short story long

Na jól van, olyan szép mozzanatok vannak az életben, mégiscsak jól van minden :)

L. legidősebb fia külföldön él, ott jár egyetemre, meg már dolgozik is mellette, de most volt tegnap a középső fiú 18. szülinapi családi bulija és arra hazajött (mennyire jófej már). Na és este sötétben, miután már minden vendég hazament, ott ült elszontyolodva, hogy túl sok mindent próbál beleszuszakolni ebbe a pár itthon töltött napba és nem tud ennyi mindenkivel találkozni és most páran lent vannak Kapolcson, de tömegközelekedéssel irtó bonyi meg rengeteg idő odajutni meg vissza Bp-re és nem tudja hogy rakja össze. Végigvettük milyen opciók vannak, aztán egy ponton az öccse mondta, hogy kérje el a játékautómat. Ez először meredeknek tűnt, de aztán végiggondoltam, hogy én meg tudom oldani autó nélkül most egy napig, neki nagy segítség, hát vigye nyugodtan. Ez volt kifelé az arcom, de befelé meg nagyon izgultam, hogy bakker, ha összetöri vagy bármi gond lesz, azt nekem kell benyelni, mert se ő, se a szülei nem állnak most úgy anyagilag. Meg hogy az mégiscsak az én autóm és tök bizalmatlan voltam vele. Közben meg tudtam, hogy nem akarok bizalmatlan lenni, fordított esetben mennyire örülnék és mekkora segítség lenne, ha kapnék egy autót, szóval ellene mondtam a gonosznak. Este még megmutogattam a fontos tudnivalókat (incl. ha felforr a hűtővíz, hol kapcsolja be a klímát, hogy tuti bekapcsoljon a ventillátor) és odaadtam a kulcsot.

Reggelre ott várt egy szedett virágcsokor a konyhaasztalon (<3), meg elmondta többször, hogy mennyire köszöni, aztán napközben hagyott egy hangüzenetet, hogy köszöni mégegyszer és épp itt ül a dugóban de ennél jobb autó a világban nincs, és annyira jó vezetni :) hát ettől elolvadtam, meg itt már átfordult bennem a bizalmatlanság abba az örömbe, hogy ez így volt helyes.

Aztán most este (miután a yazio-ban megint nem jött ki a bevitt kalória és az elégetett kalória egyenlege negatívra) eszembe jutott, hogy holnap inkább bringával megyek az irodába, addig is ég a zsír, szóval felhívtam, hogy ha csak amiatt jönne ma este haza, hogy visszaadja az autót, akkor maradjon nyugodtan. Na és itt beindult a cukiságfaktor következő szintje, hogy fúú, komolyan?  Aaaa, annyira jó ez a fesztivál, és eddig nem is ivott a 400 forintos fröccsökből, mert hogy majd este vezetnie kell, és mezítlábaznak, meg koncertről koncertre vándorolnak, és ott van mindenki és iszonyú jól érzi magát, és nagyon jófej vagyok és el sem tudja mondani, mennyire hálás, és hogy vesz nekem egy üveg Nutellát (mondtam nagyon cuki, de eszébe se jusson bikiniszezon kellős közepén), és hogy úúú, és nagyon köszöni.

Majd hogy úgy szeretné, ha egyszer beülnénk beszélgetni, mert ő annyira örül, hogy vagyok és hogy nagyon szeretne már velem kettesben dumálni mert ez neki fontos. <3 <3 (Egy 20 éves fiúról beszélünk!!) 

Ez meg nekem esett annyira jól, hogy kicsit el is sírtam magam, és mondtam, hogy persze, nagyon nagy örömmel. Jól esett, mert anyuka nyomja a háttérben a gyerekek felé az ellenem kampányt teljesen invalid tényekkel, és egyrészt tök tehetetlennek érzem magam ezek ellen, másrészt kezdek belefáradni ebbe az aljas háttér bomlasztásba, meg az összes ezzel járó szarságba - na és olyan jó érzés, hogy ez a fiú átlát a szitán és ennek hangot is ad! Szóval nem elég, hogy beigazolódott, jobb bízni mint bizalmatlannak lenni, ráadásul ilyen nemvárt pozitív löket is érkezett!