Blogverem #15

Uh, vége egy arconpörgő hétnek megint :) de ez nem panasz, mert tényleg jobbnál jobb dolgok történnek, de a mamesz életmódomban azért csudára tudok várni egy itthoni estét. 

Nagyszüleim régi lakásából kiköltözött az albérlő, és már 7 éve albérlők vannak volt, meg beázott istentelenül, úgyhogy ideje volt egy festésnek, meg pár egyéb munkálatnak. Hűtőcsere, mosogatógép csere, elszívó csere, zárjavítás, wc tartály javítás, villanyszerelés. Egyik sem nagy meló önmagában, de sok mindegyikkel a pöcsölés, napi ezer egyeztetés, chaten vagy telefonon, és tök jól kooperál a családunk mindenben, de mivel én 20 perces bkv útra vagyok a lakástól, a többiek meg 45 perces autóútra, ezért én lettem a jolly joker átugró figura. Szóval az elmúlt napok-hetek ezzel is teltek. Az i-re a pontot a kerületi zero waste csoport tette fel, ahol a hűtőért bejelentkeztek vagy öten, de aztán valahogy mindenki lekopott, leginkább a jól ismert ghosting megoldással. Aztán szerda este felcsesződtem, hogy akkor anyátok, felteszem a marketplace-re 10e-ért, és erre meg elkezdtek égni a vonalak, és itt is parallel kommunikáltam ezer emberrel, de aztán ma elvitte egy jóember. Szóval vicces egy világban élünk, ingyen nem kell, kevés pénzért meg vonzó - jó kis tanulság. Azért mielőtt jött, elküldtem tesómnak a telefonszámát+nevét, mert ilyenkor felötlenek bennem azok a hallomásból ismert baltás gyilkosok, akik a kelleténél nagyobb bizalmat kaptak az online térben. Aztán megjelent egy cuki tiszai horgász, aki lelkesen ecsetelte, hogy pont elromlott a kisházban a hűtő, és megy le holnap vízteleníteni, és nem akart hétvégén zavarni, ez de jó, pont befér a lépcső alá, magának aranyom nem kellett ez a hűtő? Szóval egy ártalmatlan ember volt, aki nagyon örült a hűtőnek, én meg nagyon örültem az ő örömének. A mosogatógépből pedig kiesett pár gomb (és irtó hangosan ment, de ezt nem vertem nagydobra), ezt elvitte a zero waste csoportból egy srác, hogy ő nyomtat rá gombot (milyen okos!), aztán fél nap múlva írt, hogy milyen szép a lakás, és hogy ha kiadó lenne, nekik milyen jó lenne a párjával, aztán ezen beszélgettünk pár kört, majd bedobott egy olyan viccet, hogy csak az a kár, hogy nincs a lakásban mosogatógép - és ezzel tökre a szívembe zártam. Szóval lehet, albérlő is jön a zero waste csoportból, ezesetben megbocsátó leszek a ghostingolókkal szemben.

Ma reggel Z-vel kávéztunk, ezer éves barát, ismerjük egymás fél életét és ennek a fél életnek a legfontosabb szereplőit, és hát nehéz ügy, mert ők voltak számomra A szuper család, imádom mindkét felnőttet és mindkét gyereket, de aztán utolérte őket is a válás gonosz szelleme és ők is megreccsentek, de én is a távolból. Szóval kávéztunk, és annyira szeretem ebben a fiúban, hogy önreflektív, hogy mesél a belső történéseiről, ért kb mindent, amit én mesélek, szóval hogy vele jó beszélgetni, mert őszinteség van ott, meg szeretet meg minden ilyen jóság. És ő egy zenész, és vidéken él, de Pesten van a barátnője, és meg tudja teremteni azt az életmódot, hogy feljön csütörtök este, és péntek délelőtt a Lukácsban úszik/szaunázik - élet császárság!! Jó nagy tükör, hogy én, aki próbálom a külsős, bedolgozó, részmunkaidős tanácsadó létet élni, vajon miért nem a Lukácsban vagyok péntek reggelenként? Legalább pár hetente? És azt meg nem is akarom emellé tenni, hogy a volt felesége, az én jóbarátnőm, szintén vidéken, ő meg zenetanárként napi ezer órát dolgozik, plusz vele vannak a cukker gyerekek az idő nagyrészében - szóval hogy neki esélye nincs péntekenként fürdőben úszkálni. Illetve, az ötmillió forintos kérdés: ha ő azt mondaná, szarok a világra, nekem ez kell ez a pár óra hideg víz és meleg víz, akkor vajon meg tudná tenni? És a szomorú válasz, hogy valószínűleg meg, csak benne előrébb van mindenki másnak a jólléte, meg a minden egyéb kötelesség, míg a zenészsrác meg van annyira önző (és ezt most nem rossz értelemben írom), hogy egyszerűen azt mondja, szarok a világra, nekem ez kell - és megcsinálja. 

