Úthenger után

Iszonyat régen nem írtam, mondjuk egyet közben igen, csak aztán megijedtem, hogy nagyon kitárulkozós lett, és hogy teljesen pőrén kirakom itt magam érzelmileg erre a felületre és hogy mindenki másnak, akit olvasok, van egy egészségesebb énhatára, és mintha jobban érezné, hogy mit teszünk ki a világ szeme elé, és mit tart meg az ember magának. Szóval egy éjszakát volt kint, aztán még reggel is teljesen szarul érintett, aztán visszatettem draft-ba. És most újra elolvastam, és nem értem, mit éreztem akkor too muchnak, már nem érzem annak, szóval semmi szükség itt a titkolózásra.

Uh, nem bírok rendes felvezetést írni, meg összeszedett egymásba folyó gondolatokat, mert ma voltam egy pszichológusnál, akinél úgy nettó 40 percen át ömlött a könnyem (a bemutatkozást még el tudtam mondani sírás nélkül) és úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Jó lesz nagyon, vagy hát most nagy szükség van rá, és úgy tűnt iszonyatosan kompetens abban, amivel felkerestem, sőt, más kompetenciái is nagyon jól jönnek személyesen nekem. És olyan jó volt már ezen az első alkalmon rálátni lehasításokra, kicsit érthetőbbé vált, hogy miért zártam el magam ennyire az érzelmeimtől, de hogy hogy találok vissza hozzájuk, azért az egy rejtély, de állítólag lehetséges. És lehet lecsendesíteni a belső őrmestert is, aki ugye folyamatosan itt kritizál engem mindenért, és csak viszi az energiámat, meg nyom le folyamatosan, és muszáj tőle távolságot tartani, mármint eddig más eszközöm nem volt ellene, de akkor ne csodálkozzunk, ha mástól is távolságot tartok, értsd férfiak. Meg újabban egyre több mindenkitől, és egyre kevésbé tudom elviselni a kritikát, merthogy bent megkapom magamtól folyamatosan, nagydózisban - csak ez ugye nem feltétlenül látszik kifelé. 

Sokáig azt hittem, (mármint eszembe sem jutott), hogy ez ne így lenne mindenkinél, hogy ne így élne mindenki, hogy van egy kőkemény belső mércéje, aki állandóan mindenért lebassza, és ritkán van nyugalom, vagy belső béke, meg középpontban levés, meg ilyen luxiságok - hát csak néha, pillanatokra érzek ilyet, pedig bizisten, tudom, hogy okom azért több lenne, mint ahányszor ezt ténylegesen megélem. Na szóval ez is egy olyan évezredes téma, amit lehet itt görgetni magam előtt, de minek, tudom, hogy van, látom, hogy nem múlik, hanem betokosodott belém, szóval akkor most nekiesünk. Azt mondta, sziszifuszi és kőkemény meló lesz, de lehetséges. De biztonságban és jó kezekben érzem magam nála - és jobb lenne ezt letéve nekivágni a következő fejezetnek. És minthogy ezt az életszakaszt már azt érzem, bőven kimaxoltam és már sok évvel túltoltam, mint amennyire jólesne, hát here is the time. 

Próbálok amúgy nagyobb figyelmet adni a jó dolgoknak, mert érzem, hogy kissé eltolódtam a Bánat irányába (legtesthezállóbb szinkronszerep amúgy evör - de milyen beszédes ez is! És mennyire fejbekólintott, hogy ennyi erővel akár többször is odaengedhetném a Derűt is az irányítópulthoz). Szóval próbálok valami egészségesebb és örömtelibb egyensúlyt találni az engem ért események megélésében, nem ilyen idegesítő csillámporos mértékben, csak egy kicsit billenteni rajta.

Volt még olyan is, hogy elindult a nagyprojekt, aminek nagyon örülök, és egyelőre még csak ott tartunk, hogy fel kell szedegetni a munkafonalakat regionálisan egy hatalmas és szerteágazó szervezetből, de most nincs bennem félelem, hanem teszem, amit tudok. Az örömön túl azért érzem, hogy mennyivel máshogy kelek ki reggelente az ágyból azzal a tudattal, hogy újra normálisan keresek (mit normálisan, soha nem volt még ilyen jó órabérem), most csak azért rimánkodok magamban, hogy lécci tartson minimum fél évig. És gyorsan vettem is két festményt egy online aukción, magamat is meglepve, de egyszerűen nem eresztettek. A festés óta semmi nincs kint a falon, csupasz minden felület, de érzem, hogy új dolgokat szeretnék most magam körül látni, meg sokkal több képet, mint eddig, színeseket, másokat és hát most talált meg az ihlet. 

Aztán hetente többször meditálok, vagy relaxálok, vagy csak kopogtatom magam bőszen, és iszonyú érdekes, de elkezdtem újra emlékezni az álmaimra. Ez szerintem brutál jelképes, és  a kanapépszichológus azt mondatja velem, hogy nyilván nem független a kettő egymástól. Nagyon sok éven át mindig emlékeztem az álmaimra, hosszan, sztoriszerűen, aztán valahogy lassan ez teljesen elkopott, és mostanra kb nulla kapcsolatom lett az álmaimmal. Most még csak inkább hangulatokra, egy-egy képre vagy személyre emlékszem, nem a full sztorikra, mondjuk minden reggel marad valami foszlány - szóval errefelé megyek, érzem.

Nagyon rendes a játékautó, nem győzök hálát adni érte. Teljesen szétment a kuplungja múlt hétvégén, de volt annyira ultrajófej, hogy hazavitt, otthon még pont be tudtam hátrafelé 90 fokban parkolni, és ott mondta ki a végső nyekk-et. Hívtam a szerelőt aztán, hogy ilyenkor mi a teendő, és mivel ki tudtam venni két nap múlva üresbe, mondta, hogy akkor küld egy trailert. A mai napig felfoghatatlan, hogy hogy szedte ki az autót a kertből, 90 fokban elfordulva a kapu irányától, de saját keréken kijött kuplung nélkül. Ezt nem tudtam, de valami olyasmi trükk volt, hogy amikor ráadta a gyújtást, akkor gázt adott, és üresben olyankor kilő az autó, ezt megcsinálta egymás után kb tízszer, közben kormányzott, én csak néha toltam, többször sikítottam, amikor majdnem nekiment a szomszéd autónak / kapuvasnak / fának, de kijött. Aztán csörlővel felhúzta a trailerre, ott állt vészvillgova az éjszakában, aztán elhajtott, én meg majdnem elsírtam magam, olyan szomorú volt a látvány. 

Na, és még sok apróságról, meg fontosabb dologról nincs erőm írni, megyek vissza dolgozni, csak muszáj volt kiventillálni egy kört, de hogy nagyon jó a Lucifer sorozat, azt nézem minden szabad esti órámban, van egy gyönyörű darab, amit játszunk a kamarazenekarral, voltak nagyon jófajta beszélgetések a közelmúltban, voltam a Lukácsban végre újra, és fantasztikusan jó ottlenni, bár egyik alkalom végén felvonultak filmesek, tök bizarr volt, hogy mi még ott fürdőruhában, vizes hajjal mászkálunk, és megjelent hirtelen sokszáz ember ruhában, technikai cuccokkal, na de bementünk a szaunavilág részbe és nagyon felszabadító volt meztelenül szaunázni csak egy törölközőben, ott is valahogy lehullt minden álca mindenkiről, az első 10 mp furcsa, aztán meg teljesen megszokott és nagyon jó. Szeretnék utazni, szeretnék kicsit máshol lenni és más dolgokat látni magam körül.