Bejegyzések

kisház

Hát az nem lett az , de lett egy másik kisház (nem is kicsi, nagyobb mint a lakásom), viharos tempóval, képek alapján nagy szerelem, egymillió érdeklődő, de valamiért a tettek mezejére léptem, túl van a büdzsén, ezen már meg sem lepődünk, de családi kölcsönökkel megugorható, és tegnap megnéztük, és szóban megállapodtunk, szimpik voltunk egymásnak, levették a hirdetést és ha minden jól megy, szombaton foglalózunk. Még nem is tudom elhinni, annyira váratlan, meg gyors az egész. Az előző koppanós körök egyik tanulsága mindenképp az volt, hogy úgy mentem oda, hogy tetszik és ilyet szeretnék, de ha nem jön össze, az is jó. Valahogy kiment a nagy akarás belőlem. Ebben is van pici kompromisszum, pl csak sima kisfalu, és nem zsákfalu, kettővel odébbi szomszédnál elég nagy a putri, de parasztház a javából, búbos kemencével, nagyon hivogató belső terekkel, hajópadlóval, szép konyhával. Nem is kell most hozzányúlni, hanem lakható-élhető egyből. Na és akkor a legérdekesebb, hogy nem érzek semmit ...
4 megjegyzés
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
2 megjegyzés
További információk

blogvember 20-21

Itt kérem nonstop versenyfutás zajlik, már nincs is kedvem nagyon részletezni, hogy milyen munkanapom volt, de legyen annyi elég, hogy 15p múlva indulok, útrakelünk a kéktúrás csaj csapattal, reszkessen a Ják-Kondorfa közötti szakasz, mert legyalogoljuk! Annyira imádom ezt az időt!! Szeretem a szelet, a hideget, most tiszta minden, élesek a kontúrok, és minthogy a hideg ellen tudok védekezni, a meleg ellen nem, ezért nekem sokkal nagyobb barátom a hideg. Most annyiban luxi túra lesz, hogy viszek kotyogóst és kemping gázfőzőt, és mennyire menőség lesz az erdő közepén kávét főzni magunknak!! Bár ilyenkor a téli túrákon nem annyira tartunk napközbeni megállást, mert odafagyunk, de azért hátha lesz kávészünet.  Sőt, lehet, hó is lesz, az meg aztán maga lenne a csoda! És ma pedig Nagypapám névnapja van/lenne, ők egymást Mamsinak és Papsinak hívták, és ebbe se akarok jobban belemélyedni érzelmileg, mert azonnal elsírom magam, olyan kedvesnek hallom. De a durvaság az, hogy elvileg nem is ...
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 19.

Kép
Ma van / lenne nagymamám névnapja. Ő volt a sokkal közelebbi nagymamám, vele sokkal több időt töltöttem, mint a másik nagyimmal, tovább is élt, közelebb is lakott, de már ő is olyan, mintha egy előző életemben lett volna a nagymamám. Pont hétvégén is eszembe jutott, pedig már nagyon régen nem, mert grízes tészta volt ebédre és szerintem utoljára nála ettem grízes tésztát kiskoromban. Nagyon furcsa volt az ételen keresztüli időutazás is, és minden, ahogy eszembe jutott a konyhájuk fekete-fehér kockás köve, a székek, ahogy állt és mosogatott, meg ahogy megkóstolta mindig a levest, hogy elég meleg-e már, mindaz a rutin, ami az ő életüket jellemezte. Van egy nagyon kedvenc képem a nagyszüleimről, megkerestem: Na és ezen a kápen mindig elkezdek sírni, annyira jó ez a kép és annyira kifejezi, hogy milyen jó volt velük lenni. Valahogy az volt a leosztás, hogy nagymamám nővéremmel volt inkább haver, nagypapám velem - ahogy ez itt is látszik - de ez inkább úgy volt, hogy a nagyonnagy alapszeret...
3 megjegyzés
További információk

