blogvember 3.

Már majdnem nem jutott eszembe semmi izgi, amit írhattam volna, de szerencsére most kaptam egy meghívót viberen, és ez pont egy idekívánkozó sztori.

5 éve nyáron meghívott J. egy haverjához Akarattyára egy hétvégére (rémlik, hogy írtam is róla anno, mert váratlanul egy tök jó hétvége volt). Ott mutatott be A-nak, egy régi-régi haverjának, akiről már sokat mesélt, de mi még nem ismertük egymást. Annyit tudtam róla, hogy egy régóta egyedülálló fiú (... izé, férfi), nálam 4-5 évvel idősebb, normális, kedves, rendben van, vannak barátai, munkája, egzisztenciája, vannak gondolatai, értelmes, jó vele beszélgetni, nagyon szeretne társat, családot, gyereket, jól főz, van stílusa, szóval minden ok vele és senki sem érti, de valahogy nem akar alakulni a párkapcsolati élete.

És valahogy én is ilyen jelzőkkel futottam, és ugyan nem volt kifejezett kerítési célzat a meghívásban, de azért félig ilyen szemmel néztem ezt a fiút. És tényleg tök rendben volt, tök kedves, udvarias, vicces, minden ok, de nem fogott meg, és kölcsönösen ez volt, nem fogtuk megy egymást, de valami haverkodós szál megmaradt. Otthonról dolgozott akkor már jópár éve, kellően befordult már ettől, és pont szeretett volna már ezen változatni, úgyhogy hívtam a lakásirodába asztalbérlőnek, jött is, emiatt az elmúlt években távolról ugyan, de tudtam követni a dolgait.

Megmaradt végig annak az agglegénynek, akit megismertem, egy tök rendben levő srác, aki próbál ismerkedni, de az istennek nem akarnak ezek a történetek sikerülni. Folyton megismerkedett valakivel, nagyon belelkesedett, szebbnél-szebb lányok fotóit mutatta, hogy ő az, beléjük szeretett, aztán pár hét-hónap után mindegyik lukra futott.  Volt közöttük divattervező, író, NGO-nál dolgozó, hivatalnok, tanár, irodista, nála fiatalabb, nála idősebb, vele egykorú - szóval mindenféle fajzat, nem ezen múlt. És ő mindig menthetetlenül összeroskadt, aztán lassan összerakta magát, újra feltette magát, újra ismerkedett, újra arccal a földre - és ez így ment 5 éven keresztül, ugyanazok az ismerős körök. Nagyon rossz volt látni, kísérni ebben, és közben végtelenül ismerős és pontosan tudtam, min megy át és nem lehetett semmi bíztatót mondani. Időről időre megosztottuk egymással, hogy ki milyen alakokba szaladt bele, mi J-val hüledeztünk az ő csajsztorijain, ő hüledezett a mi férfisztorijainkon.

Időközben eltemette a legjobb barátját, de előtte még ápolta és végigkísérte a haldoklását, elkészült hobbija és fő műve, felújította a lakását egymaga, olyan mértékben, hogy egyedül csiszolt és lakkozott le 14 ajtót-ablakot, ezt nem is tudom hány évig csinálta.

Aztán idén februárban is megismerkedett egy lánnyal, akinek frissen ment szét a házassága, mert a volt férje megunta és nyitott kapcsolatot akart, a lány meg nem annyira, de hát akkor ismerkedjünk jeligére feltette magát valamelyik online társkeresőre, megismerkedtek és egymásba szerettek A-val, eldöntötték, hogy együtt szeretnének élni, 2 hónap múlva a lány terhes lett, odaköltözött A-hoz az 5 éves és a 1.5 éves gyerekével, és most egy fél órája kaptam meg az esküvői meghívójukat :). 

Nagyjából 25 év várakozás után fél év alatt lett A-ból egy háromgyerekes apuka, feleséggel, szerelemmel, boldogsággal. Jó, mi?