Tulajdonképpen teregetek

Jézusom! Az idő repül, a dolgok történnek, én nem naplózok itt, aztán szépen minden a feledés homályában kifakul. Ez tarthatatlan! Olyan volt ez az augusztus, amilyet kívánni sem lehet... :) nem is értem, mi történt, vagy mi van, csak azt érzem, hogy minden jó már megint - éljen, maradjon is így! A Katlan utáni hétvégén bicikliztük körbe a Balatont a pécsi barátnőmmel, ami annyira kalandosra sikeredett, hogy az első nap első defektjét még a Széna téren kaptam - tehát a kerületet sem sikerült elhagyni épen. Aztán a vonaton egy kedves fiúbandával együtt utaztunk, a szempilláimat rebegtetve  kértem segítséget, az egyik srácnak volt szerelő szettje (nem kezeslábas, hanem eszközök: kanál, meg ragasztó, meg csiszolópapír, meg minden ilyen), és készségesen segített, noha még sosem cserélt kereket (én sem), szóval a telefonomról egy Youtube videót követtünk bőszen és sikerült kicserélni a gumibelsőt (a kölcsönzőben valami isteni szikra nyomán kértem egy tartalékbelsőt), a lukast betoldoztu

Csak úgy mondom, hogy úgy áll a blogstat, hogy 77 publikus poszt és 11 draft, és a teljes szumma egy szép kerek 88-as szám. Szóval T. Még 2016. februárjában* találkoztunk először tök véletlenül, de egy viszonylag kötött szituációban, ahol először magázódtunk, és aztán még jópár héten keresztül heti többször találkoztunk, amíg tartott a kezelés. Először is szimpi volt, de igaziból a rövid, rendszeres találkozások alatt mélyültünk folyamatosan, mint sok-sok rövid oszkáros együttutazás, ahol nem egymásra figyeltünk, mármint nem a mi férfi-női viszonyrendszerünk volt fókuszban, csak mellékesen beszélgettünk. De a kezdetektől eléggé éreztük egymást, és még magázódva is bőven olyan témákat feszegettünk, amik az időjáráson - hogy úgy mondjam - túlmutattak. Tök őszinték, tökre saját magunk voltunk végig, és emlékszem, hogy pár alkalom után feltűnt, milyen végtelen jóság sugárzik ebből a srácból, ezzel vett le a lábamról. Meg azzal, hogy irdatlan helyes, nagyon jó a stílusa, nagyon érzelmes,

Témák, amikről szeretnék írni: T, diéta, Katlan és Randivonal. Jó kis felhozatal, érzem én. Közben korán szeretnék lefeküdni is, na majd meglátjuk ki / mi nyer. Katlan mondjuk, mert friss és feltöltős, as usual. Odafelé vittem egy Oszkáros fuvart, oszkáros életem legjobb utasa volt, végigbeszélgettük az út 2.5 óráját, egészen hamar nagyon otthonossá vált a hangnem, ahogy kiderült, hogy ő egy ideje a Postán dolgozik, ahol én is 6 hónapig megfordultam 2 éve, ráadásul M. nővérével utazott múlt héten egy meetingre - szóval kicsi a világ, as usual. Szeretem az ilyen jellegű rövid egymás mellé sodródásokat, mindenki mesél valamit magáról, családjáról, barátairól, vágyairól, utazásairól és olyan szépen lehet egymásra reflektálva nagyon rövid idő alatt egy meglehetősen pontos benyomást kapni arról, szimpatikus-e a másik, érdemes-e megnyílni úgy igazán, érti-e a viccet. Mondjuk nagyjából pont ez lenne az oszkár lényege. Aztán kiszállt, és nem is láttam többet. Kezdtünk egy nagyon menő cirkuss