek, és igyekszem nem forgószél szerűen átcserélni mindent náluk - pedig erre lenne leginkább igényem. De szépen lassan, minden hónapban valami kicserélődik.

És erősen gondolkodom, mi legyen a lakásommal, mert valami eltávolodás kezdődött. Alig vagyok itt, dolgozni járok ide leginkább és lett egy olyan érzésem, hogy mintha menne ki az élet a lakásból, hiszen sokat áll magában. És ez tök rossz érzés, és hiába szeretem is nagyon ezt a lakást, de azt érzem, valahogy ez az életemnek egy olyan szakaszához kötődik, ami nem is baj, ha lezárul. De nem tudom még, mi legyen vele, eladni még nem szeretném, bérbeadni sem, nem akarom, hogy egy vadidegen lakjon itt, de azt is rossz látni, hogy így elanyátlanodik. Szóval ezt csak így magamban érlelem egyelőre... Meséltem a barátnőimnek, ők a szívükhöz kaptak, hogy eszembe se jusson eladni, és abban mondjuk igazuk van, hogy néha, ha nagyon besokallok a L.éknál levő mindentől, akkor nagyon jól esik hazajönni ide a csendbe és a nyugiba. És tisztaságba és rendbe.

Majdnem írtam vasárnap, mert az váratlanul egy annyira csodás nap lett, hogy szerettem volna megörökíteni. Pedig nagy extraságok nem történtek: egy családi ebéd, ahol most először tudtunk politikáról beszélni sértődött indulatok nélkül, egy esti uszodázás, ahol ketten voltunk a 8 sávos kinti medencében, utána a szaunázás, ahonnan lehetett látni, ahogy a megvilágított medence párolog és bent pár vadidegen beszélgetett arról, hogy ennél jobb helyen most nem is lehetnénk - ennyi bőven elég volt egy jóérzésű, "minden rendben van a világban" naphoz.

31 perc, szinte mindent leírtam, ami bennem volt, egész jó :)