blogvember 11-12
Ma az irodában valami eszembe jutott, hogy na ezt szeretném megírni, megvolt frappánsan, kész mondatokban minden - aztán most már csak az érzésre emlékszem, de fogalmam sincs, mi jutott ott eszembe. Úgyhogy írom csak random, ami morzsák épp keringenek a fejemben:
- L. egyik gyereke zongorázik, de nem ám kottából, mint a bénák, hanem odaül és játszik. Szépen, érzéssel, én mindig leolvadok ha hallgatom, és eléggé irígy is vagyok, hogy így tud önkifejezni egy hangszeren keresztül. Évek óta nem jár tanárhoz, de majdnem minden nap odaül a zongorához és játszik fejből, érzéssel, leginkább magának. Én meg az a szerencsés lény vagyok, aki halkan kiszűrődő Bach fúgákra alszik el.
- nagyon tetszik ez a kettes fokozatba kapcsolt ősz, tetszik a ködszitálás, tetszik a korai sötétedés és a hideg, azt érzem, ez így normális novemberben. Legyen újra rendesen 4 évszak, de főként legyen hó!
- járok egy képzésre, aminek az első modulja egy 150 órás csoportos önismeret, el kellett köteleződni az első nap végén, de bakker nekem nem jön be. Valahogy olyan lapos az egész, semmiféle tartalmi megnyílás nincs, mármint olyan igazi, sebeket feltépő, de bennem valahogy ezt jelenti az önismeret, hogy ott aztén nincs maszkolás, ott teszünk ki mindent a többiek elé. Én a második alkalmon toltam egy kitárulkozást, pont akkor volt az utolsó lombik sikertelensége, de valahogy nem követte ezt senki, és olyan teljesen lúzernek érzem magam... mintha csak én vetkőztem volna le meztelenre, pedig mindenki azért van ott. Na és velük lesz egy 2 napos session most péntek-szombaton, és ilyenkor egyrészt idegrohamot kapok az időelbaszástól - pardon - de ez egy 20 fős csoport, amit kb nem moderál a két vezető, és csomó a hallgatás, meg a (számomra) semmitmondó megnyilvánulások - pardon 2.0 -, és elvileg a szakma nagyöregje tartja, aki nekem eléggé antipatikus. Magáról beszél iszonyat hosszan, ettől már eleve ledobom a láncot, és pl ő volt az első, aki lestoppolta a legolcsóbb egyágyas szobát erre a kétnapos izére - noha tele van a képzés kispénzű pszicho hallgatókkal, hát ez szerintem annyira gáz és annyira szégyellje magát. Amúgy a sima havi alkalmakon néha kínomban végigszámolom, hogy ez a tömény napi hallgatás nekem mennyibe kerül: képzés díja + amit aznap nem dolgozok és ezért nem tudom kiszámlázni, és ilyenkor is elfüstöl az agyam. Tanulni nagyon szeretnék, és a csoportos önismeretben is nagyon hiszek, de ez az önismereti blokk ebben a formában egy óriási időelbaszás. És régebben az ilyenek nem zavartak, de most kifejezetten azt érzem, erre már nincs időm.
- valamikor ősszel láttuk a Kék pelikánt, és váratlanul nagyon jó élmény volt, számomra tökéletesen hozza a 90-es éveket, vicces volt, nagyon újszerű az animáció és a dokumentum film vegyítése, és olyan ismerősen és kedvesen magyar - nagyon szerettem.
- az új fogadalmam, hogy max 30p a blogírás, kivéve, ha valami téma nagyon elvisz, de most inkább megállok és az ágy felé tendálok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése