Tulajdonképpen teregetek

Nagyon érdekes álmom volt, egy többrészes sorozatban találtam magam, ahol új részekben új szereplő voltam, és mindig ki kellett találnom, ki vagyok épp. A részek között 1-2 év telt el, volt, amikor láttam a nyitóképet is, rajta a dátummal, de mindegyik jövőbeli dátum volt. Az első részben egy bányatónál fürödtünk, autókkal kellett leparkolni meg kiállni. Csomót vártam az autómban ülve más autók manővereire, de nem voltam türelmetlen. Kalászi Duna-part hangulata volt az egésznek, nyugis, békebeli hangulata volt. A második részben nyaralással indult az egész, ahol a szomszéd családról kiderült, hogy kazincbarcikaiak, és nagyon finom pizzát sütnek, mármint ez a foglalkozásuk, A pizzáikat a Külker Parkban árulják, mutatom a bérletem, hogy oda én is szoktam járni (igen), és sokszor eszem ott pizzát (nem), és tényleg milyen finom. Asszem kérnek a munkámból fakadóan tanácsot, és azt mondom, hogy többet fordítsanak marketingre, mert ott a Külker Parkban miskolci pizza néven fut (hehe, frappá

Még a pénteki bulit szerettem volna magamnak megírni, hogy ne felejtsem el. Hogy ezer év után megint olyan este volt, ami csak úgy gördült tovább a maga természetességével, spontán beszélgetések, szimpi idegenek (nagy szó!! van még ilyen, nem szabad elfelejtenem!!), és két fiúval végigbeszélgetett 6 óra. Egyikük, titkos kedvencem, az Író, akit még a télen a könyvborítóról néztem ki, hogy roppant szimpi, arról nem is szólva, mennyire szuper könyvet írt. És élőben még szimpibb, jófej, vicces, értelmes, azt hiszem, kicsit visszahúzódó, de nagyon helyes - orvos írná fel receptre, ahogy Béla mondaná. A másikuk, aki meg a semmiből bukkant fel egy ponton, de onnan kettesben beszélgettünk egész éjjel, lassan kibontottuk egymást vagy magunkat inkább, és jó volt. És a nevét sem tudom, de pont jól van ez így. Azt viszont tök durva megélni, hogy egy-egy ilyen jól sikerült élmény után mennyire padlót tudok fogni az egyedülléttől. Fojtogat, bezár, eltompulok, megkeseredek és félek, hogy így mara

A keddeket valamiért szeretem nagyon. Mindig keddenként voltak a csoportok, most keddenként jönnek a Kliensek, és sok éve volt egy egész hosszú időszak, hogy minden héten kedden összefutottam valaki rég nem látott ismerőssel. Ezeket nagyon szerettem, örültem, amikor valakivel keresztezzük egymás útját csak úgy véletlenül. És újabban megint keddenként bukkannak elő ismerősök, annyira vicces! Múlt héten délelőtt a villamoson összefutottam Adri pasijával, majd Adrival ebédeltem, és délután újra egy villamoson mentünk a sráccal :D És már idén több hasonló keddi meglepetésember bukkant fel, de sajnos nem jegyeztem meg őket. Update: már majdnem vége lett a napnak, és akkor meglett a mai meglepi ember: Piroska, még az előző életemből. Egymás mellett parkoltak a biciklijeink (ezt így kell ragozni?) a Budagyöngye előtt, és egyszerre értünk oda kioldani a lakatokat - tökre megörültünk egymásnak. Azt hiszem az is menő ezekben a keddi találkozásokban, hogy annyira spontán módon történnek egy mp

Szavak jönnek, ugranak hátulról Folyton csak támadnak, belülről zabálnak Fejemben összes, ugrásra készen Ha hívom, jönnek, ha tiltom, ütnek Kardjuk kivonva, seregük egy sorban Vezérük én vagyok, felettem még nagyobb Szeretném szeretni, nem tudom bántani Nem megy a szeretet, nem megy a kegyelem Fal mögött pislogás, fénytelen suttogás Csendben ülő mondatok, mondanám, nem tudom Azt hiszem, nem tudom, vagy tudom, de nem hiszem Hitemmel őrizem, magamban érintem Érintés ereje, az erő fekete Odabent tömeg van, mindnyájan akarnak Akarnak megfogni, kezükkel fojtani Belőlük nem kérek, ősbékét remélek 2017. április

Halkan szól a visszhang Túlvilágról indult egykoron Madarak szántják az eget Szárnyaikon tovaszállnak S szól: itt vagyok, innen suttogom Benned vagyok, hozzád hajolok Halld meg! mondja némán Addig szólok, míg fel nem ismersz Jövök hát, egyre csak jövök Idegenhonból, megfáradtan Feléd tartok, én már látlak Teremteni Reád vártam 2017, április

Olyan nehezen állok neki írni, pedig lenne miről és kellene is. De..... de nem tudom. Estére már hányok a laptoptól, úgy vagyok vele, hogy ne kelljen bekapcsolni, nem bírom még tovább nézni. Meg érzem megint, hogy félek az írástól, félek belemenni az érzésekbe, félik belegondolni a dolgokba - eh. Tavaly már elkezdtem egy happyness jar-t, nagyon jó volt év végén a számadásnál elolvasni a cetliket - bár eléggé domináltak benne a T-s pillanatok. Idén is terveztem folytatni, eddig kb 2 cetli került bele, pedig ennél azért jóval több szuper pillanat volt. Volt kb. 2 hete a Parkban Hiperkarma koncert - az az este pl. happyness jar-ba való. Sikerült úgy intézni (saját érdekeket figyelembe véve, hoppá!), hogy ne legyen nálam egy laptop sem, pedig aznap kettővel csapattam, elindultam időben munkából, és már nem jöttem haza, hanem egyből a Parkba. Tudtam, hogy Dávidék ott lesznek, de szerettem volna vinni magammal valaki barinőt, de akiket hívtam, ők nem tudtak jönni. A jegypénztárnál, ahogy á