Tulajdonképpen teregetek

Az úthengerek itt időközben lecsendesedtek, és igaziból úgy nagyvonalakban most minden elég jó. Úgyhogy a változatosság kedvéért ez lehet, most nem rinnyogó bejegyzés lesz :) jeee!  Iszonyúan meglódult a munkafront, őrült fontos ez most, sokat ad, élvezem is, oké, kicsit szorongok is, de hát különben nem én lennék. A legjobb az, hogy most valaki-valahol nagyon szépen ügyel az időzítésre, pont ahogy az egyik szál szépen lecsendesedik, egy másik felerősödik, és ugyan figyelnem kell, hogy időben mindig elkapjam azt a tányért, ami készül leesni, de egész jól megy. Asszem amúgy az évvége durvább lesz, de majd fokozatosan odaérek, ezen most nem izélek előre.  Most 3 projekt fut az alapon kívül, ha nagyon rendes lennék, akkor lenne itt még +2, de vannak időbeli korlátok. Az első őszi kisprojekt második felvonása pont ma érkezett be és jövő héten aktuális, a tavalyi online csoportos folytatása pedig az azutáni hétre módosult, így tényleg beleférnek egymás után. OK, fárasztó lesz, de bevonom az

Iszonyat régen nem írtam, mondjuk egyet közben igen, csak aztán megijedtem, hogy nagyon kitárulkozós lett, és hogy teljesen pőrén kirakom itt magam érzelmileg erre a felületre és hogy mindenki másnak, akit olvasok, van egy egészségesebb énhatára, és mintha jobban érezné, hogy mit teszünk ki a világ szeme elé, és mit tart meg az ember magának. Szóval egy éjszakát volt kint, aztán még reggel is teljesen szarul érintett, aztán visszatettem draft-ba. És most újra elolvastam, és nem értem, mit éreztem akkor too muchnak, már nem érzem annak, szóval semmi szükség itt a titkolózásra. Uh, nem bírok rendes felvezetést írni, meg összeszedett egymásba folyó gondolatokat, mert ma voltam egy pszichológusnál, akinél úgy nettó 40 percen át ömlött a könnyem (a bemutatkozást még el tudtam mondani sírás nélkül) és úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Jó lesz nagyon, vagy hát most nagy szükség van rá, és úgy tűnt iszonyatosan kompetens abban, amivel felkerestem, sőt, más kompetenciái is nagyon