Bejegyzések

újra és újra

Elég nehezek ezek a napok és hetek. Ma épp talán kicsit könnyebb, vagy jobban megy az élet, de hát irgalmatlan sokat sírtam itt az elmúlt időszakban és nagyon nagyon sok nehéz érzelem van bennem. Elősorban düh és harag L felé, aztán egy nagy adag becsapottság és igazságtalanságérzés, aztán néha van egy kis önvád, hogy ezt miért hagytam és miért nem vettem észre, vagy miért magyaráztam meg magamnak a red flagaket, és miért adtam újra és újra bizalmat - ááá. De igaziból tudom, hogy miért és azt is tudom, hogy a lecke már megvan. Sajnálom, hogy két értékes évem elment rá, de megvan. Van egy elképesztően jó és megtartó barátnőkör körülöttem, minden nap valakivel beszélek hosszan, kb mindenkinek ugyanazt mondom és ugyanúgy káromkodok, de okosan, szétosztva egyenlően, így egy-egy emberre kb csak hetente egyszer kerül sor :) és egyelőre bírják és nagyon jó dolgokat mondanak, minden beszélgetésből van minimum 1-2 őrült fontos és visszaigazoló mondat és segítenek nagyon az önvád gyors abbahagyá...
2 megjegyzés
További információk

energia

Úristen, de nagyon kedves kommenteket kaptam, nem volt energiám azonnal reagálni, de nagyon bement a szívembe az összes és sok erőt adott! Köszönöm!!  Az önegyüttérzést gyakorlom ezerrel, és asszem most megy is elég jól, és annyira szuperkedves barátnőim vannak IRL, naponta valaki biztosan megkérdezi, hogy hogy vagyok, és mi van és egyszerűen nem hagyják, hogy csendben, csak befelé szomorkodjak. A megírt emailre nem jött válasz, nem tudom, fog-e valaha, de eleinte még azért sírtam, hogy biztos keményen fogalmaztam és láttam magam előtt a szégyent az arcán, aztán azért sírtam, hogy de hát mennyire igaz, amit írtam és mennyire jogosan vagyok felháborodva és érzem magam átb*szva a palánkon. Szerencsére mindig volt ok sírni. Most hétfőn volt még egy nagyobb kör sírás, mert az utolsó körös cuccolás miatt kellett még egyeztetni is, meg elhozta a lakásomba a maradék nagy dolgokat és ez is nagyon fájt. Nem akartam itthon lenni, elindultam a Várba, aztán időközben módosult a Normafára, végi...
6 megjegyzés
További információk

február

és akkor az előző írás másnapján szakított velem, derült égből durr, ráadásul jó szarul, engem hibáztatva jó sok mindenért, hogy biztosan le legyen rombolva mindaz, amit építettünk az elmúlt 2 évben, és lehetőleg az egész 2 év tűnjön egy ablakon kidobott semminek. Én kb lesokkolódtam, ez már 3 hetes történet, de teljesen kész vagyok még mindig, bár most már legalább tudok írni róla. Annyira méltatlan, annyira bántó, annyira nehéz most erőt gyűjtenem bármihez is. Írtam ma neki is egy emailt úgy kb 5 órán át, valahogy megtalálni ennek a történetnek a helyét a kamrámban, de ez asszem még idő lesz. Valami kibaszott túlélő üzemmódban voltam az elmúlt hetekben, időn kívülien, szarul alvással, majdnem minden éjjel vele álmodtam, szerintem az elmém is kapaszkodik a lelkem után, vagy nem is tudom, melyikük van hol, de leginkább darabokban mindenem. Egy hete elmentünk Nagymarosra egy kisházba, amiről ott derült ki, hogy nem a hegytetőn van, ahova ígérték, hanem a főút és a vonat mellett 50 méter...
22 megjegyzés
További információk

megdícsérvén

Szoktam nézni a párokat az autóban villamosról vagy vonatról vagy bárhonnan, ahonnan kibámulok / bebámulok és mindig összeszorul a szívem, amikor két embert látok közöttük zéró kommunikációval vagy olyan állapotban, hogy semmi közük egymáshoz. Ennél már csak az a rosszabb, amikor az egyikük sír is. Na most hétvégén pont ilyen párnak látszódhattunk mi is, mondjuk sírni csak akkor kezdtem el befelé, amikor megdícsérvén Anyukám kétféle sütijét annyit mondott, hogy na lesz majd, amikor egy sem lesz, sőt, ő sem lesz. Anyukám hihetetlen optimizmusa.  Azóta már halványulóban a rosszérzés, de ez a hétvége sem vonult be a legjobbak közé. Nem tudom, hogy kellene önfeledtnek vagy spontánnak lenni - és nem emlékszem, mikor nevettem utoljára igazán szívből, hahotázva. Szoktak az emberek önfeledten nevetni a negyvenes éveik közepe felé? Tanítja ezt valaki, van erre tanfolyam? Jaj, volt régen a hahota klub, az mondjuk őrült vicces volt videofelvételekről. De komolyan, hogyan lehet időtlenséget me...
6 megjegyzés
További információk

