Blogverem #1

Izgalmas challenge egy amolyan igazi semmilyen napról írni :) de a kihívás az kihívás és már most szupermotiváló, hogy mennyi mindenkinél láttam, hogy beszállt a saját blogvermébe.
(elnézést, viszem tovább ezt a viccet)

Amúgy egyrészt még délután vártam, hogy hátha történik valami izgi, amiről lehet/érdemes írni, de semmi... aztán gondoltam, hogy OK, induljunk el onnan, mit mesélnék most a páromnak, ha mondjuk egy napot külön voltunk - és bakker semmi sem jutott eszembe így sem :) szóval nincs kecmec, jöhet egy jóféle szürke nap beszámolója, hadd látszódjon, milyen a sima nap vs amikor homlokon csókol a múzsa. Vagy ki.

Szarul aludtam, mondjuk tegnap koncerten voltunk a kirgiz lányokkal, kipróbáltam a Tubit (iszonyú finom!), ittam rá vörösbort (Tubi után nem finom, amúgy nagyon az), aztán később fröccsöket - szóval ez már elég jó alap a szarul alváshoz, de valami nem klappolt még, izzadtam, felkeltem wc-re, éreztem, hogy ki vagyok száradva, de éjjel marhára nem ízlik a víz (azért ittam, halljuk meg mit üzen a testünk jeligére), aztán nem tudtam visszaaludni, zavart, hogy este lespóroltam a zuhanyozást, (de ennyire azért nem akartam meghallani, mit üzen a testem 4:11-kor), eszembe jutott, hogy jövő héten céges kétnapos izé lesz, szauna szeánsszal, amit imádok, de para a kollegákkal fürdőruházni, és bakker megint nagyon messze vagyok a beach bodytól, szóval gondoltam, nézek valami bikinit, és megnéztem úgy háromezret, és off season-ben is harmincezerbe kerülnek, és akkor gondoltam, nem veszek új bikinit, ellenben megpróbálok visszaaludni. A jó öreg halkan duruzsoló podcastos trükkel ment a visszaalvás, de reggel ennyi program után elég nyúzottan ébredtem. Aztán tesóm lakásába átsétáltam 9-re, mert beázott a kazánja és jött egy ember, aki felment a tetőre megnézni a kivezető csövet (ott volt a kutya elásva), aztán hazaséta, aztán csináltam ebédet (azonnal szentté avatni azt a csodaembert, aki feltalálta a kardamomos rizst!!!), aztán vasaltam, közben rendületlenül vártam a nap izgiségét meg időnként játszottam a tableten podcastot hallgatva, majd át Nagymamáék régi lakásába, ahol családi kupaktanácsot ültünk a kiadás 3.0-ás körét átbeszélve. Aztán együtt ki Farkasrétre, végigjártuk a sztenderd temetői kört, a végére töksötét lett, de megtaláltuk az összes sírt, amit kellett. Gyönyörű ilyenkor a temető, de a legszebb nekem az a közös hely ott a bejáratnál, az egész egy hatalmas mécsesmező, mindig állnak emberek, családok, mindenki gyújtja a mécsesét vagy csak csendben nézi a lángokat. Mellettem egy kisfiú kérdezte a nagymamájától, hogy Mami, Te most emlékezel? nagyon cuki volt. Aztán ahogy sétáltunk vissza az autóhoz, szembejött Bálint, a környékbeli kocsmáros, mosolyogva előre köszönt, Anyukám kérdezte, ki volt ő, mondtam, a kocsmáros, csak annyit mondott, na szép. Ilyenkor úgy tűnik, messze esett az alma a fájától, de persze sok szempontból ez nem állja meg a helyét. Még elmentünk és a tavaly meghalt unokanővéremnél is gyújtottunk mécsest a templomkertben, aztán itthon visszamelegedtem üzemi hőmérsékletre, kitöltöttem a hiányzó októberi time sheet-et és mindjárt hívom Judyt, aki ma jött vissza Nápolyból.  

És akkor már csak a sport tétel marad kihúzatlan a napi to do listán*, de ha mást nem is, pár felülést csinálok, mert a hashelyzet is újabban kezd elharapózni, a szauna szeánsz meg közeleg.

* meg a virágültetés, de ahhoz előbb vennem kell virágföldet, hagyjunk valamit a hétvégére is. Meg a mosás #2, de azt teljesen túlzás volt feltenni a listára, asszem azt rontom el rendszerint, hogy felírok mindent, ami csak eszembe jut, de ez micsoda csacsiság, kell a bambulós üresjárat is, különben annyira túlpörög az agy, hogy kiszáll a fejemből egy ponton.