Bejegyzések

Rotty

Bizalom, cöh! Volt is, van is, de azért pár alkatrészt cserélni kell az autón, úgy mint komplett ülésszett :) ezen próbálok nevetni, de annyira kiürült, kiégett és lefáradt vagyok, hogy csak ilyenkor írás közben megy. Szóval valami masszív enerváltság ül rajtam, nagyjából semmi sem érdekel és nem is lelkesít, azt érzem, teljesen elfogytam energiailag. Teljesen meglepő, hogy azt hittem régebben, minden bajom forrása az egyedüllét, és bezzeg ha lenne párom, most már van 1,5 éve, és most meg azt érzem, hogy akkora meló és feladat egy párkapcsolat fenntartása, pláne jóminőségben, hogy ezt nem tudom megugrani. Vagy nem tudjuk megugrani, ez így helyesebb. Sok a vita, sok a feszkó, sok a különbözőség és nem látom a közös jövőképet. Rejtély számomra, hogy tudják mások 40+-osként összehangolni az életeiket és egy közöset élni onnantól, nekünk ez egyáltalán nem megy. Fuh. Szóval ebben is nagyon el vagyok fáradva, mindenben el vagyok fáradva, ne már. És kellemesen be tudom magam csapni azzal, hog...

Bizalom 2.0

Tegnap valahogy elrontották a vezetőülés háttámla állító kart... nem akad be, a teljesen lehajtott és a teljesen hátrahajtott végpont között dülöngél szabadon az ülés :D Gyakorlom a bizalmat rendületlenül. És hogy ez nem azt jelenti, hogy legközelebb ne adjam kölcsön bármimet bárkinek. 

short story long

Na jól van, olyan szép mozzanatok vannak az életben, mégiscsak jól van minden :) L. legidősebb fia külföldön él, ott jár egyetemre, meg már dolgozik is mellette, de most volt tegnap a középső fiú 18. szülinapi családi bulija és arra hazajött (mennyire jófej már). Na és este sötétben, miután már minden vendég hazament, ott ült elszontyolodva, hogy túl sok mindent próbál beleszuszakolni ebbe a pár itthon töltött napba és nem tud ennyi mindenkivel találkozni és most páran lent vannak Kapolcson, de tömegközelekedéssel irtó bonyi meg rengeteg idő odajutni meg vissza Bp-re és nem tudja hogy rakja össze. Végigvettük milyen opciók vannak, aztán egy ponton az öccse mondta, hogy kérje el a játékautómat. Ez először meredeknek tűnt, de aztán végiggondoltam, hogy én meg tudom oldani autó nélkül most egy napig, neki nagy segítség, hát vigye nyugodtan. Ez volt kifelé az arcom, de befelé meg nagyon izgultam, hogy bakker, ha összetöri vagy bármi gond lesz, azt nekem kell benyelni, mert se ő, se a szüle...

jó lista

Megpróbálok visszaszokni a negyedévenkéntinél sűrűbb írásra, mert égető szükségem van rá. Megint azt érzem, elvesztettem magammal a kapcsolatot, ennek következtében másokkal is, és csak frusztrálódom egyre jobban. Az külön szép, hogy most vagyok két hét nyaralás után, szóval el lehet képzelni a before állapotot.  Na jöjjön a jó lista, csapjuk be a világot, magamat és mindenkit, hogy csupa jóból áll az élet! (különben meg hajlamos vagyok elhinni, hogy csupa rosszból, az ugyanekkora becsapás) - unokaöcsi (akit nem is tudok így hívni, hanem a normális nevén 1500 féle becézéssel) ultracuki, április-májusban tök sokat láttam, majdnem minden héten, de voltak ottalvós többnapos etapok is. Mármint én aludtam ott :) és annyira egyszerű kis klambó, ha baja van, sír, ha megszűnik a baj, nevet. Csak tanulni lehet tőle! Beszédre-énekre annyira figyel, hogy azt érzem, érdemes neki narrálni a világot, mert érti. Már megvan 2 tuti alvópóz a kezemben, vagy az egyikben, vagy a másikban meglepően gyo...

sem nem

Az előzőekben belengetett kisházból sem nem lett semmi, a szerződés egyezkedés közben annyira berágtak az általunk kért dolgokra, hogy a tulajdonos felhívott, vállalhatatlan hangnemben rámöntötte a sérelmeit, elhordott engem mindennek, majd amikor válaszoltam volna, akkor rámbaszta a telefont. Szóval egy öt perc alatt szertefoszlott minden álom és terv és visszaléptem a start mezőre. És hiába edzett már meg az élet újrakezdés terén, de borzasztóan csalódott voltam és nagyon értetlenül álltam az egész előtt.  Azt a részét megértem, hogy egy nappal a tervezett aláírás előtt szar ilyennel szembesülni, de ad1) ők 3 napot ültek a szerdőség megírásán, amire mi 1,5 nap alatt reagáltunk; ad2) az ügyvédem szabin volt és nem Budapesten és ezt mondtam is nekik; ad3) a kért eletromos hálózati felülvizsgálat az törvényi kötelezettség, amit az ő ügyvédüknek pontosan kellett volna tudni; ad4) ilyen nagyságrendeknél a kötbér nem ördögtől való, plusz ha tudja, hogy ki tud költözni időre, akkor meg...