blogvember 16-17-18

Szembejött a Natura Hill étterem 10 éves posztja. Nagyon szeretem ezt a helyet, párszor már voltam, de szívem szerint sokkal többet lennék ott, és ahogy néztem a képeket, elöntött az irigység, hogy egy ilyet létre tudtak hozni a semmiből. Volt hitük, energiájuk és bátorságuk. És nyilván iszonyat sokat melóztak, de lett értelme (azt írtam, étterme :D).  Na és átfutott rajtam az a kellemesen (nem) zsibbasztó érzés, hogy valószínűleg nekem semmi ilyen maradandó nyomom nem lesz az életben. És ez annyira szar itt az élet közepén, ilyenekkel szembesülni, hogy minden jel szerint már semmi nagyot nem fogok létrehozni - és egyszerűen ez annyira kár. Aztán persze ki a fene tudja, nem holnap történik-e valami, ami elindít egy olyan úton, aminek a végén / közepén van egy látható produktum, ami jó . Vagy Leslie Nielsen, aki 62 évesen robbant be a Csupasz pisztollyal ugyebár. Vagy kiderül, hogy a láthatatlan dolgok is lehetnek produktumok. Jáj.
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 14-15.

A nap legnehezebb pillanata nem a 10 órányi önismereti csoport utolsó fél órája volt, nem is korábban, amikor már órák óta nem szóltam egy szót sem, mert a 20 fős instrukció nélküli önismereti csoportozás továbbra is teljesen idegen tőlem, hanem amikor feljöttem a szobába és a folyosón egy telefonáló srác a szemembe nézett, majd rámköszönt, hogy csókolom . Hát a faszom.
3 megjegyzés
További információk

blogvember 13.

- nagyon szép darabokat játszunk a gitárzenekarral, ebben a félévben Vivaldit, Haydn-t és egy Albeníz tangót, ilyenkor próba után egész este ez szól a fejemben és csak nem értem, hogy lehet ilyen szép zenéket szerezni.  - azért is jó, hogy van mellettem egy férfiember, mert rábeszélt, hogy mégiscsak jó lenne a robotporszívót rátenni a wifire és az appból irányítani, és azóta új feature-ök derültek ki, például érti a szobahatárt akkor is, ha nincs ott küszöb - csodálatos! Meg gondolom, most Kínában nézegetik a lakásomat, de hát biztos vannak az enyémnél érdekesebbek és nézegetnivalóbbak. - párhuzamosan, ahogy nő a munkastressz megint, annál többet eszem (ez érthető), pláne annál több édességet (ez is), de annál többet vicceskedek a kollegákkal és a partnerekkel (ez nem feltétlen érthető). De az is igaz, hogy a régi munkámban szerzett tapasztalat most nagyon jól jön, tudok mindenkire türelemmel figyelni, kedvesen reagálni, és a tegnapi abszurd egy órás megbeszélés is lement úgy, hogy...
2 megjegyzés
További információk

blogvember 11-12

Ma az irodában valami eszembe jutott, hogy na ezt szeretném megírni, megvolt frappánsan, kész mondatokban minden - aztán most már csak az érzésre emlékszem, de fogalmam sincs, mi jutott ott eszembe. Úgyhogy írom csak random, ami morzsák épp keringenek a fejemben: - L. egyik gyereke zongorázik, de nem ám kottából, mint a bénák, hanem odaül és játszik. Szépen, érzéssel, én mindig leolvadok ha hallgatom, és eléggé irígy is vagyok, hogy így tud önkifejezni egy hangszeren keresztül. Évek óta nem jár tanárhoz, de majdnem minden nap odaül a zongorához és játszik fejből, érzéssel, leginkább magának. Én meg az a szerencsés lény vagyok, aki halkan kiszűrődő Bach fúgákra alszik el. - nagyon tetszik ez a kettes fokozatba kapcsolt ősz, tetszik a ködszitálás, tetszik a korai sötétedés és a hideg, azt érzem, ez így normális novemberben. Legyen újra rendesen 4 évszak, de főként legyen hó!  - járok egy képzésre, aminek az első modulja egy 150 órás csoportos önismeret, el kellett köteleződni az els...
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 5-6-7-8-9-10

