blogvember 19.

Ma van / lenne nagymamám névnapja. Ő volt a sokkal közelebbi nagymamám, vele sokkal több időt töltöttem, mint a másik nagyimmal, tovább is élt, közelebb is lakott, de már ő is olyan, mintha egy előző életemben lett volna a nagymamám. Pont hétvégén is eszembe jutott, pedig már nagyon régen nem, mert grízes tészta volt ebédre és szerintem utoljára nála ettem grízes tésztát kiskoromban. Nagyon furcsa volt az ételen keresztüli időutazás is, és minden, ahogy eszembe jutott a konyhájuk fekete-fehér kockás köve, a székek, ahogy állt és mosogatott, meg ahogy megkóstolta mindig a levest, hogy elég meleg-e már, mindaz a rutin, ami az ő életüket jellemezte. Van egy nagyon kedvenc képem a nagyszüleimről, megkerestem:

Na és ezen a kápen mindig elkezdek sírni, annyira jó ez a kép és annyira kifejezi, hogy milyen jó volt velük lenni. Valahogy az volt a leosztás, hogy nagymamám nővéremmel volt inkább haver, nagypapám velem - ahogy ez itt is látszik - de ez inkább úgy volt, hogy a nagyonnagy alapszereteten túl kicsit közelebb álltunk egymáshoz így kettesével. És hát nagypapám... nem találok jó szavakat, hogy mennyire jó figura volt, de szerintem látszik itt is, a kedves-mosolygós csupaszív nagypapa, nagyon jó hangja volt, nagyon sokat nevetett meg viccelődött, pedig rendesen megcsavarta az élet, emlékszem a kezére, a bőrére, egy-két kedvenc ingére, a Polski hangjára, ahogy szenteste sétálunk és fogja a kezem a hatalmas kezével, ahogy puzzle-t rakunk együtt, meg a kézírására. 

Csupa csupa szép emlék és valahol a lényem legmélyén, azt hiszem, ők is én vagyok szerencsére.

Megjegyzések

  1. Vera2024. november 20. 5:37

    ❤️❤️

    VálaszTörlés
  2. Molnár Ilonka2024. november 20. 11:16

    Jaj de szépen írtál róluk! Olyan jó ez a kép, édesek vagytok mind a négyen, teljesen átjön a hangulat. ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teri2024. november 21. 15:43

      de jó, akkor nem is kellenek ide a szavak. (szives-mosolygós smiley)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
További információk

dolgok

Nincs meg a jó kezdőmondat. Végre van időm és terem írni, szóval bemászok a gondolataim közé, hogy megpróbáljam őket érthetővé formálni. Kicsit kiestem az életemből, nem találom magam, nem találom az erőmet, nem tudom, ki vagyok és mi az értékem. M. mondta, hogy ennek a drága fiúnak ki kell építenie egy újabb identitást, de hát nekem legalább ugyanennyire ez a feladatom. Olyan furi, hogy aki voltam, az innen visszanézve egy stabil és működő identitás volt, bár egyedül - most meg itt vagyok nemegyedül, és mégis teljesen instabilként és enerváltan. Azt mondtam a lányoknak, hogy kicsit túl sokan vagyunk most ebben a kapcsolatban, és nem érzem, hol van itt a helyem ebben a nagy rendszerben. Mármint az ő nagy rendszerében. A mi kettesünkben már érzem a helyem és ott nagyon jó lenni, meg relatíve sima ügy is. Csakhogy ez ritka és rövid időszakokban van, a hétköznapok nagyja a nagy rendszer működtetéséről szól.  Szóval ez nem egyszerű, és olyan fura, hogy ilyen egy felnőtt kapcsolódás, va...
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
További információk