Blogverem #2

Na hát durvul a helyzet, most értem csak haza, normál esetben eszem ágában sem lenne most írni, de a challenge, az ma is challenge, úgyhogy nosza! És elképesztő (mármint nagyon jól esően elképesztő), hogy itt a semmilyen napnak mennyire örülnek mások, meg könnyen kapcsolódnak hozzájuk - én meg itt izéltem (volna, ha nem kell írni), hogy ki a francot érdekel vajon, hogy éjjel min lamentálok meg vasalok-e egy szünnap szerdán. 

Akkor írom a mát, felbátorodván. Munka, kicsit lassan indult, aztán délutánra nagyon belendült és sokat nevetgéltünk kollegákkal, a fekete bőrű Joyce-szal, aki egy cukker, meg Á-val, aki magyar, és szemtelenül fiatal és kicsit flörtöl, és olyan huncut vidéki fiú, akit nagyon bírok - bírom a lazaságát és a talpraesettségét, 9 évvel fiatalabb, de komolyan, sokkal jobban és könnyedebben veszi a munkaparákat, szeretném kicsit tanulni a hozzáállását. És ugratjuk is egymást sokat és ezen nevetünk, de közben meg elmesélte, hogy nemrég temette el az apját és már egy szülője sincs, és azon bekönnyeztem.

Nap közepén volt egy kis off, ajánlott N. egy természetgyógyászt, elmentem hozzá, telefon alapján csak kicsit volt szimpi, de élőben meg nagyon. 60+os nő, elképesztően sima bőrrel, mosolygó arccal, szép alkattal - szóval neki elhiszem, hogy amit mond a táplálkozásról, annak van alapja. Teljesen koherens és hiteles volt, amiket mondott, glutén off, tejtermékek off (parmezán maradhat - hálistennek), cukor off, nagyon feldolgozott kaják természetesen off - szóval ijesztő kicsit, de az a része nem, hogy egy jó ideje érzem már, hogy nem jó, amit eszem és nem vagyok tőle jól, csak a 40+ évnyi rutin visz tovább ugyanazokkal a kajákkal - de a szervezetem már egy ideje jelez, hogy ez így neki nem jó. Úgyhogy már csak kifelé jönnek a hűtőmből a fenti kaják, és befelé csakis az új típusúak. És valószínűleg megint sokkal többet fogok főzni, mert ezt csak úgy lehet bírni, ha be van tárazva a jó kajákból állandóan. De a kávé, jajistenem, azzal mi lesz. Mármint kávét lehet inni, de tejet nem és az alternatív tejektől finoman szólva is hányok, szóval ez fájni fog. De minthogy voltak jelek IR-re, felszívódási nehézségekre, gyulladt belekre, végülis csesződhetek itt a klasszik kajákkal, de hát kivel b*szok ki a nap végén, ugyebár. És gyógygombákat javasolt, ez nekem teljesen új irány, de egyszer élünk jeligére most jöhetnek ezek is.

Aztán spuri haza a biciklin, mert 3-kor kezdődött egy meeting, és 2:50-kor még a János kórháznál jártam. Itt zsinórban volt még 3 óra a monitor előtt, de néha nagyon uncsi volt és akkor olvasgattam más blogvermeit, komolyan, annyi szellemi táplálék jön most a blogokról, hogy szabit kellene kivenni. Aztán este fodrászhoz, szokásos hajfestős kör, aztán Gólyában koncert csupa kedves fiatallal, aztán N-val eszmecsere a tetőn, meg bemutatta a férjét, akit egy szupercukker ember, meg a többi zenész is pont az volt, aztán hazafelé elment a busz, és amúgy is messze voltam, de eszembe jutott a Limo és akkor egy maxra állított ülésfűtéssel átvezettem a fél városon.

23:59. Huh.