Bejegyzések

blogvember 19.

Kép
Ma van / lenne nagymamám névnapja. Ő volt a sokkal közelebbi nagymamám, vele sokkal több időt töltöttem, mint a másik nagyimmal, tovább is élt, közelebb is lakott, de már ő is olyan, mintha egy előző életemben lett volna a nagymamám. Pont hétvégén is eszembe jutott, pedig már nagyon régen nem, mert grízes tészta volt ebédre és szerintem utoljára nála ettem grízes tésztát kiskoromban. Nagyon furcsa volt az ételen keresztüli időutazás is, és minden, ahogy eszembe jutott a konyhájuk fekete-fehér kockás köve, a székek, ahogy állt és mosogatott, meg ahogy megkóstolta mindig a levest, hogy elég meleg-e már, mindaz a rutin, ami az ő életüket jellemezte. Van egy nagyon kedvenc képem a nagyszüleimről, megkerestem: Na és ezen a kápen mindig elkezdek sírni, annyira jó ez a kép és annyira kifejezi, hogy milyen jó volt velük lenni. Valahogy az volt a leosztás, hogy nagymamám nővéremmel volt inkább haver, nagypapám velem - ahogy ez itt is látszik - de ez inkább úgy volt, hogy a nagyonnagy alapszeret
2 megjegyzés
További információk

blogvember 16-17-18

Szembejött a Natura Hill étterem 10 éves posztja. Nagyon szeretem ezt a helyet, párszor már voltam, de szívem szerint sokkal többet lennék ott, és ahogy néztem a képeket, elöntött az irigység, hogy egy ilyet létre tudtak hozni a semmiből. Volt hitük, energiájuk és bátorságuk. És nyilván iszonyat sokat melóztak, de lett értelme (azt írtam, étterme :D).  Na és átfutott rajtam az a kellemesen (nem) zsibbasztó érzés, hogy valószínűleg nekem semmi ilyen maradandó nyomom nem lesz az életben. És ez annyira szar itt az élet közepén, ilyenekkel szembesülni, hogy minden jel szerint már semmi nagyot nem fogok létrehozni - és egyszerűen ez annyira kár. Aztán persze ki a fene tudja, nem holnap történik-e valami, ami elindít egy olyan úton, aminek a végén / közepén van egy látható produktum, ami jó . Vagy Leslie Nielsen, aki 62 évesen robbant be a Csupasz pisztollyal ugyebár. Vagy kiderül, hogy a láthatatlan dolgok is lehetnek produktumok. Jáj.
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 14-15.

A nap legnehezebb pillanata nem a 10 órányi önismereti csoport utolsó fél órája volt, nem is korábban, amikor már órák óta nem szóltam egy szót sem, mert a 20 fős instrukció nélküli önismereti csoportozás továbbra is teljesen idegen tőlem, hanem amikor feljöttem a szobába és a folyosón egy telefonáló srác a szemembe nézett, majd rámköszönt, hogy csókolom . Hát a faszom.
3 megjegyzés
További információk

blogvember 13.

- nagyon szép darabokat játszunk a gitárzenekarral, ebben a félévben Vivaldit, Haydn-t és egy Albeníz tangót, ilyenkor próba után egész este ez szól a fejemben és csak nem értem, hogy lehet ilyen szép zenéket szerezni.  - azért is jó, hogy van mellettem egy férfiember, mert rábeszélt, hogy mégiscsak jó lenne a robotporszívót rátenni a wifire és az appból irányítani, és azóta új feature-ök derültek ki, például érti a szobahatárt akkor is, ha nincs ott küszöb - csodálatos! Meg gondolom, most Kínában nézegetik a lakásomat, de hát biztos vannak az enyémnél érdekesebbek és nézegetnivalóbbak. - párhuzamosan, ahogy nő a munkastressz megint, annál többet eszem (ez érthető), pláne annál több édességet (ez is), de annál többet vicceskedek a kollegákkal és a partnerekkel (ez nem feltétlen érthető). De az is igaz, hogy a régi munkámban szerzett tapasztalat most nagyon jól jön, tudok mindenkire türelemmel figyelni, kedvesen reagálni, és a tegnapi abszurd egy órás megbeszélés is lement úgy, hogy én
2 megjegyzés
További információk

blogvember 11-12

Ma az irodában valami eszembe jutott, hogy na ezt szeretném megírni, megvolt frappánsan, kész mondatokban minden - aztán most már csak az érzésre emlékszem, de fogalmam sincs, mi jutott ott eszembe. Úgyhogy írom csak random, ami morzsák épp keringenek a fejemben: - L. egyik gyereke zongorázik, de nem ám kottából, mint a bénák, hanem odaül és játszik. Szépen, érzéssel, én mindig leolvadok ha hallgatom, és eléggé irígy is vagyok, hogy így tud önkifejezni egy hangszeren keresztül. Évek óta nem jár tanárhoz, de majdnem minden nap odaül a zongorához és játszik fejből, érzéssel, leginkább magának. Én meg az a szerencsés lény vagyok, aki halkan kiszűrődő Bach fúgákra alszik el. - nagyon tetszik ez a kettes fokozatba kapcsolt ősz, tetszik a ködszitálás, tetszik a korai sötétedés és a hideg, azt érzem, ez így normális novemberben. Legyen újra rendesen 4 évszak, de főként legyen hó!  - járok egy képzésre, aminek az első modulja egy 150 órás csoportos önismeret, el kellett köteleződni az első na
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 5-6-7-8-9-10

