Blogverem #4

Ma egy olyan nap volt, hogy reggel 9-kor ébredtem és azóta késésben vagyok :) Még hajnalban keltem arra, hogy éhes vagyok, meg köhögnöm kell (állandóan köhögök basszus a hálóban, valami ott van, vagy a por, vagy az erkélyajtó mellett megjelent falvizesedés, de valami b*sztatja a torkom állandóan), de aztán duruzsoló podcasttal aludtam még tovább. Elfogyott az utolsó tej, mármint finom tej, holnaptól jön az új korszak. Más szempontból már itt az új korszak, ölni tudnék édességért és ölni tudnék bármilyen péksütiért. Pont nemrég találtam rá a Munch-ra mint jelenségre, vettem tök jó munchokat, de mivel mind péksüti vagy szendó maradék volt, így hát helóka.

Reggelente van kedvem / energiám pakolászni, mosogatni, rendet rakni, úgyhogy emiatt simán elszüttyögök itthon hétvégi reggeleken reggeli után még rengeteg időt, mert amúgy semennyire nem vagyok rendet tartó / elpakoló, úgyhogy 5 nap alatt felgyűlik azért rengeteg felesleges tárgy a lakás különböző pontjain. És emiatt külön fáj, amikor hétvége délelőtt is sietni kell, mert akkor jövő hétvégére duplázódik a káosz. Szóval a sietős délelőttön elmentem a piacra a kedvenc érlelt sajtért, ami fennmaradhatott a tejmentes rostán, úgyhogy ez must have dolog volt. A piacon összetalálkoztam K-val, a magyar kis design cég tulajdonosával, akivel az eljövetelem óta nem is találkoztunk vagy beszéltünk, először kicsit furi volt, de igaziból annyira szerethető és vicces, mint ember hogy így nagyon jó volt dumálni egy negyed órát, és az külön vicces volt, hogy utána felmentem Sz-ékhez egy szülinapi előkészületben segíteni, ahol meg pont ottaludt K-ék gyereke :) hehe. 

A találkozás miatt tovább nőtt a késés, közben kiderült, hogy tesóm úgy értette, korábban megyünk a temetőbe, én úgy, hogy később, megállapodtunk egy kompromisszumos időpontban, de így présbe kerültem: a temető korábbra jött, a segítési időszak meg lecsökkent. Viszont Sz-ék lakása!! Úristen!! Annyira jó, mintha nem is Magyarországon lenne. Hatalmas, minden helysége szupernagy méretű, van egy hatalmas erkélyük a budai dombokra, náluk sincs sehol sem függöny, a lakás csupa fény és csupa izgalmas fabútor meg festmény, a nappali egy része egy korábbi beépített erkély, aminek gerenda teteje lett és téglával rakott padlója, hát ettől meg kell őrülni. A fürdőszobában pedig olyan a csempe, amibe azonnal beleszeret az ember. 

Na de a segítés. Sz. is az egyik túralány, és egy másik túralánynak lesz most az 50. szülinapi bulija, meglepi buli lesz, lécci mindenki tartsa a száját. És ez egy olyan csajcsapat, hogy jobbnál jobb ötleteket találnak ki egymás szülinapjaira, pedig ugye gimis barátnők, tehát már akár ki is fogyhattak volna az ötletekből (és adhatnának csak egy tábla csokit és üres kazettát), de erről szó sincs. Egy másik túracsaj már betöltötte az 50-et, neki egy meglepetés közös túra volt az aji, abban az évben megcsináltuk a Balaton-felvidéki OKT-t, ami egy külön 5 napos kéktúra a Balaton felvidék legszebb részein, szuper volt. Most az idei ünnepelt irgalmatlanul jól fotózik, mellé sokat utazik is, tehát elég menő az insta profilja, és az lett az ötlet, hogy csinálunk neki egy fotókiállítást. Megvan a 40+ fotó kinyomtatva, elmentünk a helyszínre odapróbálni, és kiderült, hogy nagyon hiányzik valami paszpartu jellegű cucc még, és arra már nincs se idő, se pénz, de vettünk fekete kartonokat és azokat kellett félbevágni és ráragasztani a képeket meg cimkéket nyomtatni. Nem volt megfelelő papírvágó, így sniccerrel, vonalzóval toltuk, mindent kimérni, bejelölni, vigyázni a papírokra, nagyon sok meló volt vele. 

Aztán Rákoskeresztúrra ki, romantikusan 1ó 15p volt bkv-val, de legalább játszottam és bambultam a fejemből kifelé. Az első sírt annyira simán találta meg tesóm, hogy wow, aztán kezdett ránksötétedni, és ugyan csomó helyen kerestük, de sajnos Nagymamánk sírja nem lett meg. Addig tekeregtünk ott az autóval, hogy egy kiálló víztartóban tesóm meghúzta a kocsi oldalát, szóval nem volt egészen pozitív a temetőzés mérlege. Fura volt amúgy, hogy itt most alig voltak emberek, alig volt pár mécses, pedig azt gondoltam, az ünnep utáni hétvégén még bőven ünnepi tumultus lesz, de tényleg, alig-alig járkált ott pár ember. De ezzel együtt is szeretek temetőbe menni.