Blogverem #14

Na, elengedtük ezt a blogverem dolgot, és nem mondom, hogy ne lenne ezer apró gondolat, amit ideírnék, de kb minden nap este 11 körül keveredek haza és legkésőbb f7-7 körül kelés van, úgyhogy inkább az esti fürdést és az alvást választottam az írás helyett.

Nem vagyok a vidéki kisházban, mert ránéztem a naptárra még múlt héten, és hétfő meg kedd estére is volt már olyan program, amit nem szívesen toltam volna el több héttel (kineziológus és az étrendes  természetgyógyásszal konzultáció). Tegnap meg Múzeum+ volt a Galériában, ahova csak simán szerettem volna régóta elmenni, csak mindig gitáros szerdán volt. Na de! A terv nincs lefújva csak átmozgatva jövő hétre - szóval még versenyben van az elvonulás. És továbbra is rengeteg cuki házat láttam, bár a kisház+csend+kandalló kombó azért erős szűrésnek bizonyult. Viszont találtam olyat, ami kandallós + szaunás is - az azért eléggé megfogott.

Kicsit lejjebb ment az energiaszintem, de még így is sokkal jobb, mint mondjuk fél éve, a természetgyógyász szerint hozzászokik a szervezet az új típusú étkezéshez, és már nem okoz akkora energiatöbbletet - ez mondjuk kár. De tényleg olyan voltam az elmúlt hetekben, mint egy atomreaktor, és nagyon jó érzés volt lendülettel tolni a napokat, nem pedig csak végigmászni rajtuk. Rengeteg stressz lekerült a munka miatt rólam, belejöttem asszem csak simán, összeállt csomó dolog, értek csomó mindent, megtanítottam magamnak azt a platformot, amit használni fog az egész cég, és amiről úgy kellett tréninganyagokat írnom, hogy én egy perc tréninget nem kaptam róla (ez nem kibaszott abszurd amúgy?), szóval valami univerzális képbekerülés érzésem van, és nem tagadom, nagyon jó érzés képben lenni :) és tökre szeretek segíteni másoknak, tökre szeretem továbbadni azt, amit már én megértettem, ez a legjobb része szerintem a teamben dolgozásnak. 

A brazil szappanopera oda fajult, hogy a srác minden nap elmeséli, hogy éppen miben maradtak, miről beszéltek, elhívta vacsorázni, elmennek kutyát sétáltatni, elhívta koncertre stb pedig már párszor mondtam neki, hogy ebből én ki szeretnék maradni illetve ismerve a magánéleti success story-mat én nem magamtól kérnék jótanácsokat. Amikor mindenki bent van, akkor valahogy állandóan hármasban kávézunk, én mindig egy ponton lelépek, mert egyrészt van is mit csinálni, másrészt nem akarok ott gyertyát tartogatni. Aztán tegnap elhívott magához karácsonyi főzöcskézni,  mondtam, hogy szívesen, de ha hármasban lennénk, akkor én le fogok betegedni. Érdekes amúgy határozottan, ma azt mondta, hogy ő azért került az életembe, hogy ki tudjam tolni a korlátaimat, ami egyrészt lehet maximálisan valid is, másrészt meg azért bírom én, aki férfiember létére így gondolkodik.

Közben a változatosság kedvéért a bumble-ön vagyok nem túl nagy energiabefektetéssel, továbbra is a 80%-os férfipopulációs munkahelyben több potenciált látok, mint az online világban. Itt a bumble-ön eleve nagyon sok a fiatal fiú, de azért ott van ez a 40+-os korosztály is. Viszont a csak a 20 körüli srácok jelölnek be, a 40+-osok közül senki, gondolom, ők meg a 20-as csajokat jelölgetik - hát kérdezem én, ebből mennyi működő kapcsolódás lesz?

Aztán még múlt hétről mesélem, hogy csütörtök este találkoztunk A-val, Majorkába akartunk menni, de tele volt (meccsnap! erre is figyelni kell), úgyhogy Jurányi lett belőle, és mindketten rohadt éhesek voltunk, de egyetlen minden mentes étel volt: zöldborsófőzelék - és ezen nagyon röhögtem, hogy milyen vicces beülni valahova és főzeléket enni. Aztán hazafelé találkoztam a villamoson Z-vel, régi exemberem legjobb barátjával, akivel azóta nem láttuk egymást, és nyomtunk egy ilyen filmbeli jelenetet: láttam, ahogy elhaladt előttem, utánaszóltam a becenevén, ő odafordult és ilyen hihetelenkedő-kérdő hangsúllyal mondta, hogy Teri?! - ezt nem tudom írásban visszaadni, de szerintem nagyon mókás volt és tökre megörültem neki és nagyon jó volt beszélgetni. Kérdeztem, hogy megvan-e még a fehér Astrája, ezen nagyon nevetett, hogy hálistennek nincs, szép is lenne. Vicces, az én fejemben az az autó még mindig csak 4 éves, mintha ott megállt volna az idő, lett egy hatalmas pause, de ő is maradt ugyanolyan idős, az autó is és én is.