Január

Most van a 3. évfordulója, hogy egy hatalmas váltással bekerültem egy IT céghez, üzleti elemző-külső tanácsadóként. Olyan fura és vicces innen visszanézni: akartam váltani, de nem az én vágyam volt, hogy ide jöjjek, hanem egyszerűen ez jött szembe. És pont egy időben ezzel Rottardamba is felvettek egy céghez, ami a régi szakmámhoz kapcsolódik, nagyon érdekes belegondolni, hogy ha azt választom, akkor most milyen életem lenne, milyen társaságban lennék, ott élnék-e még és úgy egyáltalán, mi lenne velem. De nem azt választottam a finisben, hanem ezt, és ez van, ami van. Az első több mint egy év brutál nehéz volt, egy elég szar stílusú frusztrált és picsogó nő volt akkoriban a vezetőm, semmit sem segített, csak ahol tudott beszólt és lecseszett, és egy nagyon kaotikusan működő cégnél egy tök új területen full egyedül kellett megkapaszkodnom. Arra emlékszem, hogy szó szerint folyamatosan olyan meetingeken kellett ülnöm, ahol egy rohadt szót sem értettem a kötőszavakon kívül. Se az IT, sem ...
2 megjegyzés
További információk

Játszótér és 5. csillag

Kép
Nahát elég rosszul estek a névtelen kommentek, mármint a bennük levő indulat meg minősítések és az meg a saját szegénységi bizonyítványom, hogy többszöri elolvasás után sem értem pontosan, hogy engem kritizáltak-e a névtelen, aztán monogramos kommentelők, vagy egymást. Mindegy, erre most biztosan nincs energiám meg hát pontosan azt érzem, amit már korábban mások is írtak, hogy ez hadd legyen az én játszóterem. Azért írok, mert jól esik kiírni a gondolataimat, igaziból sokkal többször szeretnék írni, mint amennyi alkalmam akad, és elég szenzitív gondolatokat írok ki - és bocsánat, ha ezt bárki rosszul veszi, de elsősorban magamnak írok. És annyi a kérésem a jövőre nézve, hogy lécci aki hozzászól, az próbáljon empatikusan és amennyire megy, indulatmentesen és segítő szándékkal írni. Én alapvetően egy elég békés, érzelmes meg érzékeny valaki vagyok, és rosszul esik, ha valaki sáros lábbal és hangosan kiabálva ront be a nappalimba, szimplán csak azért, mert én sem így viselkedem. Más vélem...
4 megjegyzés
További információk

December

Na hát ez a blogvemberke abbanmaradt, főként olyan banális okok miatt, minthogy 1) átmentem L-hoz, lett volna időm, de a privát laptopom otthon volt; 2) otthon voltam, laptop is velem volt, de időm nem volt; 3) átvittem a laptopot L-hoz, én is ott voltam, de idő nem volt; 4) laptop L-nál, én otthon, időm épp volt - és ezek végtelen kombinációja, a lényeg, hogy a lokáció, a laptop és a szabadidő véletlenül se kerüljön közös halmazba.  Aztán azért is abbamaradt, mert volt egy alapos mélyrepülés a kapcsolatban, egy beszélgetés végülis oda kanyarodott, hogy teljesen más jövőképünk van, L. kimondta többször is, hogy ő egyáltalán és semennyire sem szeretne már gyereket, ez engem elég rosszul érintett, mert én még nem tudtam elengedni ezt a gyerektémát és nekem a jövőképemben abszolút ott figyel egy babika, vagy legalábbis az összes falig elmentel, ami még nem történt meg. Ráadásul eddig nem ezt mondta L, én igaz, hogy nem ugráltam a nyakán minden héten ezügyben, de belül azért ez volt a ...
15 megjegyzés
További információk

November 13-14-15-16-17

Minden szuper és csillogós, úgyhogy nincs is már miről írnom, csak az idei karácsonyi ajikról. Már jó ideje gyűjtöm az ötleteket, meg figyelek az elejtett félmondatokra, hogy kinek mire vágyik, és akkor itten van a lista jelenlegi állása: - L: ő lehet, hogy olvassa ezt a blogot, mert egyszer balgán megmutattam neki, ami kicsit vissza is vetette az őszinteségi rohamaim mélységét, szóval neki már megvettem egy ba........át, meg egy nagyon cuki és vicces te....st, meg elkalandoztam, hogy milyen menőség lenne egy hosszú hétvégés utazást összekötni egy koncerttel és úgy csinálni, mint akik fiatalok és van pénzük, de ez abszolút túlzás - szóval lehet, majd szülinapi aji lesz.  - M: kap egy páros jegyet egy Ferihegy 1-es városi sétára, egy cserkészpulcsit, mozijegy utalványt, ha találok értelmezhető összegben és egy sok gombos egeret (ezt egyszer említette, fogalmam nincs, milyen egy jó sokgombos egér, úgyhogy majd igyekszem valami hatodik érzékre és valamelyik erősen gamer kiskollegámra ...
7 megjegyzés
További információk

