nem megugorható
Száz hete éve rajta van a to do listámon, hogy írjak ide, mert szükségem lenne rá, de valahogy annyit ülök gép előtt már megint, hogy a tökömnek van kedve átülni a másik géphez és folytatni itt. Szar hónapok vannak mögöttem / körülöttem, nem tudom, meddig tart ez a hullám, de már nehezen bírom. Valahogy a jó dolgokról akartam írni, de azok vagy nem jöttek, vagy nem vettem észre őket eléggé, úgyhogy elsikkadtak. És közben meg az az alapállapot, hogy nem történik semmi, tök keveset szocializálódom, ami szar, és nem tesz jót, de attól még ez van, örülök, ha szembejön egy program, de örülök annak is, ha lemondódik :) eh, hát ez hova vezet? Próbáltam mindenféle terápián / úton belső békére lelni, de most megint csak egyre messzebb vagyok ettől, a munkában nagyon szorongok, ember nincs a láthatáron, aki lett volna, attól nagyon elment a kedvem egy ponton, szóval olyan kilátástalan most megint sok minden. Segít viszont, ha mással vagyok elfoglalva, jó kijönni az erkélyre a virágok közé, jó f