Haha, itt ekkora szabadság van, hogy ennyire szabatosan lehet címet adni és időkapukon átugrani. Péntekre szabadságoltam magam, hogy kicsit visszatöltődjek, de csak félig sikerült. Voltunk délelőtt L-val a Lukácsban, ez mindig úúú és ááá, most is az volt, megint volt az az aranypillanat, hogy a kinti fagyott medencében úszás után beültünk a 40 fokos medencébe, ami olyan jó forró volt, hogy szúrt a bőröm mindenhol sokáig, és az agyamig éreztem a lelazítást utána. Csak valamiért nem tudtam átforrósodni, állandóan fáztam egész nap. Nem vagyok amúgy fázós, de reggel fogorvosnál kezdtem, és valahogy onnantól fáztam és az lett az elméletem, hogy mintha azzal, hogy megbontotta a fogorvos azt az egészet, aki én vagyok, onnantól ennek a visszazárása annyi energiát vitt el, hogy azért fáztam egész nap.  Aztán elmentem egy szemüveg boltba, nagyon trendik, hozzám túl trendik, csak egy barátnőm onnan vett egy annyira gyönyörű keretet, hogy meg kell őrülni, és eljátszottam a gondolattal, hogy szeret
Megjegyzés küldése
További információk

blogvember 4.

Na most idő és tér pont van az íráshoz, de ötlet az nem sok. Dolgoztam ma megint sokat, vagyis inkább hosszan, aztán itthoni este van, voltam kínai boltban feltölteni a kávé és beauty raktárakat. És erről jut eszembe, hogy milyen vicces volt, amikor beszélgettünk a pécsi barátnőmmel és mondtam neki, hogy a kínaiban szoktam venni fogkefét, és egyáltalán nem értette, mi az a kínai bolt. Pécsen, pardon Pécsett nincs kínai. Ott Toms market van, ami egy lánc, ami meg itt BP-n nincs.  Igaziból asszem még mindig emberekről meg sorsokról van kedvem írni leginkább. Áááá, meg is van, E. sztoriját még szerintem nem írtam. Őt egy barátnőmön keresztül ismertem meg, és ugyan alig van bennünk közös, de úgy érzem, jóba lettünk. E. egy szupermenő belsőépítész, itt lakunk egymáshoz közel 2 éve, a lakásirodában ő volt a főbérlő és ott találkoztunk sokat, meg ott mélyült el valami közöttünk. Könnyen barátkozik ő is és én is, és szerintem nem vagyunk benne egymás top5-jében, de ha bármikor van időnk úgy ig
2 megjegyzés
További információk

blogvember 3.

Már majdnem nem jutott eszembe semmi izgi, amit írhattam volna, de szerencsére most kaptam egy meghívót viberen, és ez pont egy idekívánkozó sztori. 5 éve nyáron meghívott J. egy haverjához Akarattyára egy hétvégére (rémlik, hogy írtam is róla anno, mert váratlanul egy tök jó hétvége volt). Ott mutatott be A-nak, egy régi-régi haverjának, akiről már sokat mesélt, de mi még nem ismertük egymást. Annyit tudtam róla, hogy egy régóta egyedülálló fiú (... izé, férfi), nálam 4-5 évvel idősebb, normális, kedves, rendben van, vannak barátai, munkája, egzisztenciája, vannak gondolatai, értelmes, jó vele beszélgetni, nagyon szeretne társat, családot, gyereket, jól főz, van stílusa, szóval minden ok vele és senki sem érti, de valahogy nem akar alakulni a párkapcsolati élete. És valahogy én is ilyen jelzőkkel futottam, és ugyan nem volt kifejezett kerítési célzat a meghívásban, de azért félig ilyen szemmel néztem ezt a fiút. És tényleg tök rendben volt, tök kedves, udvarias, vicces, minden ok, de
2 megjegyzés
További információk

blogvember 2.

