mi van, ha
Ma a két lábon járó motiválatlanság vagyok, szóval akkor inkább felveszem itt a jó régen leejtett fonalat. Akkor még tél volt, most meg már kb nyár. Azóta szegényebb lettem pár illúzióval és szemmel látható összegekkel, de gazdagabb lettem pár nagyon fontos leckével, önmagammal kapcsolatban, a világ működésével kapcsolatban, tervezhetőséggel, elfogadással, igazságossággal, küzdéssel és empátiával kapcsolatban. És apró, kis lépésekkel most tudtam valahogy sokkal jobban bánni magammal - és láss csodát, valahogy azonnal éreztem, hogy a hosszú elszigeteltség után mennyivel jobban megy a kapcsolódás másokkal. Ha meg nincs kapcsolódás épp, akkor az is jó, szeretek egyre jobban otthon lenni, pláne hogy már a virágos erkélyen függőágyazás is teljesen megvalósítható. Tavasz végén 2 dolog kezdett nagyon élesen körvonalazódni, ahogy kezdtem kimászni a gödörből. Az egyik, hogy nem akarom megismételni a tavalyi nyarat: hogy nem tervezek semmit, merthogy biztos jönnek majd spontán dolgok, és hát ló