November 5.

Ma ilyen igazi semmi különös nap volt, reggel autóval be melóhelyre, aztán soksoksok megbeszélés meg miegymás, ami teljesen lehozott az életről és teljesen értelmetlen mindaz, amit most rohamtempóban kellene csinálni, és emiatt eléggé demotivált vagyok.

Aztán elmentem gitárra, az mondjuk nagyon jó volt, sokat nevettünk, és tök jól ment, annak ellenére, hogy 3 hete nem volt a kezemben egy percet sem, de most valahogy könnyűek a darabok hangilag, csak a ritmusuk odafigyelős, de az meg megy érzésre meg hallás után.

Aztán hazaugrottam, mert egy vidéki kolleganőm nálam alszik most pár napot, amíg Pesten van és megágyaztam, meg még reggel rendet raktam kicsit, és olyan jó érzés, amikor rend van ott. Csak kár, hogy nem én vagyok most a rendben :) Aztán átjöttem L-hez, ő tévézik, nekem van időm bloglon leírni mindazt, amit amúgy nem írnék le, mert ezeken nincs mit leírni, de agyam meg nincs igazán belemélyedni mélyebb témákba. 

Na jó, azért két aktuális dilemma:

- tanácsadóként dolgozom, de igaziból egyáltalán-semennyire nem vagyok itt tanácsadó, minimálisan tudok hozzáadni új szemléletet, ötletet vagy megoldást, egyszerűen megcsinálom a rám osztott / hullott munkákat. Közben járok egy képzésre, aminek a végén egy bizonyos szemléletű mondjuk életvezetési tanácsadó leszek. Itt a gyakorlatok során már ezerszer kijött, hogy állandóan tanácsokat akarok osztogatni, pedig pont hogy nem kellene. Szóval kerget ez a tanácsadóság, ahol kellene, ott nem tudok tanácsokkal előrukkolni, ahol nem kellene, ott meg mást se csinálok. Nice.

- nem tudok mit kezdeni az életkorommal. Kicsit ugyan fáradt, de teljesen fiatalnak érzem magam, és őszintén mindig meg vagyok lepve, amikor a huszonévesek lemagáznak és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ők mit látnak rajtam, hogy nem hellóval köszönnek. Tudom az életkori számomat természetesen és nem is tagadom le, de őrült nagy távolság van a belül érzett és a szám szerint mutatott életkoromban. 

És örömmel mondom, hogy mindenhol izomlázam van, nyaktól a térdig nincs egy porcikám, amit ne éreznék. Annyira jó érzés, hogy azt érzem, alaposan átmozgattam a testem és nem csak lekvárkodás volt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

kisház

Hát az nem lett az , de lett egy másik kisház (nem is kicsi, nagyobb mint a lakásom), viharos tempóval, képek alapján nagy szerelem, egymillió érdeklődő, de valamiért a tettek mezejére léptem, túl van a büdzsén, ezen már meg sem lepődünk, de családi kölcsönökkel megugorható, és tegnap megnéztük, és szóban megállapodtunk, szimpik voltunk egymásnak, levették a hirdetést és ha minden jól megy, szombaton foglalózunk. Még nem is tudom elhinni, annyira váratlan, meg gyors az egész. Az előző koppanós körök egyik tanulsága mindenképp az volt, hogy úgy mentem oda, hogy tetszik és ilyet szeretnék, de ha nem jön össze, az is jó. Valahogy kiment a nagy akarás belőlem. Ebben is van pici kompromisszum, pl csak sima kisfalu, és nem zsákfalu, kettővel odébbi szomszédnál elég nagy a putri, de parasztház a javából, búbos kemencével, nagyon hivogató belső terekkel, hajópadlóval, szép konyhával. Nem is kell most hozzányúlni, hanem lakható-élhető egyből. Na és akkor a legérdekesebb, hogy nem érzek semmit ...
További információk

Rotty

Bizalom, cöh! Volt is, van is, de azért pár alkatrészt cserélni kell az autón, úgy mint komplett ülésszett :) ezen próbálok nevetni, de annyira kiürült, kiégett és lefáradt vagyok, hogy csak ilyenkor írás közben megy. Szóval valami masszív enerváltság ül rajtam, nagyjából semmi sem érdekel és nem is lelkesít, azt érzem, teljesen elfogytam energiailag. Teljesen meglepő, hogy azt hittem régebben, minden bajom forrása az egyedüllét, és bezzeg ha lenne párom, most már van 1,5 éve, és most meg azt érzem, hogy akkora meló és feladat egy párkapcsolat fenntartása, pláne jóminőségben, hogy ezt nem tudom megugrani. Vagy nem tudjuk megugrani, ez így helyesebb. Sok a vita, sok a feszkó, sok a különbözőség és nem látom a közös jövőképet. Rejtély számomra, hogy tudják mások 40+-osként összehangolni az életeiket és egy közöset élni onnantól, nekünk ez egyáltalán nem megy. Fuh. Szóval ebben is nagyon el vagyok fáradva, mindenben el vagyok fáradva, ne már. És kellemesen be tudom magam csapni azzal, hog...
További információk

ez legyen az

Uh, na, lássuk, mik is vannak mostanság. A téli medve üzemmód után most kezd lenni valamiféle energiám, lelkesedésem, terveim... teljesen leharcolt szerintem a tél, kb 3x voltam beteg, iszonyú sokat dolgoztam ott december-január környékén, csak toltam a napokat előrefelé. Csomó fenttel, csomó lenttel. Az a klasszik januári depi most nem volt, de a február elég nyomin telt. Csomót veszekedtünk, én nem tudom mennyi ideig tart az összecsiszolódás 40 felett, de úgy látszik, több mint egy év. Mondjuk én a nulla veszekedést tartanám ideálisnak, hogy pl történjen minden úgy, ahogy szerintem az jó, de hát ez az elmélet több sebből is vérzik. Szóval tanulom, tanuljuk egymást. A jó hír, hogy eddig minden nagyobb konfliktust át tudtunk beszélni idővel, és lassan kitanuljuk, h kinél milyen gombokat nyomunk be mivel, de baszki, ez mennyire rengeteg idő és energia. Küzdök az egyedüllétért, néha nagyon jól esik és vágyom a csendre, hogy senki ne legyen körülöttem, és itt meg azt kell tanulni, hogy ne...
További információk