Érdekes dolgok ezek

Hopika-hopika, már megint hogy szalad az idő! Egy pillantás és huss, elrepült egy hónap. Na, akkor a szokásos recap, felsorolásszerűen, röviden igény szerinti terjedelemben, remélem, minden fontos mozzanat még előbukkan.

- megvan a -10 kg ugyanazzal az erőnléttel - amiről a kezdet kezdetén februárban még úgy nyilatkoztam, hogy úristen, ha ez lenne, én lennék a világ legboldogabb embere. Na szóval ez van, és ki hitte volna, nem lettem a világ legboldogabb embere. Sőt, kurva furcsa, hogy pont ugyanolyan a testképem, pont ugyanolyannak látom magam a tükörben, és ha reggel a mérleg történetesen 85 kg-t mutatna, nem pedig 74-et, én ugyanúgy elhinném. És majdnem azt mondom, hogy semmi sem változott, na és ez azért elgondolkodtatott, hogy ez mi a bánat? Aztán mivel E. is pont ugyanezt mondta, akkor gyanússá vált, hogy ez valami félrecsúszott gondolat, a dietetikus szerint ezt hívják testképzavarnak, hát innen csókoltatom, ez - jelentem - nem ér! Nagyon furi testközelből megélni, hogy ennyire független az objektív tényektől a belső megélés, és hát a kurvaanyját, legalább örülnék és bődült büszke lennék magamra! De az igaz (és ezért is írtam, hogy majdnem nem változott semmi), hogy a nadrágokon érzem és látom, hogy olyan régi ruhák feljönnek rám, amik már sok éve nem, meg nagyon örülök, amikor mondják mások, hogy látszik - ez kurvajó! Úgyhogy szépen tanulom most ezt az örömöt - majd szólok, ha megtanultam! 

Meg volt a pünkösdi hétvégén is túra, és ott azért az feltűnt, hogy sokkal jobban bírtam a tempót, mint korábban, tehát ilyen közvetett módon látszik, de azért akkor is az van, hogy a kurvaanyját! Felsejlik az is, hogy haha, pont ez lenne, ha lenne párom, gyerekem, családom, mindenem, amire még vágyom - akkor is kb ugyanez lenne, hogy jó-jó, de az alaphelyzet azért maradt pont ugyanaz. Eh. Nem eh, örülök azért, és van bennem valami nagyon csendes, halk és visszafogott büszkeség is, de ezt az érzést még fel szeretném nevelni kicsit nagyobbra.

- aztán volt a közműves cégnél 3 fordulós kiválasztás, ahol a 3. forduló elejéig úgy hasítottam, mint egy rakéta, összhang volt, szimpátia, egyetértés, mint vajban a kés, hurrá-hurrá, aztán az utsó körben az AC kicsit odabaszósra sikeredett. Mármint én iszonyat nyomorultul éltem meg, zokogtam utána egy órát, hogy ez mi a szar volt, úgy éltem meg, mint egy maratoni stresszinterjút, azt éreztem, hogy semmi sem sikerült, olyan kiélezett konfliktushelyzeteket kellett menedzselni, ami mondjuk előfordulhat egy évben egyszer, de hogy itt 3-ból 3 ilyen volt, azért az na... nem esett jól. Velem szemben a monitoron ott volt 3 férfi a cégtől, 2 vezető meg egy HR-es, és kibaszott keményen játszották a szerepüket, feloldás, egyezségre jutás, minden ilyen lekerekítés nélkül, visszajelzés nulla (mármint ott helyben), emberi gesztus nulla, empátia vagy egyáltalán észrevétele annak, hogy a másik is ember nulla - szóval hogy úgy mondjam, nekem nem csináltak kedvet önmagukhoz. Soft skilleket néztek, és fogalmam sincs, hogy milyen típusú csoportvezetőt kerestek, és ugyan azt hittem, hogy teljesen fos voltam, ma átbeszéltük a coach-csal röviden, és lehet, hogy mégsem voltam annyira fos - mindenesetre nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen szar élményem. Majd kapok ofisöl visszajelzést is, eddig azt mondtam volna, hogy nem is érdekel, hogy ez alapján ők mit akarnak visszajelezni, merthogy abszolút nem tudtam szerintem magam megmutatni és nagyon rosszul éreztem magam kb végig - most azért addig eljutottam, hogy ok, halljuk, mit szeretnének visszajelezni, de csak módjával engedem be. Hogy milyen típusú ember tudna brillírozni itt, azt nem tudom, de kb ilyen autoriter, erőből tárgyaló, vagy nagyon behunyászkodó emberre tippelek - és szerencsére egyik sem vagyok eddigi ismereteim szerint. Az egyik szituban a közvetlen vezető ki akart velem rugatni egy embert, kb nevet követelt, hogy ki hibázott és ki miatt rossz a riport, mondtam, hogy teljesen mindegy, hogy ki volt, és egyáltalán nem gondolom, hogy ki kellene rúgni, mert hibázott - ennek milyen üzenete van már kifelé, heló a XXI. században élünk, én kicsit máshogy gondolkodom a felelősségről - ilyen félmondatokkal volt tele a 3 óra, fincsi volt.

