Daily mix

Egy másnapos péntek nem nagy öröm (bezzeg a tegnap este!!), de arra pont jó, hogy a Year Compass évtervezést befejezzem. Beszélgettünk még a túrán az évtervezésről, és mondta É. hogy szerinte a YC túl általános, és hiányoznak a konkrét vállalások, amitől SMART lesz egy célkitűzés, és hát ebben elég sok igazság van szerintem is. Úgyhogy idén teleírtam mindenféle olyan konkrétabb dologgal, amitől nem egy szépen hangzó lózung (!!! ez milyen szó!!) lesz, hanem ténylegesen irányt mutat. 

Szerdán volt a napja, hogy életemben először ki tudtam rakni a játékot, ami az egyik side-project, és hát húú... iszonyú jó érzés volt! Kb 2 hónap volt ide eljutni, és sokat beszéltünk róla, meg érkezett szépen adagolva a segítség, de hát így is nagyon durva! Az is, hogy akkor tudtam kirakni, amikor elhittem magamról, hogy ki tudom rakni - és menet közben is csomó ilyen szintű tükröt tartott ez a labda, hogy milyen stratégiáim vannak, hogy reagálok 1-1 helyzetre. Iszonyú érdekes, hogy egy játék mennyi mindent megmutat, tiszta önismereti trip volt az egész! Annyira jó, hogy egy ilyen csapatba elvetődtem munka révén, tök hálás vagyok!

Karácsonyra azt kértem tesómtól, hogy jöjjön egyszer át hozzám és csináljunk egy lakásrendezést együtt. Azt érzem, hogy megesznek a tárgyak, tele van a lakás minden bizbasszal, rendetlenség is van, meg káosz érzés, meg úgy egyáltalán, nem jó. Na és ez most vasárnap lesz, és annyira nagyon várom, mint program is, meg mint felszabadulás érzés is! Nála korábban már 2x csináltunk gardróbrendezős köröket, az is tök jó érzés volt, ahogy kikerültek azok a ruhák, amik már évek óta nem voltak használatban, csak úgy lefogták a teret, meg olyan, mintha ezek a dolgok elszívnák a levegőt az ember elől.

De a mai nap legnagyobb öröme mindenképpen az, hogy Apukám elment egy szívkivizsgálásra, mert pár hónapja a nővére infarktust kapott, meg anno fiatalon az ő apja is így halt meg, és a mai körben, ami ha jól értettem kamerás vizsgálatnak indult, végül 2 stent-et tettek be. És annyit mondott az orvos, hogy a koszorúere azon a helyeken kb. 80%-os elzáródásban volt. Semmi nyoma nem volt ennek, meg szüleim tökre figyelnek az étkezésre, nem isznak, nem dohányoznak, nincsenek elhízva, mindennap megtesznek 10000 lépést (számolják, olyan cukik) vagy jó időben a kertben dolgoznak folyamatosan, szóval ilyen csillagos ötös módon vigyáznak magukra és karbantartják magukat és annyira örülök, hogy a nagynéném esete miatt Apukám utánament, hogy ő hogy áll kardiovaszkuláris szempontból. Ezt a 80%-ot nekem nagyon para volt hallani, mondjuk gondolom neki pláne, totál amatőrként azt gondolom, ebben bőven benne van, hogy bármikor történhetett volna tragédia, és annyira jó, hogy tragédia nélkül fülön lett csípve az az ér! Jézusom, elképzelni sem tudom még mindig, hogy ők valaha ne legyenek.

Thanks to másnapos fejhelyzet, teljes az üresség odabent, pedig voltak a héten vicces álmok, fontosnak tűnő gondolatok meg felismerések, megható történések, de most nem működik az agyam ezen funkciója. 

Ja de, egy dolog. Fordítok egy könyvet (side-project 2), és élvezem is eléggé, bár kurva lassan haladok vele, na de az az ember SOKKAL bonyolultabban fogalmaz, mint én :)