nemistudommilyen
Jujujka, már több mint negyedéve hallgatok itt, milyen furcsa - főként az, hogy magamban belül folyamatosan fogalmazom az idekívánkozó gondolatokat, de valahogy nem ment a tényleges megírás. Pedig tudom, hogy ez életmentő lenne, meg fontos, meg jót tenne, és közben azt is éreztem, hogy nem tudok összekapcsolódni a legfájóbb érzéseimmel, a legboldogabbakkal meg nem merek, mert mi van, ha szétpukkan - közben magától is ugye elmúlik a jó is, és a szar is. Szóval lement egy tél, egy nemistudommilyen tél, elvileg tök jó dolgok történtek, de örömöt nem igazán tudtam érezni, max csak pillanatokra - semmi új, erről már írtam, de attól még szar ezt látni és tehetetlen vagyok önmagammal kapcsolatban, mit csináljak, hogyan legyek jól, vagy legalábbis jobban. Vagy hát jól kell-e lenni, franc tudja. Néha azt érzem, elpocsékolom az életem ezzel a folytonos szomorkodással, közben a pszichológusnál csak kiderül mindig, hogy ezeket a fájdalmakat érdemes meghallani, átölelni, és nem leválasztani, mert