Tulajdonképpen teregetek

KG heti fontos félmondata úgy szólt, hogy nem árt a munkahelyen beleállni a mostani konfliktusokba a vezetőséggel szemben, és ezeken keresztül tanulni kicsit az önérdek-érvényesítést, mert hogy az a párkapcsolatban is nagyon kelleni fog. Hogy lássuk milyen szinten állok, a mai bolti párbeszéd így hangzott: - én: jó napot, balzsamecetet szeretnék venni. - eladó: van ez a spanyol 2X-ért. - én: régebben volt egy másik, X-ért, abból most nincs? - eladó: nincs sajnos, de berendelem. - én: áá, köszönöm, hagyja csak. Miattam ne. ...

Hétvégén megtudtam, hogy nem jól biciklizem idáig. Felfelé menet én mindig olyan fokozatban mentem, amit még éppen hajtani tudtam, bár erőből tekerve (és egyre lemaradva a többiektől, és egyre hangosabban szitkozódva). Erre kiderült, hogy ennél sokkal könnyebb fokozatban kellene menni, amit kényelmesen tudok felfelé hajtani, annál még eggyel lejjebb váltva. Őrület. És akkor nem fárasztom le magam az első emelkedőnél, és sokkal nagyobb lendülettel, és kevesebb térdfájással megy a biciklizés. Hurrá! És olyan jó volt ez a fesztivál is, barátságos, családias, kevés ember, színes programok, jó idő, szép táj, finom borok - mi kell még. Jó, nem csapom be magam, pontosan tudom, hogy mi kellene még, azaz leginkább ki, de most megint az az idő van, hogy erővel fordítom a fejem a jó dolgok felé, mert csúszok lefelé a negatív spirálban egy ideje. Este ahogy sétáltunk a faluban, odajött egy szénfekete kölyök macska, aztán egy cuki virslikutya, aztán pont elkezdett a templomból szólni a takarodó.