Tulajdonképpen teregetek

Hú, de magam alatt vagyok, megpróbálom kiírni magamból és egyben összekapcsolódni ezzel az érzéssel. A látótól kapott egyik házi az volt, hogy próbáljak sokkal jobban / mélyebben összekapcsolódni a saját érzéseimmel, és ez onnan lett igazán izgi, hogy a túrán aztán a szimpatikus csajszival ahogy beszélgettünk, valahogy nagyon hamar erre terelődött a szó, és mondtam is, hogy ez milyen fura, tudom, hogy egy érzelmi bánya van bennem, de azt gondolom, tökéletesen elő tudom hozni és meg tudom élni ezeket az érzéseket, mert hogy kb minden könyvön, filmen, utcai megható jeleneten, stb elsírom magam - tehát nem értem, hogy nem kapcsolódnék az érzelmeimmel. És erre finoman mondja ez a sokatlátott coach lány (hölgy, na, 55 éves), hogy de hát ezek mások érzései, és ezek szerint én mások érzéseivel tudok pompásan kapcsolódni, de ettől még a sajátjaimmal nem feltétlenül. Hoppá. Ez nekem egyáltalán nem tűnt fel eddig, és azon a ponton meg kb kurvára világos lett, hogy hát persze ! És ugye nagyon öss

Hopika-hopika, már megint hogy szalad az idő! Egy pillantás és huss, elrepült egy hónap. Na, akkor a szokásos recap, felsorolásszerűen, röviden igény szerinti terjedelemben, remélem, minden fontos mozzanat még előbukkan. - megvan a -10 kg ugyanazzal az erőnléttel - amiről a kezdet kezdetén februárban még úgy nyilatkoztam, hogy úristen, ha ez lenne, én lennék a világ legboldogabb embere. Na szóval ez van, és ki hitte volna , nem lettem a világ legboldogabb embere. Sőt, kurva furcsa, hogy pont ugyanolyan a testképem, pont ugyanolyannak látom magam a tükörben, és ha reggel a mérleg történetesen 85 kg-t mutatna, nem pedig 74-et, én ugyanúgy elhinném. És majdnem azt mondom, hogy semmi sem változott, na és ez azért elgondolkodtatott, hogy ez mi a bánat? Aztán mivel E. is pont ugyanezt mondta, akkor gyanússá vált, hogy ez valami félrecsúszott gondolat, a dietetikus szerint ezt hívják testképzavarnak, hát innen csókoltatom, ez - jelentem - nem ér! Nagyon furi testközelből megélni, hogy ennyir