Bejegyzések

Január

Most van a 3. évfordulója, hogy egy hatalmas váltással bekerültem egy IT céghez, üzleti elemző-külső tanácsadóként. Olyan fura és vicces innen visszanézni: akartam váltani, de nem az én vágyam volt, hogy ide jöjjek, hanem egyszerűen ez jött szembe. És pont egy időben ezzel Rottardamba is felvettek egy céghez, ami a régi szakmámhoz kapcsolódik, nagyon érdekes belegondolni, hogy ha azt választom, akkor most milyen életem lenne, milyen társaságban lennék, ott élnék-e még és úgy egyáltalán, mi lenne velem. De nem azt választottam a finisben, hanem ezt, és ez van, ami van. Az első több mint egy év brutál nehéz volt, egy elég szar stílusú frusztrált és picsogó nő volt akkoriban a vezetőm, semmit sem segített, csak ahol tudott beszólt és lecseszett, és egy nagyon kaotikusan működő cégnél egy tök új területen full egyedül kellett megkapaszkodnom. Arra emlékszem, hogy szó szerint folyamatosan olyan meetingeken kellett ülnöm, ahol egy rohadt szót sem értettem a kötőszavakon kívül. Se az IT, sem ...

Játszótér és 5. csillag

Kép
Nahát elég rosszul estek a névtelen kommentek, mármint a bennük levő indulat meg minősítések és az meg a saját szegénységi bizonyítványom, hogy többszöri elolvasás után sem értem pontosan, hogy engem kritizáltak-e a névtelen, aztán monogramos kommentelők, vagy egymást. Mindegy, erre most biztosan nincs energiám meg hát pontosan azt érzem, amit már korábban mások is írtak, hogy ez hadd legyen az én játszóterem. Azért írok, mert jól esik kiírni a gondolataimat, igaziból sokkal többször szeretnék írni, mint amennyi alkalmam akad, és elég szenzitív gondolatokat írok ki - és bocsánat, ha ezt bárki rosszul veszi, de elsősorban magamnak írok. És annyi a kérésem a jövőre nézve, hogy lécci aki hozzászól, az próbáljon empatikusan és amennyire megy, indulatmentesen és segítő szándékkal írni. Én alapvetően egy elég békés, érzelmes meg érzékeny valaki vagyok, és rosszul esik, ha valaki sáros lábbal és hangosan kiabálva ront be a nappalimba, szimplán csak azért, mert én sem így viselkedem. Más vélem...

December

Na hát ez a blogvemberke abbanmaradt, főként olyan banális okok miatt, minthogy 1) átmentem L-hoz, lett volna időm, de a privát laptopom otthon volt; 2) otthon voltam, laptop is velem volt, de időm nem volt; 3) átvittem a laptopot L-hoz, én is ott voltam, de idő nem volt; 4) laptop L-nál, én otthon, időm épp volt - és ezek végtelen kombinációja, a lényeg, hogy a lokáció, a laptop és a szabadidő véletlenül se kerüljön közös halmazba.  Aztán azért is abbamaradt, mert volt egy alapos mélyrepülés a kapcsolatban, egy beszélgetés végülis oda kanyarodott, hogy teljesen más jövőképünk van, L. kimondta többször is, hogy ő egyáltalán és semennyire sem szeretne már gyereket, ez engem elég rosszul érintett, mert én még nem tudtam elengedni ezt a gyerektémát és nekem a jövőképemben abszolút ott figyel egy babika, vagy legalábbis az összes falig elmentel, ami még nem történt meg. Ráadásul eddig nem ezt mondta L, én igaz, hogy nem ugráltam a nyakán minden héten ezügyben, de belül azért ez volt a ...

November 13-14-15-16-17

Minden szuper és csillogós, úgyhogy nincs is már miről írnom, csak az idei karácsonyi ajikról. Már jó ideje gyűjtöm az ötleteket, meg figyelek az elejtett félmondatokra, hogy kinek mire vágyik, és akkor itten van a lista jelenlegi állása: - L: ő lehet, hogy olvassa ezt a blogot, mert egyszer balgán megmutattam neki, ami kicsit vissza is vetette az őszinteségi rohamaim mélységét, szóval neki már megvettem egy ba........át, meg egy nagyon cuki és vicces te....st, meg elkalandoztam, hogy milyen menőség lenne egy hosszú hétvégés utazást összekötni egy koncerttel és úgy csinálni, mint akik fiatalok és van pénzük, de ez abszolút túlzás - szóval lehet, majd szülinapi aji lesz.  - M: kap egy páros jegyet egy Ferihegy 1-es városi sétára, egy cserkészpulcsit, mozijegy utalványt, ha találok értelmezhető összegben és egy sok gombos egeret (ezt egyszer említette, fogalmam nincs, milyen egy jó sokgombos egér, úgyhogy majd igyekszem valami hatodik érzékre és valamelyik erősen gamer kiskollegámra ...

