Blogverem #13
Jaj de jó érzés volt, nem megfelelni mindenáron a külvilágnak, hanem azt mondani éjfélkor, hogy NEM fogok én most írni, aludni szeretnék. Ma is így van, kurvára fáradt vagyok, és mindjárt alszom is, de előtte picit írok. Azon röhögtem, hogy ez most ugye a 13. poszt novemberben, máskor nagyjából két év alatt írok ennyit (na jó a karakterszámra ez már nem igaz).
Tegnap a kirgiz csajszik BP-en élő háromnegyedével vacsiztunk, nálam volt az event és annyira jó volt, hogy 11 körül mondta J. hogy ő most nem bír hazamenni, nem aludhatna-e itt, hát dehogynem, szóval végül ma reggelig tartott a közös program és szuperjó volt így. Chili con carne volt, mert az a gluténmentes és tejmentes repertoár egyik csúcsterméke, bár este 8kor enni emelt adaggal, az nem volt teljesen jó ötlet, így a diéta óta először felébredtem éjjel n5-kor, hogy nagyon kész van a gyomrom, aztán tökre nem is tudtam visszaaludni, brrr. Erre rájött ma egy 10 órás olyan munkanap megint, hogy pisilni alig volt idő a meetingek között, teljes őrület, ráadásul a napvégi meetingen menet közben jöttem rá, hogy épp elszámoltatva vagyok, h mivel hány órát töltök - és mikor ez leesett, kicsit felbaszcsizódtam. Méltatlan is, plusz azt érzem, hogy a szar cégműködésből jön mindaz a szétforgácsolódás és általános nem tudás, ami miatt én sem tudok villantani munkákat, mert a nemvillantós háttérmunkákkal megy el kurva sok idő. Azokat viszont meg kell csinálni, különben borul a bili, csak ezt mintha nem akarnák elismerni, pedig mindenki tudja. Szóval felidegelődtem, még jó, hogy utána gitár jött.
Kicsit ott is felidegelődtem a kottatársamon, akinek jó drága gitárja van, ami iszonyat hangos, ellenben a csaj egyszerűen nem tud ritmust kiolvasni a kottából, pláne nem tartani - és roppant kellemetlen, hogy meg van győződve arról, hogy milyen jól gitározik, de szerintem ezek miatt annyira nem, és ez egy zenekarban nem tesz jót az együttjátszásnak. És játszhatok én akárhogy, nem hallatszom mellette és tök nehéz függetleníteni magam a játékától, mert egy zenekarban alapesetben figyelnünk kellene egymásra. Kicsit rímel kicsiben mindez arra, amit amúgy az életben látok: a hangosabb, pénzesebb látszik és hallatszik, pedig nem feltétlenül neki kellene elől lenni, de ez már csak így van. Állítólag van karma, meg rend is van az univerzumban, szóval békében vagyok én ezzel, csak néha kicsit puffogok.
De nem lehet szólni neki?
VálaszTörlésEz forradalmi ötlet rám nézve :) és de, biztos lehetne. Nem az erősségem ez a fajta jelzés, de tény és való, hogy neki sem erőssége a kritika meghallása. Szintén ezen a próbán történt, hogy ahogy odaértem a VI. kerületi helyszínre, találtam a párhuzamos utcában egy helyet, beálltam. Pont mikor végeztem a parkolással, akkora ért oda az említett csajszi, mutogatott az ablakból, hogy oda akart állni ő is - mutogattam én is, hogy sajnálom, meg kézzel-lábbal köszöntünk, sajnálkoztunk, ilyesmi. Aztán fent a próbán mondta viccből, hogy mindjárt megöl, mert azt a helyet nézte ki ő is, nevetve mondtam, hogy sajnálom, de aztán még 3x visszatért a dologra és érzésem szerint túl aggresszíven a helyzet súlyához képest, és akkor ott már nagyon untam és mondtam, hogy nem volt kint cetli, hogy ez az ő helye. És akkor ezen eléggé megsértődött és kb egész próbán alig szólt hozzám (és bosszúból hangosan játszott rossz ritmussal :)).
Törlés