Blogverem #11

Végre nyugizós nap volt, el is határoztam, hogy nem éjfélkor ülök majd le írni, hogy legyen normálisan agyam meg kedvem gondolatokat verbalizálni, de az elmúlt pár órában szállásokat nézegettem, így hát ott vagyok, ahol a part szakad (hehe, ez amúgy mire utal?).

Ezer éve tervezem, hogy szeretnék megszökni valahova a világ elől, ami azért roppant vicces, mert tulajdonképpen bármikor, ha hazaérek és becsukom az ajtót magam mögött, máris megszöktem a világ elől - de azért ez más, rendesen bepakolni és elmenni és több napig egy új helyen lenni, hát ez valami csoda. És csodára hiányzik. Szóval Balaton menti, meg Dunakanyar menti, meg különböző erdő menti szállásokat néztem és elképesztően gyönyörű kisházak vannak mindenfelé az országban, teljesen le vagyok nyűgözve, hogy mikor lettek ezek a szuper szállások? Mintha mindegyik új lenne, abszolút mostani belső design, befotózás, hangulat, megőrülök. Na és ezek után kíváncsi vagyok, vajon tényleg végigviszem-e, de ez a nov 20-24. közötti hét tényleg békésnek tűnik programszempontból, a munkát meg tudom magammal vinni, szóval örülnék, ha máshol lennék. A kritérium kb annyi, hogy legyen jóhangulatú, legyen benne kandalló, amibe be lehet gyújtani és lehetőleg legyen pici. És legyen mindentől és mindenkitől jó messze. Internettel. Közelben étkezési lehetőséggel. Bónuszként reggelivel (de egyrészt ilyen nincs, másrészt ez a mindenmentesség azért megbolygatja ezt a dolgot).

Más. Elég régóta húzódó összefutásunk Milonkával ma végre megtörtént és így váratlanul mindketten be tudtuk húzni a Márton napi libázást, amire reggel még pont 0% esély látszódott. És a sok minden más mellett vele is beszéltük, hogy mennyire jó most ez a sok állandóan frissülő blog, néha több is az olvasnivaló, mint az idő - de ez a jobbik verzió. És creusa meg tűpontosan fogalmazta, hogy olyan, mintha rengeteg Netflix sorozatot néznénk/olvasnánk, és ez is maximálisan igaz. Majdnem oda is kommenteltem :), de aztán egyrészt nem tudtam a jelszavamat, és majdnem kizártam magam mindenhonnan (olyan fura amúgy, hogy tudom az összes igazolványom számát, a bankszámlaszámomat, ezer kódot, születésnapot, rendszámot, meg ilyen felesleges adatokat de ezt a rohadt email+jelszó kombót, meg az AppleID+jelszó kombót egyszerűen nem bírom memorizálni, és folyton kizárom magam fiókokból, ahova új jelszóval tudok aztán visszamenni és csak tovább fokozódik a baj), másrészt aztán olvastam is, hogy creusa blogja valahogy nem kommentelős blog - haha, és akkor nem akartam megtörni ezt a szép hagyományt.

És szintén ezer éve akartam már pillanatragasztót venni, mert kitört a szemüvegem szárából egy darab és nagyon kínosnak meg igénytelennek éreztem magam emiatt, és ugyan egyszer találtam itthon ragasztót, de az ezer+egy éves lehetett, mert már beszáradt, de aztán csak olyan boltok mellett vitt az utam, ahol nem volt pillanragasztó, de ma végre fordult a kocka és lett, és megragasztottam a 2 éve eltört karácsonyfadíszt is, meg a szemüveget, és minden frankó azóta, plusz melléktermékként a kezem is tiszta rászáradt és levakarhatatlan ragasztós, mert valahogy annyira folyt, hogy ahogy kinyitottam, végigfolyt az ujjaimon. Nagyon furi érzés, kíváncsi vagyok, hány nap alatt jön le bőröstül. De legalább a ragasztások megvannak.

Na és még hogy pont kerüljön az irodai távkerítős-kávézós-féltékenykedős szálra is, ma megírta reggel a srác, hogy eléggé belezúgott a széplányba, ezen először elsírtam magam, aztán meg rájöttem, hogy hát ez pont túl van a hatáskörömön, hagyjuk meg a nálunk nagyobb erőknek a szerelmi szálak menedzselését, nem lehet ezt innen kontrollálni és ne is akarjam, inkább csak nyugodjak bele, hogy ennek így kellett történnie, és oka van, hogy a széplánnyal belódult a szál, mink meg csak az ugratásos szinten megálltunk. És ezzel a helyére billent bennem is ez az egész történet és kikerült a pont a végére.