Tulajdonképpen teregetek

Harmadszor kezdek bele a folytatásba, de mindig elakadtam korábban, hol száraznak és tényszerűnek tűnt a beszámoló, hol simán uncsinak (pardon me), de most úgy vagyok, hagyjuk a csudába a tételes útinaplót, az megvan nekem papíron, meg odabent, annak mintha itt már nem lenne helye. Vagy jelentősége lassan 2 hét után. De ami magam számára fontos, hogy tökre érzem, hogy itt van bennem a lendület, a tettvágy, és teszem is a dolgom - amellett, hogy nyilván beszippantott a mókuskerekes dolgozói lét. Írtam a nemjófej főnökömről, aki a rosszindulatnak, sunyiságnak, agressziónak, hatalomvágynak és az alacsony intelligenciának valami olyan elegyét adja, amilyennel én még sosem találkoztam. Na és ő azért sajnos néha ott kint is eszembe jutott, és rossz volt észlelni, hogy éjjel, szorongva, félelemmel jut eszembe - és ez így nagyon nincs jól. Az már körvonalazódott, hogy egyrészt a viselkedését jelezni kellene a felsővezetés felé, másrészt az is, hogy vele ezeket nem igazán lehet megbeszélni, é

No kérem, ez egyszerre volt egy pillanat alatt eltűnő 3 hét, de azt is érzem, hogy annyi élmény ért, hogy megteltem velük és már is nem fér belém több. És jól vagyok, te jó ég, mennyire jól érzem magam, mennyire rendben vagyok most a világgal, magammal, érzem az erőt, ami a változtatáshoz kell, van pár ötletem, hogy mivel kezdjem és érzem azt is, hogy tulajdonképpen bármi lehetséges. Kicsit olyan, mint amikor a szerelem első fázisában lubickolok, nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt (+ jetlag is gondolom, bár ilyen furin még sosem jött ki), mosolyogva járok az utcán, percenként elkezdek nevetni, mert valami vicces / szívet melengető emlék jut eszembe és tudok beszélni is. Azt még odafelé gondoltam a gépen, hogy bár adná magát, de nem akarom majd a távolban megfejteni az életemet, nem akarok fejből létezni, szívem szerint a fejemet is kicsit szabira küldeném, hogy most ne ő irányítson. És ez végülis nagyon jól sikerült is. A kezdet kissé erősre sikeredett, ez a sziget valami fantasztiku