November 9-10-11-12

Az idő továbbra is gyorsabban szalad, mint én. Bemenős hét van a munkában, amitől mindenki teljesen távol került, mindez megfejelve napi nettó 5-6-7 óra meetinggel-workshoppal-akármivel ez kellemesen kinyír mindenkit, de engem biztosan minden nap végére. Így egyetlen porcikám sem kívánja, hogy este még visszaüljek és kicsit lamentáljak a napon :) Szóval nem lamentálok, de azért gyorsan leírom a munkabeli demotiváltság okát: 3 éve elindult egy nagy üzleti és IT transzformációs projekt. Alulbecsülve kapacitással és túlbecsülve leszállítandókkal, ahogy ezt kell. Én teljesen zöldfülűként, 2.5 éve csatlakoztam be, szóval a nagyját már belülről néztem. A 3 év alatt minden fő funkciót lehozott a csapat amit kellett, kb mindent időre, minden háttérintegráció működik, csomó kis szarság pluszban elkészült, nagyon jól összerázódott a csapat. Most telik le a 3 év, és ahelyett, hogy a 100%-os csilivili működéshez hiányzó utolsó 10%-nyi munkát beletehetnénk jövő év első pár hónapjában... ehelyett va...

November 6-7-8.

Csütörtökön a nap egyértelmű fénypontja a szárazföldi edzés volt, ahol a bemelegítés alatt bukfencezni kellett, meg cigénykerekezni. Na most mindez 46 évesen, ezer év kihagyás után elég vicces volt, nagyon röhögtünk egymáson. Mindeki placcsant jobbra-balra, mondjuk nekem előre egész jól ment, csak nagyon elszédültem benne, hátrafelé kicsit necces, de azért ment. Volt a nehezített verzió, amikor hátrafelé kézzel kinyomom magam és talpra érkezek, hát ez nem ment. A cigánykerék sem, valahogy nem jött fel a lábam csak derékszögig, az meg itt nem praktikus. Volt aztán csomó gumiasztalos rész, imádtam, és nagyon szépen szoktat arra, hogy feszítsem a lábam, hátam, hasam, fenekem, karom közben, különben eldob valamelyik irányba a gumiasztal. Volt deszkáról 1,5 magas matracra ugrás is, ez előrefelé ment, hátrafelé viszont rettentő para páros lábbal elugrani. Nem tudom elmondani, hogy miért, de az, trust me :) Aztán hazafelé a kisautónak megint felforrt a hűtővize, gőzölgött és büdös volt, bakke...

November 5.

Ma ilyen igazi semmi különös nap volt, reggel autóval be melóhelyre, aztán soksoksok megbeszélés meg miegymás, ami teljesen lehozott az életről és teljesen értelmetlen mindaz, amit most rohamtempóban kellene csinálni, és emiatt eléggé demotivált vagyok. Aztán elmentem gitárra, az mondjuk nagyon jó volt, sokat nevettünk, és tök jól ment, annak ellenére, hogy 3 hete nem volt a kezemben egy percet sem, de most valahogy könnyűek a darabok hangilag, csak a ritmusuk odafigyelős, de az meg megy érzésre meg hallás után. Aztán hazaugrottam, mert egy vidéki kolleganőm nálam alszik most pár napot, amíg Pesten van és megágyaztam, meg még reggel rendet raktam kicsit, és olyan jó érzés, amikor rend van ott. Csak kár, hogy nem én vagyok most a rendben :) Aztán átjöttem L-hez, ő tévézik, nekem van időm bloglon leírni mindazt, amit amúgy nem írnék le, mert ezeken nincs mit leírni, de agyam meg nincs igazán belemélyedni mélyebb témákba.  Na jó, azért két aktuális dilemma: - tanácsadóként dolgozom, d...