November 9-10-11-12

Az idő továbbra is gyorsabban szalad, mint én. Bemenős hét van a munkában, amitől mindenki teljesen távol került, mindez megfejelve napi nettó 5-6-7 óra meetinggel-workshoppal-akármivel ez kellemesen kinyír mindenkit, de engem biztosan minden nap végére. Így egyetlen porcikám sem kívánja, hogy este még visszaüljek és kicsit lamentáljak a napon :) Szóval nem lamentálok, de azért gyorsan leírom a munkabeli demotiváltság okát: 3 éve elindult egy nagy üzleti és IT transzformációs projekt. Alulbecsülve kapacitással és túlbecsülve leszállítandókkal, ahogy ezt kell. Én teljesen zöldfülűként, 2.5 éve csatlakoztam be, szóval a nagyját már belülről néztem. A 3 év alatt minden fő funkciót lehozott a csapat amit kellett, kb mindent időre, minden háttérintegráció működik, csomó kis szarság pluszban elkészült, nagyon jól összerázódott a csapat. Most telik le a 3 év, és ahelyett, hogy a 100%-os csilivili működéshez hiányzó utolsó 10%-nyi munkát beletehetnénk jövő év első pár hónapjában... ehelyett va...
Megjegyzés küldése
További információk

November 6-7-8.

Csütörtökön a nap egyértelmű fénypontja a szárazföldi edzés volt, ahol a bemelegítés alatt bukfencezni kellett, meg cigénykerekezni. Na most mindez 46 évesen, ezer év kihagyás után elég vicces volt, nagyon röhögtünk egymáson. Mindeki placcsant jobbra-balra, mondjuk nekem előre egész jól ment, csak nagyon elszédültem benne, hátrafelé kicsit necces, de azért ment. Volt a nehezített verzió, amikor hátrafelé kézzel kinyomom magam és talpra érkezek, hát ez nem ment. A cigánykerék sem, valahogy nem jött fel a lábam csak derékszögig, az meg itt nem praktikus. Volt aztán csomó gumiasztalos rész, imádtam, és nagyon szépen szoktat arra, hogy feszítsem a lábam, hátam, hasam, fenekem, karom közben, különben eldob valamelyik irányba a gumiasztal. Volt deszkáról 1,5 magas matracra ugrás is, ez előrefelé ment, hátrafelé viszont rettentő para páros lábbal elugrani. Nem tudom elmondani, hogy miért, de az, trust me :) Aztán hazafelé a kisautónak megint felforrt a hűtővize, gőzölgött és büdös volt, bakke...
Megjegyzés küldése
További információk

November 5.

Ma ilyen igazi semmi különös nap volt, reggel autóval be melóhelyre, aztán soksoksok megbeszélés meg miegymás, ami teljesen lehozott az életről és teljesen értelmetlen mindaz, amit most rohamtempóban kellene csinálni, és emiatt eléggé demotivált vagyok. Aztán elmentem gitárra, az mondjuk nagyon jó volt, sokat nevettünk, és tök jól ment, annak ellenére, hogy 3 hete nem volt a kezemben egy percet sem, de most valahogy könnyűek a darabok hangilag, csak a ritmusuk odafigyelős, de az meg megy érzésre meg hallás után. Aztán hazaugrottam, mert egy vidéki kolleganőm nálam alszik most pár napot, amíg Pesten van és megágyaztam, meg még reggel rendet raktam kicsit, és olyan jó érzés, amikor rend van ott. Csak kár, hogy nem én vagyok most a rendben :) Aztán átjöttem L-hez, ő tévézik, nekem van időm bloglon leírni mindazt, amit amúgy nem írnék le, mert ezeken nincs mit leírni, de agyam meg nincs igazán belemélyedni mélyebb témákba.  Na jó, azért két aktuális dilemma: - tanácsadóként dolgozom, d...
Megjegyzés küldése
További információk

November 1-4

Jujuj, itt elindult a blogvember, azaz blogverem, én meg teljesen elfelejtettem, és még csak olvasni sem olvastam másokat, csak tegnap este, és akkor esett le, hogy akkor mostantól hajrá írás és hajrá blogverem. Mert írni jó, dokumentálni még sokkal jobb és közben végiggondolni és lecsillapodni vagy éppen közelebb kerülni önmagamhoz meg egyenesen priceless. Már csak 20 percem van, szóval rohamtempóban írom a nov 1. - nov 4. közötti eseményekből azokat, amik az időrostán fentmaradnak. Szombaton éjjel felébredtem és nem tudtam visszaaludni, kimentem pisilni, közben majdnem ráléptem egy földön fekvő alakra, merthogy L. legnagyobb fia 20 éves volt pénteken és szülinapi bulit rendezett a pincében. Ott volt csomó 20 éves fiatal, kedves-jólnevelt-okos fiúk-lányok, imádnivaló mind, és teljesen fura volt megélni, hogy én már abba a csoportba tartozom, aki fent marad a lakásban és 11-kor elalszik, míg 4 méterrel alattunk megy a buli. Hívott minket a fiú, annyira cuki, de igaziból nem volt kedvem...
Megjegyzés küldése
További információk