lazán kapcsolódó szálak
Ritka foscsi hullámon ülök, pedig már a múltkori bejegyzés után váratlanul jó irányba kezdtek mozdulni a dolgok, de ez elmúlt. Nem tudom, mi van, attól tartok ilyen általános életcsömör, mindegy, ismerjük már a fajtáját, hagyjuk is. Ezzel együtt ma egy olyan nap volt, amikor: - láttam 3 apukát is, aki babakocsiban tolt kisgyereket. Ez még sosem tűnt fel, hogy ilyen sokan lennének (3 mióta sok, elnézést?), de igaz, hogy ma autóval voltam mindenhol, tehát elsősorban az autókat és a sávokat figyeltem és kevésbé a járdán flangáló gyalogosokat - szóval ilyen értelemben sok. - már majdnem sírtam egy reménytelen meetingen, amit én hívtam össze, emiatt azt érzem, nekem kell host-olni, vagyis elején bevezetni, ha kínos csönd van, továbblendíteni, stb, de baszki megint úgy, hogy hiába figyeltem, nem értettem a dolgokat nagyon. Iszonyúan szar és nyomasztó érzés. A végére valahogy összekalapáltam magam, de hát eh... ennél jobb péntek délutánokat is el tudok képzelni. Szóval amikor teljesen elcsigá