Van L.éknél egy macska. Én nem vagyok egy nagy macskás, de ez a cica irtó aranyos, nagyon cukker dolgai vannak, napközbeni alvásnál felkuporodik a hasamra, annyira közel teszi le a fejét, hogy érzem a kilélegzését, ott horkol halkan, meg kinyújtja az egyik mancsát úgy, hogy félig a számba lóg mintha átölelné a nyakamat. Az a napirendje, hogy a konyha ablakon keresztül jön-megy, éjjelente kint bogarászik a környéken, reggel hazajön, bogarászás előtt-után otthon eszik - szóval eléggé megfogta az isten lábát. De tegnap valamiért nem akart kimenni este, úgyhogy balgán hagytuk, hogy bent maradjon, és ebből az lett, hogy éjjel kb 3x arra ébredtem, hogy a macska épp felugrik rám, egyáltalán nem tudtam tőle aludni, mindig letessékeltem, de visszajött, L. mondta, hogy neki konkrétan a fejére feküdt egy ponton.  Szóval enyhén nyűgös reggellel indult a nap, aztán jöttek tesómék, elmentünk Nagykovácsiba az erdőbe, ott mászkáltunk 3 órán át, fel a kilátóba, le a kilátóból, nagyon jó volt. Tesóm an
3 megjegyzés
További információk

blogvember 1.

Éljen a pénteki szünnap! Borzasztóan élvezem a lassú tempót, meg hogy mindeközben süt a nap és szép a világ. Az előzménye egy brutál módon végigdolgozott október, napi 9-10-11 óra munka, de legalább meglátszik a kiállított számlán - mondjuk ez most pont kevéssé lelkesít, most inkább normális munka/magánéletre vágyom. No de. Ma ugye lehetett lassan kelni, ami azt jelenti, hogy L. is 6-ig aludt, ami nála már kvázi túlalvás, aztán még beszélgettünk, nevetgéltünk, miegymás, aztán 8kor reggeliztem. Azóta lement 2 mosás, kicsit csencseltem a marketplace-en, kerti munkák, kukákat kimostam, robotporszívót terelgettünk, hóindító adminisztráció és utalások ide-oda, aztán csináltunk ebédet, enyém volt a brokkoli krémleves, övé a babfőzelék, az ikeás húsgolyó közös volt, haha. Aztán most ő délutáni alszik, utána elvisszük a kutyát, este meg megnézzük ezt az új franica vígjátékot, amit a Cirkóban játszanak. Most akartam gyorsan írni, amíg alszik, mert este nem tudom, lesz-e még energia rá, de ez íg
Megjegyzés küldése
További információk

31 perc

Öööö... hol is tartottam. Mindegy, inkább írom a mostot. És szabok magamnak egy 30 perces időlimitet. Megint volt kisház projekt, a tavaly megkezdett hagyományt folytattam és nagyon jól tettem. Most Nagymaros lett a helyszín, egy hegyoldali kisházat találtam, kandallóval, nagyon hangulatos kerttel, nagyon hangulatos belsővel, 3 éjszakát voltam ott. Az utca majdnem utolsó háza volt, este kint ugye vaksötét, bent égett a lámpa, hát én úgy fostam, hogy csak na, első este nem is mertem elmenni zuhanyozni. Aztán belejöttem. De az igazság része, hogy első este azon kaptam magam, hogy pont ugyanúgy nyomkodom a telefonom, mint itthon, elvittem a magán laptopot, hogy majd írok blogot, de rohadtul nem vettem elő - szóval az lett a tanulság, helyszíntől függetlenül ugyanazt csinálom, legalábbis rövid távon. Hosszabb távon remélem, hogy értelmesebben tölteném az időm. Most 3 éjszakára mentem, ma jöttem vissza BP-re, ami csak egy belekóstolás, de tetszett nagyon a létforma, parázással együtt is.  R
4 megjegyzés
További információk

vissza

 ... próbálom visszavenni a fonalat, de 3 hónap gap az bizony 3 hónap gap. Most visszaolvastam miket írtam májusban és nyomokban még igaz, de már nem ennyire vehemensen. A saját életből való kiesés még tart, ennek is issza a levét ez az indokolatlanul elhanyagolt teregetős oldal, de a kétlaki élet az roppant fárasztó.  Kb fél éve ismerkedtünk meg és még mindig sokat találkozunk, szinte minden nap, emiatt gyakorlatilag alig vagyok egyedül - ez azért tud hiányozni, olyankor kiharapok pár órát vagy fél napot, és igyekszem utolérni magam a lakásban meg a lelkemben. A lakásom nagyon tud hiányozni, de náluk lenni is nagyon jó, egyre otthonosabban érzem magam, meg a kutya, a nagy terasz, a nagy terek, meg a kert - ezek elég erős érvek. Aztán hazajövök, és pakolok, mosok meg élvezem, hogy a saját tárgyaim között vagyok és tudok podcastokat hallgatni meg csendben lenni. Írni sokszor nincs ihletem, csak fejben szoktam végiggondolni témákat. És olyan érdekes, itthon szarabbul alszom, mint náluk -
2 megjegyzés
További információk