November 1-4

Jujuj, itt elindult a blogvember, azaz blogverem, én meg teljesen elfelejtettem, és még csak olvasni sem olvastam másokat, csak tegnap este, és akkor esett le, hogy akkor mostantól hajrá írás és hajrá blogverem. Mert írni jó, dokumentálni még sokkal jobb és közben végiggondolni és lecsillapodni vagy éppen közelebb kerülni önmagamhoz meg egyenesen priceless. Már csak 20 percem van, szóval rohamtempóban írom a nov 1. - nov 4. közötti eseményekből azokat, amik az időrostán fentmaradnak. Szombaton éjjel felébredtem és nem tudtam visszaaludni, kimentem pisilni, közben majdnem ráléptem egy földön fekvő alakra, merthogy L. legnagyobb fia 20 éves volt pénteken és szülinapi bulit rendezett a pincében. Ott volt csomó 20 éves fiatal, kedves-jólnevelt-okos fiúk-lányok, imádnivaló mind, és teljesen fura volt megélni, hogy én már abba a csoportba tartozom, aki fent marad a lakásban és 11-kor elalszik, míg 4 méterrel alattunk megy a buli. Hívott minket a fiú, annyira cuki, de igaziból nem volt kedvem...

ez pont én vagyok

Elég igazságtalanul világít itt a rotty a lista tetéjen, pedig az is mulandó volt, mint minden. Most a lebetegedés előszobájában érzem magam, úgyhogy pihenőnap, csak a kötelező minimumot hozom (mint anno a nyelvvizsgáknál a 60% meg 61%-os eredményekkel) és nagyon élvezem a pihenést és hogy olyanokra jut időm, amikre máskor sosem. Eleve, hogy itthon vagyok <3 ez már nagyon jó. Aztán lemostam a nyári papucsokat, a sáros túrabakikat, lefotóztam, amiket vintedre vagy marketplace-re szánok és fel is töltöttem őket. És Demjént hallgatok (akár ciki, akár nem, szeretem megunhatatlanul). És pótlom az adminisztrációs elmaradásokat.  Valahogy sokkal hamarabb ülök ide írni, ha bánat van és szomorúság, de most rendhagyó módon írok pár szösszenetet a jókról is, maradjanak csak meg az utókornak ezek is. Valamiféle belső egyensúlyt érzek már egy ideje, ami felszabadít csomó olyan szorongástól, amik régen örökösen itt ültek a nyakamon. Pl. elhívott L most hétvégén az egyetemi baráti találkozójuk...

Rotty

Bizalom, cöh! Volt is, van is, de azért pár alkatrészt cserélni kell az autón, úgy mint komplett ülésszett :) ezen próbálok nevetni, de annyira kiürült, kiégett és lefáradt vagyok, hogy csak ilyenkor írás közben megy. Szóval valami masszív enerváltság ül rajtam, nagyjából semmi sem érdekel és nem is lelkesít, azt érzem, teljesen elfogytam energiailag. Teljesen meglepő, hogy azt hittem régebben, minden bajom forrása az egyedüllét, és bezzeg ha lenne párom, most már van 1,5 éve, és most meg azt érzem, hogy akkora meló és feladat egy párkapcsolat fenntartása, pláne jóminőségben, hogy ezt nem tudom megugrani. Vagy nem tudjuk megugrani, ez így helyesebb. Sok a vita, sok a feszkó, sok a különbözőség és nem látom a közös jövőképet. Rejtély számomra, hogy tudják mások 40+-osként összehangolni az életeiket és egy közöset élni onnantól, nekünk ez egyáltalán nem megy. Fuh. Szóval ebben is nagyon el vagyok fáradva, mindenben el vagyok fáradva, ne már. És kellemesen be tudom magam csapni azzal, hog...

Bizalom 2.0

Tegnap valahogy elrontották a vezetőülés háttámla állító kart... nem akad be, a teljesen lehajtott és a teljesen hátrahajtott végpont között dülöngél szabadon az ülés :D Gyakorlom a bizalmat rendületlenül. És hogy ez nem azt jelenti, hogy legközelebb ne adjam kölcsön bármimet bárkinek. 

short story long

Na jól van, olyan szép mozzanatok vannak az életben, mégiscsak jól van minden :) L. legidősebb fia külföldön él, ott jár egyetemre, meg már dolgozik is mellette, de most volt tegnap a középső fiú 18. szülinapi családi bulija és arra hazajött (mennyire jófej már). Na és este sötétben, miután már minden vendég hazament, ott ült elszontyolodva, hogy túl sok mindent próbál beleszuszakolni ebbe a pár itthon töltött napba és nem tud ennyi mindenkivel találkozni és most páran lent vannak Kapolcson, de tömegközelekedéssel irtó bonyi meg rengeteg idő odajutni meg vissza Bp-re és nem tudja hogy rakja össze. Végigvettük milyen opciók vannak, aztán egy ponton az öccse mondta, hogy kérje el a játékautómat. Ez először meredeknek tűnt, de aztán végiggondoltam, hogy én meg tudom oldani autó nélkül most egy napig, neki nagy segítség, hát vigye nyugodtan. Ez volt kifelé az arcom, de befelé meg nagyon izgultam, hogy bakker, ha összetöri vagy bármi gond lesz, azt nekem kell benyelni, mert se ő, se a szüle...