mindent. ugyanígy.
Ma először éreztem a fényt az alagút végén, úgyhogy mára lett erőm egyáltalán írni itt a dolgokról . Iszonyat fos januárom volt, jézusom, kicsit más a mindset, mint amiben legutóbb itt letettem a pennát. És asszem inkább retrospektív módon fogok most írni, és a mostról többet, mint a közelmúltról. Szóval a mai nap is nagyon mélyről indult, a kötelességtudó énem felszólított, hogy menjek szépen edzésre reggel (új hely, edzőterem, fancy környék, várhatóan UFO érzés a köbön, brrrr), a lusta, a normális a belső hangot meghalló énem azért könyörgött, hogy hagyjam békén és hadd üljön itthon csendben, puzzle-t rakva, eső elől elbujdosva, podcastot hallgatva. És aztán ebből az lett, hogy reggel bepakoltam a táskát az edzéscuccal, felvettem az edzőfelsőt, aztán annyira késő lett, hogy nem értem volna oda a 9-es órára. Visszaültem a puzzle mellé, aztán elindultam kicsit későn , aztán útközben tudatosult, hogy a 10-es órát sem érem el. Eredetileg szaunázni szerettem volna, de az odavaló cucc