Első

No kérem, ez egyszerre volt egy pillanat alatt eltűnő 3 hét, de azt is érzem, hogy annyi élmény ért, hogy megteltem velük és már is nem fér belém több. És jól vagyok, te jó ég, mennyire jól érzem magam, mennyire rendben vagyok most a világgal, magammal, érzem az erőt, ami a változtatáshoz kell, van pár ötletem, hogy mivel kezdjem és érzem azt is, hogy tulajdonképpen bármi lehetséges. Kicsit olyan, mint amikor a szerelem első fázisában lubickolok, nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt (+ jetlag is gondolom, bár ilyen furin még sosem jött ki), mosolyogva járok az utcán, percenként elkezdek nevetni, mert valami vicces / szívet melengető emlék jut eszembe és tudok beszélni is.
Azt még odafelé gondoltam a gépen, hogy bár adná magát, de nem akarom majd a távolban megfejteni az életemet, nem akarok fejből létezni, szívem szerint a fejemet is kicsit szabira küldeném, hogy most ne ő irányítson. És ez végülis nagyon jól sikerült is.
A kezdet kissé erősre sikeredett, ez a sziget valami fantasztikus. Nincsenek rá szavak, mennyit adott. Egy teljesen más világ, napsütés, kellemes meleg egész évben és egész nap, óceán a kéknek olyan árnyalataiban, ami súrolja a valószerűtlenséget. A parton kis bungalóban aludtunk, mellettünk 5m-re hullámzott az óceán, sehol semmi és senki, csak a természet és a helyiek. Egész nap fürdőruhában és mezítláb voltunk, csak reggelihez és vacsihoz vettem fel ugyanazt az egy db nyári ruhát 4 napon keresztül - és ez pont jól volt így. Az első nap csak ültünk a parton és próbáltuk feldolgozni, hogy itt vagyunk, hogy ilyen tényleg van és most ez a valóságunk pár napra. Aztán második naptól ment a rendes szintű aktivitás (nem sok, de nem is kevés), fürdés, csirkebuszozás, snorkeling, pihenés, olvasás, alvás és soksok víz ivása. Feltűnt, hogy mennyire nem hiányzik sem az alkohol, sem a cigi, egyszerűen pont tökéletes volt minden úgy, ahogy volt, és pusztán attól a ténytől, hogy fürdőruhában mezítláb ülök az árnyékban és hallgatom az óceán örök hullámzását végtelenül egyszerű boldogságot éreztem. És nem volt sem térerő, sem net - szóval visszatértem a kőkorszakba, és nappal keltünk, nappal feküdtünk, és reggeli előtt az óceánban úsztunk a napfelkelte valószerűtlen színeiben, pára ült az óceán felett és sárgás fénye volt mindennek - tényleg nehéz elhinni, hogy ez valóság volt. Esténként J. szuper appjának köszönhetően a bolygók állását nézegettük, volt egy pillanat, amikor az összes naprendszeri fő bolygó (Merkúr, Vénusz, Mars stb) a zenit vonalán állt. A turistaszezon már lement, szóval azon a partszakaszon egyedül mi voltunk ketten nem helyiek, de így pompásan be tudtunk vonódni a szállásadó kiterjedt család napjaiba, relatíve sokat beszélgettünk, tök érdekes volt belelátni kicsit jobban az életükbe. Ez is tökéletes volt.
A víz alatti világ meg megint csak a szavakkal nehezen kifejezhető élmények közé tartozik, a felnemkészülésem miatt fogalmam sem volt, hogy a világ egyik legszebb merülőhelyén leszünk, de hála bv-nek, ez még időben kiderült, szóval volt 2 sznoris program is, és azok a színek... meg a halak! Atyaég! Ilyen sincs. Neonszínű halak úszkáltak, meg olyan tökéletes esztétikai érzékkel kiszínezett halak, amik csak gyerek színezőkönyvekben lehetnek. Élő korallt is láttam, hullámzott a víz, hullámoztak a korallok, mintha lassan lélegzett volna az egész lenti világ, bámulatos volt. Volt gyönyörű középkék színű tengeri csillag is, ilyen pufók, sima volt a felülete - de ezt J. már tényleg nem hitte el, és csak kért abból a bogyóból, amit szerinte beszedtem sznori előtt. Volt egy kíváncsi hal is, nézegetett szabályosan több oldalról is, meg volt ilyen komplett raj, ahol sokezer hal sűrűn úszott egymás közelében, de ahogy közeledtem, szétrebbentek. És rohadtul nem esett az eső, nem értem, mit paráztatott minden előrejelzés minket, 2 nap néhányszor eleredt, de elállt hamar és még szebbek lettek utána a színek - és a lényegen semmit sem változtatott a dolog, hurrikánok pedig még egyáltalán nem voltak.
Szóval ez volt az első 4 nap, mondom, komoly kezdet volt, annyira betalált ez a hely, hogy teljesen letörtem, mint a bili füle, amikor el kellett indulni, és fájt a szívem rettentően. Ide (is) még vissza szeretnék térni. És majd jön ám a folytatás a hasonlóan szuper kalandokról meg élményekről (meg felismerésekről, mert azért jöttek azok is :))

Öööö, nem is tudom, hogy szabad-e képeket feltenni, vagy ki leszek tiltva az egész internetről...