kisház

Hát az nem lett az , de lett egy másik kisház (nem is kicsi, nagyobb mint a lakásom), viharos tempóval, képek alapján nagy szerelem, egymillió érdeklődő, de valamiért a tettek mezejére léptem, túl van a büdzsén, ezen már meg sem lepődünk, de családi kölcsönökkel megugorható, és tegnap megnéztük, és szóban megállapodtunk, szimpik voltunk egymásnak, levették a hirdetést és ha minden jól megy, szombaton foglalózunk. Még nem is tudom elhinni, annyira váratlan, meg gyors az egész. Az előző koppanós körök egyik tanulsága mindenképp az volt, hogy úgy mentem oda, hogy tetszik és ilyet szeretnék, de ha nem jön össze, az is jó. Valahogy kiment a nagy akarás belőlem. Ebben is van pici kompromisszum, pl csak sima kisfalu, és nem zsákfalu, kettővel odébbi szomszédnál elég nagy a putri, de parasztház a javából, búbos kemencével, nagyon hivogató belső terekkel, hajópadlóval, szép konyhával. Nem is kell most hozzányúlni, hanem lakható-élhető egyből. Na és akkor a legérdekesebb, hogy nem érzek semmit ...

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...

blogvember 20-21

Itt kérem nonstop versenyfutás zajlik, már nincs is kedvem nagyon részletezni, hogy milyen munkanapom volt, de legyen annyi elég, hogy 15p múlva indulok, útrakelünk a kéktúrás csaj csapattal, reszkessen a Ják-Kondorfa közötti szakasz, mert legyalogoljuk! Annyira imádom ezt az időt!! Szeretem a szelet, a hideget, most tiszta minden, élesek a kontúrok, és minthogy a hideg ellen tudok védekezni, a meleg ellen nem, ezért nekem sokkal nagyobb barátom a hideg. Most annyiban luxi túra lesz, hogy viszek kotyogóst és kemping gázfőzőt, és mennyire menőség lesz az erdő közepén kávét főzni magunknak!! Bár ilyenkor a téli túrákon nem annyira tartunk napközbeni megállást, mert odafagyunk, de azért hátha lesz kávészünet.  Sőt, lehet, hó is lesz, az meg aztán maga lenne a csoda! És ma pedig Nagypapám névnapja van/lenne, ők egymást Mamsinak és Papsinak hívták, és ebbe se akarok jobban belemélyedni érzelmileg, mert azonnal elsírom magam, olyan kedvesnek hallom. De a durvaság az, hogy elvileg nem is ...

blogvember 19.

Kép
Ma van / lenne nagymamám névnapja. Ő volt a sokkal közelebbi nagymamám, vele sokkal több időt töltöttem, mint a másik nagyimmal, tovább is élt, közelebb is lakott, de már ő is olyan, mintha egy előző életemben lett volna a nagymamám. Pont hétvégén is eszembe jutott, pedig már nagyon régen nem, mert grízes tészta volt ebédre és szerintem utoljára nála ettem grízes tésztát kiskoromban. Nagyon furcsa volt az ételen keresztüli időutazás is, és minden, ahogy eszembe jutott a konyhájuk fekete-fehér kockás köve, a székek, ahogy állt és mosogatott, meg ahogy megkóstolta mindig a levest, hogy elég meleg-e már, mindaz a rutin, ami az ő életüket jellemezte. Van egy nagyon kedvenc képem a nagyszüleimről, megkerestem: Na és ezen a kápen mindig elkezdek sírni, annyira jó ez a kép és annyira kifejezi, hogy milyen jó volt velük lenni. Valahogy az volt a leosztás, hogy nagymamám nővéremmel volt inkább haver, nagypapám velem - ahogy ez itt is látszik - de ez inkább úgy volt, hogy a nagyonnagy alapszeret...

blogvember 16-17-18

Szembejött a Natura Hill étterem 10 éves posztja. Nagyon szeretem ezt a helyet, párszor már voltam, de szívem szerint sokkal többet lennék ott, és ahogy néztem a képeket, elöntött az irigység, hogy egy ilyet létre tudtak hozni a semmiből. Volt hitük, energiájuk és bátorságuk. És nyilván iszonyat sokat melóztak, de lett értelme (azt írtam, étterme :D).  Na és átfutott rajtam az a kellemesen (nem) zsibbasztó érzés, hogy valószínűleg nekem semmi ilyen maradandó nyomom nem lesz az életben. És ez annyira szar itt az élet közepén, ilyenekkel szembesülni, hogy minden jel szerint már semmi nagyot nem fogok létrehozni - és egyszerűen ez annyira kár. Aztán persze ki a fene tudja, nem holnap történik-e valami, ami elindít egy olyan úton, aminek a végén / közepén van egy látható produktum, ami jó . Vagy Leslie Nielsen, aki 62 évesen robbant be a Csupasz pisztollyal ugyebár. Vagy kiderül, hogy a láthatatlan dolgok is lehetnek produktumok. Jáj.

blogvember 14-15.

A nap legnehezebb pillanata nem a 10 órányi önismereti csoport utolsó fél órája volt, nem is korábban, amikor már órák óta nem szóltam egy szót sem, mert a 20 fős instrukció nélküli önismereti csoportozás továbbra is teljesen idegen tőlem, hanem amikor feljöttem a szobába és a folyosón egy telefonáló srác a szemembe nézett, majd rámköszönt, hogy csókolom . Hát a faszom.