Tulajdonképpen teregetek

Kisház ide vagy oda, megint csak este 11 óra van, úgy látszik nem a helyszínen múlik az időmanagement - haha, lebuktam. Pedig ide nem hoztam a játszós tabletet, itt nincs olyan, hogy még gyorsan egy mosást berakok, jó, mondjuk van szauna meg kandalló. És ez lett a konklúzióm: kandallóban tüzet ápolni a legeslegjobb tél elfoglaltság, mindent visz. Én ezt egyszerűen imádom. Itt vagyok az erdő szélén, kint hideg, csend meg sötét, bent ropog a tűz és meleg van, meg vörösbor, hoztam mindenmentes ételeket, szól az egyik Palotai mixből származtatott csodás zenefolyam - úristen! Ma reggelre meg bónuszként fehérbe öltözött a táj, szóval nem tudom, hova lehet ezt még fokozni :) Bár tudom, az egyik bumble-ös fiú írta, hogy mindezt megosztani valakivel és együtt ittlenni - na igen, ebbe az irányba ez tagadhatatlanul fokozható lenne, de tartom azt a véleményem, amit neki is írtam, hogy ezzel a hiánnyal együtt is jól érzem itt magam és pillanatnyilag sehol sem szeretnék jobban lenni, mint itt. Ebéds

Uh, vége egy arconpörgő hétnek megint :) de ez nem panasz, mert tényleg jobbnál jobb dolgok történnek, de a mamesz életmódomban azért csudára tudok várni egy itthoni estét.  Nagyszüleim régi lakásából kiköltözött az albérlő, és már 7 éve albérlők vannak volt, meg beázott istentelenül, úgyhogy ideje volt egy festésnek, meg pár egyéb munkálatnak. Hűtőcsere, mosogatógép csere, elszívó csere, zárjavítás, wc tartály javítás, villanyszerelés. Egyik sem nagy meló önmagában, de sok mindegyikkel a pöcsölés, napi ezer egyeztetés, chaten vagy telefonon, és tök jól kooperál a családunk mindenben, de mivel én 20 perces bkv útra vagyok a lakástól, a többiek meg 45 perces autóútra, ezért én lettem a jolly joker átugró figura. Szóval az elmúlt napok-hetek ezzel is teltek. Az i-re a pontot a kerületi zero waste csoport tette fel, ahol a hűtőért bejelentkeztek vagy öten, de aztán valahogy mindenki lekopott, leginkább a jól ismert ghosting megoldással. Aztán szerda este felcsesződtem, hogy akkor anyátok,

Na, elengedtük ezt a blogverem dolgot, és nem mondom, hogy ne lenne ezer apró gondolat, amit ideírnék, de kb minden nap este 11 körül keveredek haza és legkésőbb f7-7 körül kelés van, úgyhogy inkább az esti fürdést és az alvást választottam az írás helyett. Nem vagyok a vidéki kisházban, mert ránéztem a naptárra még múlt héten, és hétfő meg kedd estére is volt már olyan program, amit nem szívesen toltam volna el több héttel (kineziológus és az étrendes  természetgyógyásszal konzultáció). Tegnap meg Múzeum+ volt a Galériában, ahova csak simán szerettem volna régóta elmenni, csak mindig gitáros szerdán volt. Na de! A terv nincs lefújva csak átmozgatva jövő hétre - szóval még versenyben van az elvonulás. És továbbra is rengeteg cuki házat láttam, bár a kisház+csend+kandalló kombó azért erős szűrésnek bizonyult. Viszont találtam olyat, ami kandallós + szaunás is - az azért eléggé megfogott. Kicsit lejjebb ment az energiaszintem, de még így is sokkal jobb, mint mondjuk fél éve, a természetg

