Tulajdonképpen teregetek

Szösszenetek az elmúlt napokból és az elmém kiismerhetetlen zugaiból: - hétvégén kimostam az étkezőasztal  univerzális tárolófelület terítőjét és valahogy úgy tudtam csak kihúzni a régi felhúzós falióra alól a terítő szélét, hogy megbillentettem az órát, és azóta jár :) az hagyján, de üt is félóránként. Ez egy gyönyörű, fakeretes, üvegajtós ingás óra, még olyan korszakból, amikor a 4-est IIII-ként mutatták, és nem IV-ként, és egy középkori kulccsal kell felhúzni ahhoz, hogy aztán pár napig járjon. Én az órát imádom, de a ketyegésétől hülyét kapok (nem ő tehet róla, bármilyen óra ketyegés zavar, sőt asszem az ilyen ismétlődő, monoton zajok is nagyon zavarnak, csendpárti vagyok, na!), az ütése is nagyon idegesítő meg hangos, szóval sosem húzom fel. De most mégis jár magától már több mint 100 órája a terítőmosás miatt, éjjelente annyira hangosan üt, hogy felébredek rá, nappal csak simán frászt kapok és összerezzenek, ha elkezd ütni. - önmagamon túlra szeretnék fókuszálni, de mostmár n

Még magam sem tudom, mit akarok megörökíteni, de valamit nagyon írnom kell. Teljesen össze-vissza vagyok, a hangulatom a -1000 és a +1000 között váltakozik teljességgel random, sosem találom az éppen aktuális csúcs/mélypont kiváltó, vagy legalábbis magyarázó okát. Viszont hála a sokszoros vérvételnek és a brutál jó meglátásokat hozó alternatív terápiás szakembernek (ezt nem gúnyosan írom, hanem imádom, hogy így hívja magát, tökéletes jellemzés, bár nem adja vissza, hogy ráadásul elképesztően cuki, kedves és belém lát minden szempontból), az is kiderült, hogy nagyon nincs rendben pár hormonértékem (na jó, a vizsgáltak közül egyik sem), és ugyan csak minimális ismeretem van eddig a témában, de logikus amiket mondott, és értem, hogy miért érzem úgy magam, ahogy. Minden mindennel összefügg, így többfrontos támadást indítottunk. Most már csak türelmesen kell(ene... türelem - az mi az?) várni, illetve csinálni mindazt, amit megbeszéltünk. Mindenesetre tisztult a kép a rengeteg hangulatin