Blogverem #3

Bűűűű... most még a tegnapinál is fáradtabb vagyok, J-éknál voltam brunchon, azaz este kezdődő brunchon, ettünk-ittunk-nevettünk a gyerekekkel, hazahozott V., de érzem, hogy nehéz a szemeimet irányban tartani. Ezzel mintegy azt is elárultam, hogy nem ma volt a nap, amikor elkezdtem a mindenmentes étkezést, mármint a brunch előttig egész jól ment, de aztán fellazultak a keretek és sokféle alkoholt megkóstoltunk. Mindegy is, ezt tudtuk.

Az egész nap nagyon szaladós volt, furcsa kontrasztot adott az eső mindenhez, és csak azt tudtam, hogy a brunchig meg kellene csinálni a sütőtökös humuszt és a zeller chips-et, de valahogy az idő csak telt, és ezek meg nem készültek. Az egyik délutáni meetingen akartam felkockázni a zöldségeket és elkezdeni sütni, de esélytelen volt. Mindegy, lemondtam az energiagyógyászt, mert az már tényleg nem fért volna bele a napba, és azalatt megcsináltam.

Na, nem tudok semmi értelmesről írni, inkább fellistázom, hogy milyen podcastokat szoktam hallgatni:

- Mindenségit! (pár rész kifejezetten tetszett az interjú alanyok miatt, pl Korok Fatima, Havasi Zoli, Lukoviczki Réka, Hrutka Jani, Paksi András, de volt olyan rész is, ami nagyon uncsi volt)

- Igaz történetek (itt szinte kivétel nélkül mindegyik rész tetszik, azok meg különösen, akiket ismerek / akikről hallottam a való életből. Meg anno voltunk élő felvételen is, annak tök nagy ereje volt, ahogy kiálltak civilek és elmeséltek valamit epizódot az életükből a színpadon egy szál mikrofonnal a kezükben)

- Szabadlábon - zenészséták (ez még covid alatt jött, nagyon bensőséges beszélgetések mostani zenei alakokkal mindenféle maszk nélkül, utcai zajban)

- Spagetti lakóautó (2 random ember beszélgetése mindenféle témáról, néha nagyon vicces, de újabban már kicsit untat és a csajt too muchnak érzem folyton, meg alultájékozottnak, de közben meg rengeteget tud beszélni)

- Egyszer lent (élettől nagy taslit kapó emberek mesélik el, hogy álltak talpra a tasli után, összességében jó, de néha nincs erőm a mélységhez meg a durvasághoz és csak valami könnyedebb dolgot szeretnék hallgatni, nem feltétlenül az élet által megcsavart emberek történeteit)

- WMN Popfilter (hosszú és eléggé emberi interjúk mindenféle zenészarcokkal, legalábbis akiket hallgattam, és az is szimpatikus lesz a végére, aki addig nem feltétlenül volt az)

- Örömvilág (ezt még covid alatt kezdtem hallgatni, kicsit tud idegesítően spiri lenni, de azért minden részben van min. 1-2 érdekes gondolat)

- Gondolatkertészet (Horváth Gergely és Tari Annamária beszélget 1-1 szerelmes filmről, szeretem a duójukat, szeretem az ellentéteiket, szeretem H.G. hangját és T.A. kuncogásait)

- Egyenes Labirintus (meglepően mély beszélgetések irodalmi témában, volt a nyári felolvasós részben egy olyan vers, ami teljesen magával vitt, de amúgy is itt több részben jött már elő valami olyan téma, ami nagyon megérintett)

- Szexkultúra és Fucking Good Sex (ezt kicsit félek ideírni, vagyis bevallani, de hallgatom őket és mindkettőnél az van, hogy akik csinálják, azok idegesítenek [mármint a hangjuk], de a témák meg sokszor tök érdekesek meg elgondolkodtatóak)

- Szavakon túl (sokszor éjjel hallgatom, ha nem tudok visszaaludni, és többnyire jók, bár Kadarkai elkezdett idegesíteni és elkezdtem egysíkúnak hallani, de az interjúalanyok ettől függetlenül sokszor érdekesek)

- Qubit / Wanted (néha nagyon érdekes, néha nagyon ledob)

- Radiocafe Woman Power (rengeteg nagyon inspiráló nő története, akik előtt le a kalappal, komolyan) 

Vadászom állandóan az értékes és jóhangú emberek által vezetett podcastokat, de legyünk őszinték, nincs sok belőlük, és csomót elkezdtem hallgatni, aztán csalódottan továbbáltam. Viszont megtaláltam az Egyenes Labirintusban hallott verset:

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe, 
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.