Jaj de jó érzés volt, nem megfelelni mindenáron a külvilágnak, hanem azt mondani éjfélkor, hogy NEM fogok én most írni, aludni szeretnék. Ma is így van, kurvára fáradt vagyok, és mindjárt alszom is, de előtte picit írok. Azon röhögtem, hogy ez most ugye a 13. poszt novemberben, máskor nagyjából két év alatt írok ennyit (na jó a karakterszámra ez már nem igaz). Tegnap a kirgiz csajszik BP-en élő háromnegyedével vacsiztunk, nálam volt az event és annyira jó volt, hogy 11 körül mondta J. hogy ő most nem bír hazamenni, nem aludhatna-e itt, hát dehogynem, szóval végül ma reggelig tartott a közös program és szuperjó volt így. Chili con carne volt, mert az a gluténmentes és tejmentes repertoár egyik csúcsterméke, bár este 8kor enni emelt adaggal, az nem volt teljesen jó ötlet, így a diéta óta először felébredtem éjjel n5-kor, hogy nagyon kész van a gyomrom, aztán tökre nem is tudtam visszaaludni, brrr. Erre rájött ma egy 10 órás olyan munkanap megint, hogy pisilni alig volt idő a meetingek kö

Tegnap még este írtam egy második posztot is, ami a mai lett volna a testképzavaros beszélgetésekre reagálva maximális érintettként - aztán valahogy mára már nem tűnik fontosnak :) de majd kiteszem, ha fontosnak érzem újra.  De inkább azt írom, hogy egyrészt tegnap este, ahogy átlendültem 11 körül a holtponton, olyan éber lettem, hogy 2-kor még full agykapacitással léteztem és alig tudtam magam ágyba tenni. Aztán reggel váratlanul f8-kor kipattant a szemem, hogy heló napsütés, menjünk akkor futni, ne csak kaja oldalról legyenek itt a megszorítások, hanem toljunk mellé mozgást is. Felmentem a HHH panoráma körre, az kb a legjobb rész itt Budapesten a napközbeni futásra, mondjuk most határozottan túl hosszúnak éreztem, és lassú is voltam, de minthogy ma volt az újrakezdés vol. 47351, ez pont belefér, és a lényeg a kintlét + jóérzés + mozgás kombója volt amúgy is. Ott egyébként nem szokott térerő lenni, de most végig tudtam telefonról zenét hallgatni, úgyhogy kortárs alti magyar zenekarok

Végre nyugizós nap volt, el is határoztam, hogy nem éjfélkor ülök majd le írni, hogy legyen normálisan agyam meg kedvem gondolatokat verbalizálni, de az elmúlt pár órában szállásokat nézegettem, így hát ott vagyok, ahol a part szakad (hehe, ez amúgy mire utal?). Ezer éve tervezem, hogy szeretnék megszökni valahova a világ elől, ami azért roppant vicces, mert tulajdonképpen bármikor, ha hazaérek és becsukom az ajtót magam mögött, máris megszöktem a világ elől - de azért ez más, rendesen bepakolni és elmenni és több napig egy új helyen lenni, hát ez valami csoda. És csodára hiányzik. Szóval Balaton menti, meg Dunakanyar menti, meg különböző erdő menti szállásokat néztem és elképesztően gyönyörű kisházak vannak mindenfelé az országban, teljesen le vagyok nyűgözve, hogy mikor lettek ezek a szuper szállások? Mintha mindegyik új lenne, abszolút mostani belső design, befotózás, hangulat, megőrülök. Na és ezek után kíváncsi vagyok, vajon tényleg végigviszem-e, de ez a nov 20-24. közötti hét té

