Tulajdonképpen teregetek

A hegyről írás helyett inkább képek. a csapatról csak ilyen képet merek feltenni :) meg a Kamaz ez egy olyan magas sátor, amiben fel tudtunk állni Ala-kul tó ott aludtunk az út itt balra a kisebb köves rész Szóval ez a hegy, meg pláne ez a tó ez valami csoda volt. Percenként változott az időjárás, percenként változott minden. A levegő, azaz az oxigén érezhetően kevesebb volt, én a sátorban fekve is ziháltam. Eleve úgy értem fel, hogy erőm végén voltam és már borzasztóan vártam a megérkezést. 1100 métert jöttünk felfelé a nagyját 7 km-en belül, szóval őrült módon emelkedett az út végig. Felhoztam pár követ, elmentem kicsit messzebb a táborhelytől, leültem egy kőre, néztem a vizet és sírtam és kimondtam pár fontos dolgot és remélem, letettem pár dolgot, amik már nem fontosak. 

Szóval ott tartottam, hogy sutyorogtunk az osztálykiránduláson, jó volt mindenkit halkan átbeszélni - tegnap ugyanezt csináltuk, csak hangosan. Brunchra hívott minket F., K. online csatlakozott be Bécsből, és egyrészt láttam a sütőn, hogy mennyi az idő, gyorsan fejszámoltam, hogy 8.5 órája ittvagyunk :) de az online hívás is 7 óra 13 percet tartott - szóval örömmel mondom, hogy nem változott semmi a négyesünk dinamikájában. Én ezen a több mint 7 órás videohíváson azóta is röhögök, abszolút rekord, de az is igaz, hogy én nem tudok ennyit beszélni, sokkal többet voltam csendben, mint a többiek, de ezzel együtt remekül szórakoztam és nagyon feltöltött az együtt töltött nap. Egy XII. kerületi lakóház földszintjén lakik F, van egy kertre néző kis terasza és ott dumáltunk, az asztal 4. helyén ült a laptop és benne K. és van annyira csendes az a környék, hogy szerintem párszáz méteres sugarú körben mindenki a mi sztorijainkat hallgatta. Elmesélte K, hogy neki milyen volt a hazaútja, mert ő eg

Már egy hete hazajöttem a nyaralásból, de még mindig egy köztes térben vagyok - és ezt nagyon szeretem. Kirgizisztán lett az idei úticél, nagyon izgalmasnak hangzott a túra leírás, kellően távoli és más ország, hogy lázba hozzon és mert J átküldte a linket, hogy nem megyünk-e ide, és erre nem lehet máshogy válaszolni, mint hogy dehogynem . Előtte agyrém volt, főleg munkabeli, júliusban voltak más projektek is, régebbiek, nem hiányoztak, de úgy éreztem, nem mondhatok nemet. Aztán a legkomfortosabbat megcsináltam és az végülis kevés pluszstresszel megvolt, a másikat elkezdtem, és bár jeleztem, hogy nagyon kevés időm van és hétvégén tudom csinálni, péntek délután kaptam egy visszajelzést, hogy ez a tempó nem lesz elég (anyátok!), úgyhogy az annyiban maradt, a harmadiknál meg tisztességgel befejeztem amit vállaltam, és a következő etapra meg nagy levegővel nemet mondtam (amire nem jeleztek vissza azóta sem - helló!). És ezek mellett ment az alapmunka, aminek amúgy is elég sok a terhe. Szóv