Tulajdonképpen teregetek

Jujujka - nagyon nehéz volt ez az idei február, átcsúszott a januári depi februárra meglepetésszerűen. És asszem engem is elért a végtelen elfáradás ebben a mindenben, eltompultam, elkedvetlenedtem és kicsit el is csüggedtem mostanra úgy mindennel. Mindig azt mondom, hogy az egyedüllét fáraszt és nyomaszt, de asszem kicsit mélyebben van a nyomasztás alapja és magamat nyomasztom folyamatosan. Olyan, hogy teszem a dolgom, meg működök, csak mindezt egy óriási közönnyel vagy nem is tudom mivel, kívülállónak érzem magam default mindenhol, és szorongok az élet minden területén, hogy nem vagyok jó sem emberileg, sem szakmailag, sem sehogy. Jó most a bőrömben lenni, na! Mondjuk az írás segít, máris el tudom távolítani kicsit és tudok röhögni magamon, hogy na ne már, ezt én is tudom, hogy nem feltétlen igaz, csak én érzem most így, meg hogy ennyi ember nem tévedhet, akiktől kaptam pozitív visszajelzést, meg akik szeretnek. Úgyhogy mostanában úgy alszom el, hogy próbálom felidézni a napban, hogy

Egy másnapos péntek nem nagy öröm (bezzeg a tegnap este!!), de arra pont jó, hogy a Year Compass évtervezést befejezzem. Beszélgettünk még a túrán az évtervezésről, és mondta É. hogy szerinte a YC túl általános, és hiányoznak a konkrét vállalások, amitől SMART lesz egy célkitűzés, és hát ebben elég sok igazság van szerintem is. Úgyhogy idén teleírtam mindenféle olyan konkrétabb dologgal, amitől nem egy szépen hangzó lózung (!!! ez milyen szó!!) lesz, hanem ténylegesen irányt mutat.  Szerdán volt a napja, hogy életemben először ki tudtam rakni a játékot, ami az egyik side-project, és hát húú... iszonyú jó érzés volt! Kb 2 hónap volt ide eljutni, és sokat beszéltünk róla, meg érkezett szépen adagolva a segítség, de hát így is nagyon durva! Az is, hogy akkor tudtam kirakni, amikor elhittem magamról, hogy ki tudom rakni - és menet közben is csomó ilyen szintű tükröt tartott ez a labda, hogy milyen stratégiáim vannak, hogy reagálok 1-1 helyzetre. Iszonyú érdekes, hogy egy játék mennyi minde