Dzsízösz, ez egyre keményebb, nem is értem, ilyenkor milyen erő mondatja velem, hogy még ne aludjak, inkább próbáljak meg pár értelmes mondatot kifacsarni a még ébren levő 3 db agysejtemből. Mostmár nyugodt szívvel mondhatom, hogy elég a hétből, elég a máshol levésből és az éjszakába nyúló programokból, aludni szeretnék és utolérni magam. Jópár kifejtősebb gondolatom lenne, de az éjjel 1 sem az a hívogató időpont, hogy na most merüljünk bele. Akkor csak röviden. Ma a szakmai napon a ChatGPT-ről volt szó, hogy hogy lehet a munkánkban jól használni, és az egyik legkeményebb memento nekem az volt, hogy muszáj használni, mert mindenki használja - és ez annyira szar. És affelé megyünk, hogy az kerül versenyhátrányba anyagilag, energiailag, időileg, aki nem él vele. Én eddig tökre ódzkodtam tőle, mert tudom, hogy van egy jó adag lustasági hajlamom, hogy csinálja meg a munkát helyettem, de az hosszú távon biztos, hogy nem visz előre. És mert attól tartok, nem tudok annyit, hogy korrektül felü

Na. A szauna szeánsz a lehető legjobban alakult, lepedős volt, szóval még szerencse, hogy nem vettem fürdőruhát. És nagyon furcsa most 12 másik emberrel lenni, bekapcsolt az egyedüllétre várókám, úgyhogy küzdök némi leharapott időért, ráadásul úgy volt, hogy egyedül leszek a szobában, de nem. Voltak délután terápiás kutyások nálunk, 4 tüneményes kutyával: nyugodt, kedves, cukibomba kutyák voltak, volt kicsi-közepes-nagy, egyik jobb fej, mint a másik. És ez a sokmindentől mentes étkezés kicsit megnehezítette a napot, vagyis keveset ettem és az is bazi egészséges volt, de kopog a szemem, meg reggel óta fáj a fejem, nem tudom, ez összefüggésben van-e bármi szemkopogással, vagy tisztulással, de eléggé leköti a figyelmem. Haha, és hogy fokozottan leszek vicces, hát az nem most van. Közben meg tegnap volt egy mozzanat, amitől teljesen rosszkedvem volt. Rámírt a már említett sokkal fiatalabb, vidéki-nagyszájú-kicsit flörtölős kollega, hogy üres mellette a hely, nem vagyok ott, blabla (ezt mon

Meredek ez a minden este riportálás, ráadásul most ugye kötelező :) és jelen életvitelemmel nehezen összeilleszthető. Most nem tudom mi van, de egyszerre van nagyon sok energiám és vagyok nagyon fáradt, valahogy összejöttek programok, amik mind nagyon szuperek, de miért így egymás hegyén-hátán? Hát nem bírom én ezt tempóval. Munkában is őrület van, közeleg egy második fontos leszállítási dátum a projektben, az mondjuk nagy különbség, hogy most valamiért nem stresszelek, hanem szuperjól érzem magam, valahogy nem fogom vissza magam, merek az lenni, úgy reagálni, úgy jelen lenni, ahogy nyugalmi állapotban tudok - és ez így sokkal jobb. A humor lett a legfőbb kellékem a munkában és ez kurvajól működik (és főként számomra váltak sokkal viccessebbé így a napok). Meg elkezdtem érezni, hogy kedvelnek sokan, meg rámírnak, meg sokkal kompetensebbnek érzem magam, mint eddig valaha bármikor (mármint itt).  Na de, inkább arról írok, hogy ma volt a túracsajszi meglepetés szülinapja és nagyon jól sik

Hát ez majdnem teljesen kiment a fejemből, úgy látszik, hogy még nem vált szokássá, meg hogy annyira hosszú volt a nap, hogy már csak vizszintesen szeretnék lenni.  Bringával mentem be az irodába, sanszos, hogy idén utoljára, mert nem esett jól Michelin babaként beöltözve leizzadni, meg néha fázni, hazafelé meg jól megázni és fosni, hogy melyik vizes levélkupacon fogok elcsúszni bringástul. Közben őrült ügyintézés volt még meló után, mert a holnapi szülinapi bulira vállaltam 2 plakát kinyomtatását, és elmentem egy szeretett nyomdába, de ott nem lehetett leadni a megrendelést, csak online a webshopukban, ami először rámszólt, hogy túl nagy a felbontása, ilyet nem tölthetek fel, aztán lekicsinyítés után rámszólt, hogy ehhez a mérethez túl kicsi a felbontása, elképzelhető, hogy pixeles lesz. Wtf. Így aztán T. párja A. haverja B. váci nyomdája lett a befutó, aki reggelre megcsinálja a nagy felbontással is, pluszban T. kimegy reggel a cégesautóval, szóval ez pipa - mondjuk nettó 3 óra azért