Mondjuk a héten az egyik projekt team vezetője, egy tűzről pattant, iszonyú penge agyú nő, komolyan, elképedek mindig, mennyi mindent tud észben tartani (pedig ahogy Ágó mondta, az én fejem sem kalaptartó), naszóval vele beszéltük röhögve, hogy miután működik az egyik feature, amin nemtudom hány hete dolgozunk már, hogy elértünk a szakma csúcsára, és itt kell abbahagyni, és akkor kérdezte, hogy nem szökünk-e meg egyik nap a projekt elől, és hát dehogynem, szóval nemsokára, az egyik pénteken mi is a Lukácsban fogunk ázni - fú de jó lesz!

És bingó, megvan a kisház foglalás, jó kurvadrága volt, de szarok a világra (ugyebár), egészen izgatott vagyok, hogy megyén belül megyek pár napra nyaralni :) és csak 2 éjszaka lett, mert nem fért bele a budgetba a 3 éjszaka, de sebaj, nagyon örülök neki. 

És még a szappanopera záróepizódjaként ma felhívott a kiskollega, hogy Hallod, tegnap este egy órát facetime-oztunk Vikivel, és hálistennek, hogy tegnap erről itt ventilláltam, mert végre tudtam neki mondani teljesen tisztán, hogy ezeket ne nekem mondja, hogy ebben nem szeretnék szerepet vállalni, és hülyén érzem magam, amikor asszisztálok a kettejük csicsergéséhez, hogy nekem ott nincs szerepem, és nagyon cukker volt, mert aztán mondta, hogy sajnálja, hogy így éreztem, és nem volt szándékában, és érti és többet nem lesz ilyen, és ez pont elég is volt meg jól is esett. Aztán még kérdezgetett, hogy mi meg hogy, és akkor annyit tudtam mondani, hogy azt érzem, kiestem a pixisből és hogy ez nekem rossz érzés, (tegnap este amúgy lamentáltam erről egy kört itthon, hogy mennyire kell érzelmeket felvállalni, szerintem ugye semennyire, és ezt mind csak belül forgatja magában az ember lánya, de pszichológusok rendszerint kiakasztottak azzal, hogy nőként is simán be lehet vallani, ha valaki megérintett, akkor is, ha ez nem kölcsönös, és hát igyekszem felnőni ehhez, de kurvanehéz, úgyhogy az én olvasatomban a "kiestem a pixisből" az egyenlő a szerelem bevallásával, de lehet, nála is, mert utána annyit mondott, hogy érti, és nem is akar többet kérdezni), és aztán mondta, hogy nála egyáltalán nem estem ki a pixisből, és akkor majd kettőnknek dedikált ideje lesz, és erre még én tudtam mondani nevetve, hogy na ez jó, én ezt szeretem, amikor kizárólagosan egymásra figyelünk.
Egy még felnőttebb állapotban lehet, azt is kimondtam volna, hogy fáj, hogy amilyen bókokat eddig nekem mondott, azt most már Vikinek mondja - de ez mondjuk nem is igaz, mert szerdán odaült, ahol én ülök és megdicsérte a fülbevalómat, meg ki is vette a fülemből, meg megsimogatta többször a vállam, és akkor kérdeztem nevetve, hogy mondd csak, te hány vasat tartasz a tűzbe? és akkor széles mosollyal annyit mondott, hogy minél többet (= nem kell komolyan venni egy szavát sem).