Blogverem #5

Hát most nagyon kedvem sincs írni, meg témám sincs, mert a ma egy nagy csalódás lett. Egész héten vártam, hogy itthon legyek nyugiban, semmi kötelezettséggel, és a ma délután pont ilyennek ígérkezett - aztán lett belőle egy uncsi háziasszony nap, takarítás, felmosás, főzés, de hát ez annyira unalmas, ezt nincs kedvem fejtegetni. És semmi jóérzéssel nem járt, hanem csak ilyen OK, kipipáltuk a kötelező elemet. És asszem csak annyi a csalódás, hogy fázom, nincs magasan az energiaszintem a tisztaságtól (jó, mondjuk rend nincs, attól szokott jobban), még dolgozni kellene picit, de csak tologatom.

Egyik túrán arról beszélgettünk röhögve, hogy a férfiak mikről számolnak be a napi telefonokban (párkapcsolat jellegű férfiak, nem a random / haver kategóriába tartozók), hogy elmondják, hogy mit ettek ebédre, hogy mennyire büszkék tudnak arra lenni, hogy kiteregettek - na és ettől mi nők mind teljesen agyfaszt kapunk, hogy heló, ez a mindennapi élet része, minden nap 1-2-10 ilyen jellegű dolgot megcsinálunk, mégsem újságoljuk nagy büszkén. Engem azzal kifejezetten ki lehet kergetni a világból, amikor valaki a napi kapcsolódás részeként elmondja minden nap, hogy mit evett ebédre, ez egyszerűen nem érdekel. Mondja el, ha valami különös, vagy nagyon finom, vagy valami extra történt, de hogy sárgaborsófőzeléket evett, ami kicsit csomós volt - hát na ne. (Lehet, ilyenek miatt vagyok egyedül...)

Az édességért továbbra is ölni tudnék, és megvolt reggel a nemfinom kávé is krémes mandulatejjel (az első korty még gondolkodott kicsit, hogy visszajön), a rizs először odaégett, majd kiderült, kukacos - na szóval, ez egy ilyen nap volt, de legalább méltó a veremhez.


Ami viszont jó volt:

- továbbra is nagyon örülök, hogy ennyi mindenki ír, fellendült a blogfalu :)

- a takarításhoz a Sex Education 4. évadának zenéit hallgattam, csudajók

- megkaptuk a kirgiz úti videót, az egyik csaj végig filmezett GoPro-val és nagyon jó volt visszanézni, újra ott lenni lélekben (meg már teljesen le is mondtunk erről a videróról)

- beüzemelődtek a fényfüzérek és az illatgyertya, éljen a kuckózás!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

hétvége

Szóval egy hét után még részesei vagyunk egymás életének, és ezt a legnagyobb örömmel írom. Kezd rámborulni az a szerelemérzet, amiben teljesen eltűnik az agyam, és esélye nincs semmit meghatározni, mert visz a szív ezerrel, előre és felfelé. Most hétvégén péntek este 6-tól gyakorlatilag vasárnap este 10-ig együtt voltunk, és ezzel csak annyit értünk el, hogy miután elment, negyedórával már annyira hiányzott, hogy kb fizikailag fájt, és éjjel is arra ébredtem 4-kor, hogy annyira hiányzik innen mellőlem, hogy elpusztulok. Koncentráció nulla, érdemi munkavégzés nulla, alvás minimál, evés minimál, rágondolás nonstop, a rettegő félelem és az agyelhajítós boldogság között csapongok, faltól-falig. De semmi sem érdekel és semmi nem olyan fontos, mint hogy ő van és mi megismerkedtünk.  Múlt héten volt a szülinapja, amikor én síelni voltam (kurvajó volt, majd írok erről is 2 év múlva, ha előkerül az agyam, a telefonom feltöltő alkatrésze indulás előtti este elromlott, idegességemben eltörtem az
További információk

nehéz

Kifejezetten szar hullámban vagyok, ami mennyire nem igazságos már, de hát ez van, szóval nem tudok másról / máshogy írni. Nyugodjunk meg, a fiú van, és folyamatosan van, és őrületesen jó, hogy van, úgyhogy hálistennek nem innen fúj a szél. Keresgélem, honnan fúj a szél, és azt hiszem, valahogy az én látásom torzult el, hogy hogy látom magamat úgy ámblokk, hogy látom magamat mellette és magamat az életben - és ezek most siralmasak.  Mentségül csak egy dolgot tudok felhozni, a nemsikerült újabb lombikot, ami itthon az utolsó volt, merthogy betöltöttem közben a 45-öt (ez mennyire nagy szám már? mikor lettem ennyi idős?) szóval vagy az egész terv mehet a kukába, vagy csak a saját petesejtes része - de most nem vagyok olyan állapotban, hogy erről döntsek vagy egyáltalán gondolkodjak. Most kicsit struccpolitikával vagyok, az biztos, hogy iszonyúan fáradtnak érzem magam már magától a témától is, plusz ha még egy orvos megvizsgál, elaltat, kivesz vagy berak bármit/bárkit - én felüvöltök. Erre
További információk

1 hét, 1 hónap, 1 év

Szóval a folytatás... az a költői kérdés hangzott el legutóbb, hogy vajon tényleg ennyire jó-e ez a fiatalember, vagy csak odaprojektálok mindenfélét. Egy hét és egy nap után azt tudom mondani, hogy bár magasszinten űzöm a projekciót, de ez a ember tényleg sokcsillagos. Az első 6 nap alatt találkoztunk 7-szer, ami gombócból is sok ugyebár, és ez minimum jelzésértékű. De menjünk szépen sorban. Mozi: Bem mozi, Tökéletes napok. Teljesen le voltam nyűgözve, hogy Bem moziba visz, ráadásul erre a filmre, ráadásul-ráadásul nem lehetett online már jegyet kapni, így hát odament fizikailag és megvette - hát mennyire jó már! A film mondjuk annyira nem ment mélyre, nem volt rossz, de kicsit jobbra számítottam, zenék-képek szépek voltak, de kicsit uncsi volt meg hosszú. Mozi után elmentünk a Margit szigetre, körbesétáltuk, végigbeszélgettük, nevetve-komolyan, mindenhogy, és valahogy egész végig volt egy egyre növekvő otthonosság érzésem. De nem uncsi-otthonosság, hanem olyan ismerős-otthonosság, am
További információk