Nem tudom, mit véthettem a Spotify szakképzett dj-i ellen, de ma reggel ez a heti kaland fogadott: Elmegyek én mulatni - Kis Grófó Európa - Varga Miklós Érintő - Ákos Angyalbőrben - Moho Sapiens Tinédzser l'amour - Szandi Álomhajó - Carpe Diem Bikiniki - Polgár Peti Utcára nyílik - MC Hawer és Tekknő Mizu - Fluor Boldog Születésnap - Prosectura ... NEM. ÉR. TEM. Pedig múlt héten istibizi csak Csaknekedkislányt hallgattam, This is Bach-ot, Corellit, Nouvelle Vague-ot, Jose Padillat, Majkát (lehet, ez volt a baj), trAnzKaPHka-t, a Sex Education betétdalait, a lementett kedvenc dalokat meg podcastokat.  Remélem, csak összekevert valakivel. Vagy meg van fázva. Amúgy meg ma reggel 8-kor Budaörsön egy kineziológusnál kezdtem a napot, este 6-kor meg egy energiagyógyász ment el tőlem, szóval igazán nem hányhatja senki a szememre, hogy nem teszek meg mindenfélét a mentális jóllétemért. A kettő között volt rengeteg online meeting, furcsábbnál furcsább problémák megoldása, elkészült egy pulle

Hát most nagyon kedvem sincs írni, meg témám sincs, mert a ma egy nagy csalódás lett. Egész héten vártam, hogy itthon legyek nyugiban, semmi kötelezettséggel, és a ma délután pont ilyennek ígérkezett - aztán lett belőle egy uncsi háziasszony nap, takarítás, felmosás, főzés, de hát ez annyira unalmas, ezt nincs kedvem fejtegetni. És semmi jóérzéssel nem járt, hanem csak ilyen OK, kipipáltuk a kötelező elemet. És asszem csak annyi a csalódás, hogy fázom, nincs magasan az energiaszintem a tisztaságtól (jó, mondjuk rend nincs, attól szokott jobban), még dolgozni kellene picit, de csak tologatom. Egyik túrán arról beszélgettünk röhögve, hogy a férfiak mikről számolnak be a napi telefonokban (párkapcsolat jellegű férfiak, nem a random / haver kategóriába tartozók), hogy elmondják, hogy mit ettek ebédre, hogy mennyire büszkék tudnak arra lenni, hogy kiteregettek - na és ettől mi nők mind teljesen agyfaszt kapunk, hogy heló, ez a mindennapi élet része, minden nap 1-2-10 ilyen jellegű dolgot me

Ma egy olyan nap volt, hogy reggel 9-kor ébredtem és azóta késésben vagyok :) Még hajnalban keltem arra, hogy éhes vagyok, meg köhögnöm kell (állandóan köhögök basszus a hálóban, valami ott van, vagy a por, vagy az erkélyajtó mellett megjelent falvizesedés, de valami b*sztatja a torkom állandóan), de aztán duruzsoló podcasttal aludtam még tovább. Elfogyott az utolsó tej, mármint finom tej, holnaptól jön az új korszak. Más szempontból már itt az új korszak, ölni tudnék édességért és ölni tudnék bármilyen péksütiért. Pont nemrég találtam rá a Munch-ra mint jelenségre, vettem tök jó munchokat, de mivel mind péksüti vagy szendó maradék volt, így hát helóka. Reggelente van kedvem / energiám pakolászni, mosogatni, rendet rakni, úgyhogy emiatt simán elszüttyögök itthon hétvégi reggeleken reggeli után még rengeteg időt, mert amúgy semennyire nem vagyok rendet tartó / elpakoló, úgyhogy 5 nap alatt felgyűlik azért rengeteg felesleges tárgy a lakás különböző pontjain. És emiatt külön fáj, amikor