Haha, itt ekkora szabadság van, hogy ennyire szabatosan lehet címet adni és időkapukon átugrani. Péntekre szabadságoltam magam, hogy kicsit visszatöltődjek, de csak félig sikerült. Voltunk délelőtt L-val a Lukácsban, ez mindig úúú és ááá, most is az volt, megint volt az az aranypillanat, hogy a kinti fagyott medencében úszás után beültünk a 40 fokos medencébe, ami olyan jó forró volt, hogy szúrt a bőröm mindenhol sokáig, és az agyamig éreztem a lelazítást utána. Csak valamiért nem tudtam átforrósodni, állandóan fáztam egész nap. Nem vagyok amúgy fázós, de reggel fogorvosnál kezdtem, és valahogy onnantól fáztam és az lett az elméletem, hogy mintha azzal, hogy megbontotta a fogorvos azt az egészet, aki én vagyok, onnantól ennek a visszazárása annyi energiát vitt el, hogy azért fáztam egész nap.  Aztán elmentem egy szemüveg boltba, nagyon trendik, hozzám túl trendik, csak egy barátnőm onnan vett egy annyira gyönyörű keretet, hogy meg kell őrülni, és eljátszottam a gondolattal, hogy sz...
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 4.

Na most idő és tér pont van az íráshoz, de ötlet az nem sok. Dolgoztam ma megint sokat, vagyis inkább hosszan, aztán itthoni este van, voltam kínai boltban feltölteni a kávé és beauty raktárakat. És erről jut eszembe, hogy milyen vicces volt, amikor beszélgettünk a pécsi barátnőmmel és mondtam neki, hogy a kínaiban szoktam venni fogkefét, és egyáltalán nem értette, mi az a kínai bolt. Pécsen, pardon Pécsett nincs kínai. Ott Toms market van, ami egy lánc, ami meg itt BP-n nincs.  Igaziból asszem még mindig emberekről meg sorsokról van kedvem írni leginkább. Áááá, meg is van, E. sztoriját még szerintem nem írtam. Őt egy barátnőmön keresztül ismertem meg, és ugyan alig van bennünk közös, de úgy érzem, jóba lettünk. E. egy szupermenő belsőépítész, itt lakunk egymáshoz közel 2 éve, a lakásirodában ő volt a főbérlő és ott találkoztunk sokat, meg ott mélyült el valami közöttünk. Könnyen barátkozik ő is és én is, és szerintem nem vagyunk benne egymás top5-jében, de ha bármikor van időnk úg...
2 megjegyzés
További információk

blogvember 3.

Már majdnem nem jutott eszembe semmi izgi, amit írhattam volna, de szerencsére most kaptam egy meghívót viberen, és ez pont egy idekívánkozó sztori. 5 éve nyáron meghívott J. egy haverjához Akarattyára egy hétvégére (rémlik, hogy írtam is róla anno, mert váratlanul egy tök jó hétvége volt). Ott mutatott be A-nak, egy régi-régi haverjának, akiről már sokat mesélt, de mi még nem ismertük egymást. Annyit tudtam róla, hogy egy régóta egyedülálló fiú (... izé, férfi), nálam 4-5 évvel idősebb, normális, kedves, rendben van, vannak barátai, munkája, egzisztenciája, vannak gondolatai, értelmes, jó vele beszélgetni, nagyon szeretne társat, családot, gyereket, jól főz, van stílusa, szóval minden ok vele és senki sem érti, de valahogy nem akar alakulni a párkapcsolati élete. És valahogy én is ilyen jelzőkkel futottam, és ugyan nem volt kifejezett kerítési célzat a meghívásban, de azért félig ilyen szemmel néztem ezt a fiút. És tényleg tök rendben volt, tök kedves, udvarias, vicces, minden ok, de ...
2 megjegyzés
További információk