- volt 2 kapaszkodóm menet közben, az egyik, hogy előző este volt a lakásirodában egy ruhacsere buli, amire nagyon hezitáltam, hogy menjek-e (mert akkor szétcsapom magam és holnap verem a fejem a falba, ha szar az interjú). De szerencsére mentem és nem csaptam szét magam és nagyon-nagyon vicces volt, és a másnapnak semmi köze nem volt ehhez, hanem egészen máson múlt a hangulat, ld. feljebb. A másik, hogy lett egy szupercsini fekete ruhám, ami kurvára tetszik és pont jó és pont én vagyok ruhában, és tőlem szokatlan módon örülök ennek a textilnek - mondjuk lehet, ennek a nagy örömnek már köze van a diétához, vagy hogy ilyeneken fog látszódni, nem tudom. 

- volt É. decemberi szülinapja nyomán az 5 napos balaton felvidéki túra, egyik pontjától átsétáltunk a másik pontjáig, és valami szuper volt. Tizen voltunk, megint olyan volt, hogy bárki mellé sodródtam, jobbnál jobb beszélgetések kerekedtek, volt egy nagyon inspiráló új túratárs, azt hiszem a ő sztorijai adták most a legtöbbet, ahogy a munkához áll, ahogy egyszerre tanít, phd-zik, nagyágyukat coach-ol, tanácsadóként dolgozik, ahogy a gyerekeit neveli, amennyi energiával tolja a napokat - nagyon jó volt látni és beengedni másvalaki életének az energiáját. Volt vízhiány egyik este a szálláson, voltak csuda hangulatos szállások, volt olyan táj, amitől elöntött a nyugodt boldogság, volt eltévedés, volt helyes borász, gyönyörű zöld erdő és gyönyörű kék / szürke felhős ég, volt mocsárjárás és zuhogó eső, lebarnulás és kb úgy minden.

- voltak, azaz vannak nagyon inspiráló szembejövő projektötletek, egyik jobb, mint a másik, komolyan, egyelőre inkább abban az állapotban, hogy elő kell készíteni, összerakni, tolni bele az időt és energiát most, és majd később fog beérni - de pl ehhez nagyon sokat adott az új túratárssal való hosszas beszélgetés. Még nem látom, miből mi lesz, és most megint úgy érzem magam, mint a kínai cirkuszban a tányérpörgető, de az ilyen felívelő időszakoknak van egy nagyon jó energiája.

- volt egy szesön egy energiagyógyász / látó csajszival, nem tudom, mit gondoljak az egészről, inkább lecsavarom a fejem és nem gondolok semmit, de az nagyon érdekes volt, ahogy a végén kifutott egy olyan általános alsós bántalmazós élményre az egész, ami valahol nagyon mélyen volt bennem. Tudtam, emlékeztem rá, csak mélyen volt és ezer éve nem jött onnan fel. Az meg pláne érdekes volt, ahogy ez párhuzamba került valakivel, hogy mire emlékeztet az illető bánásmódja, aztán egy hasonló kapcsolati sztori egész váratlanul a túrán is előkerült az egyik beszélgetésben, kaptam könyvajánlót, ijesztően ismerős félmondatokat és reakciókat - szóval érdekes dolgok ezek, én mondom.

Na és most nincs több időm, úgyhogy a tinder szál, képek az otthoni falakra, szombat reggeli Hármashatárhegy körbejárás, spontán piac, szinkron tanulságok, véletlen összefutások majd legközelebb - ha még emlékezni fogok rájuk.