Bűűűű... most még a tegnapinál is fáradtabb vagyok, J-éknál voltam brunchon, azaz este kezdődő brunchon, ettünk-ittunk-nevettünk a gyerekekkel, hazahozott V., de érzem, hogy nehéz a szemeimet irányban tartani. Ezzel mintegy azt is elárultam, hogy nem ma volt a nap, amikor elkezdtem a mindenmentes étkezést, mármint a brunch előttig egész jól ment, de aztán fellazultak a keretek és sokféle alkoholt megkóstoltunk. Mindegy is, ezt tudtuk. Az egész nap nagyon szaladós volt, furcsa kontrasztot adott az eső mindenhez, és csak azt tudtam, hogy a brunchig meg kellene csinálni a sütőtökös humuszt és a zeller chips-et, de valahogy az idő csak telt, és ezek meg nem készültek. Az egyik délutáni meetingen akartam felkockázni a zöldségeket és elkezdeni sütni, de esélytelen volt. Mindegy, lemondtam az energiagyógyászt, mert az már tényleg nem fért volna bele a napba, és azalatt megcsináltam. Na, nem tudok semmi értelmesről írni, inkább fellistázom, hogy milyen podcastokat szoktam hallgatni: - Mindensé

Na hát durvul a helyzet, most értem csak haza, normál esetben eszem ágában sem lenne most írni, de a challenge, az ma is challenge, úgyhogy nosza! És elképesztő (mármint nagyon jól esően elképesztő), hogy itt a semmilyen napnak mennyire örülnek mások, meg könnyen kapcsolódnak hozzájuk - én meg itt izéltem (volna, ha nem kell írni), hogy ki a francot érdekel vajon, hogy éjjel min lamentálok meg vasalok-e egy szünnap szerdán.  Akkor írom a mát, felbátorodván. Munka, kicsit lassan indult, aztán délutánra nagyon belendült és sokat nevetgéltünk kollegákkal, a fekete bőrű Joyce-szal, aki egy cukker, meg Á-val, aki magyar, és szemtelenül fiatal és kicsit flörtöl, és olyan huncut vidéki fiú, akit nagyon bírok - bírom a lazaságát és a talpraesettségét, 9 évvel fiatalabb, de komolyan, sokkal jobban és könnyedebben veszi a munkaparákat, szeretném kicsit tanulni a hozzáállását. És ugratjuk is egymást sokat és ezen nevetünk, de közben meg elmesélte, hogy nemrég temette el az apját és már egy szülőj

Izgalmas challenge egy amolyan igazi semmilyen napról írni :) de a kihívás az kihívás és már most szupermotiváló, hogy mennyi mindenkinél láttam, hogy beszállt a saját blogvermébe. (elnézést, viszem tovább ezt a viccet) Amúgy egyrészt még délután vártam, hogy hátha történik valami izgi, amiről lehet/érdemes írni, de semmi... aztán gondoltam, hogy OK, induljunk el onnan, mit mesélnék most a páromnak, ha mondjuk egy napot külön voltunk - és bakker semmi sem jutott eszembe így sem :) szóval nincs kecmec, jöhet egy jóféle szürke nap beszámolója, hadd látszódjon, milyen a sima nap vs amikor homlokon csókol a múzsa. Vagy ki. Szarul aludtam, mondjuk tegnap koncerten voltunk a kirgiz lányokkal, kipróbáltam a Tubit (iszonyú finom!), ittam rá vörösbort (Tubi után nem finom, amúgy nagyon az), aztán később fröccsöket - szóval ez már elég jó alap a szarul alváshoz, de valami nem klappolt még, izzadtam, felkeltem wc-re, éreztem, hogy ki vagyok száradva, de éjjel marhára nem ízlik a víz (azért ittam,