KK helyett

Szívem szerint most a Könyvklubban ücsörögnék, de nagyon, ehelyett itthon ücsörgök nagyon. Legalább írok egy adagot a mostanságról, kb az úgyis annyi idő lesz nekem, mint a kishölgyeknek a klubdélután.
Megfáztam, tüdőileg már megint, meg torokfájás, meg az alap mély hangnál is két oktávval mélyebb és szétcigizett rekedtségű a hangom suttogásom, eh. És most ugyan nem érzem magam enerváltnak (sőt!), sem kifacsartnak (sőt-sőt!), de kedden kabát nélkül jártam a várost, és már közben éreztem, hogy nagyon fázom, és asszem az jött most ki ilyentén (szeretem ezt a szót).

Szóval úgy csinálok, mintha a klubban lennék, rendeltem enni (majd megcsináltam), és mindjárt egy teát is hozzácsapok a süti előtt az estéhez. Viszont monológ lesz beszélgetés helyett. Ráadásul fragmentált, ezer téma kavarog a fejemben, és valószínűleg pop up sorrendben fognak monitorra kerülni.

Tegnap esti film. Random bóklásztam az HBO GO-n, az Affair 4 óta valahogy semmilyen ott talált alkotás nem nyűgözött le, de tegnap végre egy jó filmre bukkantam. Szeretem az ilyen véletlenül megtalált alkotásokat, amik megérintenek, ezen a tegnapin is sokat sírtam, de olyan jólesően. És azt akartam még az utazás kapcsán írni, hogy valahogy engem a repülés brutál módon érzékenyít, repülőn látott filmeken sokszor szoktam sírni (mondjuk amúgy is nálam a filmnézés kvázi egyenlő a sírással). Most egy olyan klasszikusba futottam bele, ami nekem az egyik leggyönyörűbb érzelmekről szóló film, teljesen behúzott, azonnal szerelmes lettem C.E-ba. Utána megnéztem, hogy 65 éves volt a forgatáson (atyaég, milyen kurvajól nézett ki 65 évesen is), M.S. pedig 46 (!!) ez is nagyon durva. Aaaaa!! Mindent leírtak már erről a filmről, maradjunk annyiban, hogy imádom a történetét, a döntéseket, a mondásokat benne, ahogy viselkednek egymással - minden benne van ebben a filmben. És őrület, hogy C.E. férfi rendezőként (meg főszereplőként) hogy tudja ennyire szépen az érzelmeket megmutatni. Pont C.E. lelkületű férfit szeretnék magam mellé és azt sem bánom, ha ennyire sármos (továbbá nem baj, ha nem 65 éves). Aztán láttam még ezt a sorozatot is odafelé az egyik hosszú járaton, meg visszafelé is (mert filmnézés közben ment egyedül az alvás), és ugyan a 2. évad 4-8-ig részeit láttam, de annyira beszívott ez is, mindben volt pár olyan momentum, amin elsírtam magam - és itt vált gyanússá, hogy nem a légnyomáscsökkenés teszi-e. Ahogy a tollaimból is kifolyik a tinta rendszerint odafönt, nem ugyanezen az elven folyik a könnyem? Vagy a másik eshetőség, hogy tényleg csudi megható ez a sorozat is.

Múlt hétvégén itt volt a pécsi barátnőm és iszonyú jó hétvégét csaptunk különösen jó programokkal a zuhogó-hideg BP-n, tök jó volt. Péntek este érkezés után elmentünk a Keleti Károly u-i Fondue Bárba, ami a felújítás miatt kicsit elvesztette azt a régies báját, ami miatt imádtam, de az emberek továbbra is csupaszív-jóarcok. Kevés olyan hely van BP-n, mármint én keveset ismerek, ahol vadidegenek elkezdenek egymással szóbaelegyedni az asztalok körül, ez és a Ganz utcai söröző a két hely, ahol ez szinte mindig megtörténik, és amit nagyon szeretek. Másnap lassú reggel, többkörös kávézás és beszélgetés után egy Lukács fürdős kör volt (Judit!! :)) majd a Puskinban megnéztük a Ruben Brandt-ot, ami annak ellenére nagyon tetszett, hogy sajnos az utalások töredékét értettem / vettem észre csak. De a zenéje!! Meg a képi világa!! Zsenik alkották, lengetem kalapom előttük. Másnap szintén lassú reggel, majd egy gyors Béla megmutatás, majd kikísérés és búcsú - és én itt maradtam a hétvége utsó fél napjára egy jó adag szeretettel és feltöltődéssel. Tartott mindez estig, amikor Z-vel beszéltem egy órát, és elmesélte, hogy a feleségével mennyire szarban vannak, felmerült a válás most először komolyan - és én ettől tökre összetörtem. Őket nagyon szeretem mindenestül, családilag, párilag, egyesével, mindenhogy - ismerem nagyjából az életüket, a közös életüket is, meg némileg az egyedülit is, a problémáikról is tudok, de mégis ez az eshetőség teljesen padlóra tett, mert ha nekik sem megy ez a házasságosdi, akkor tényleg nincs semmi reményem. Hogy ha az a szeretet, elfogadás, őszinteség, elengedés, beszélgetés mennyiség és minőség amit náluk érzek és látok sem elég ahhoz, hogy egy párkapcsolat egyben maradjon, akkor komolyan be lehet kapni, és hagyjuk egyszer s mindenkorra ezt a kapcsolatosdit. Utána egész éjjel fentvoltam, nem tudtam a rosszérzéstől aludni. Nagyon bennem van, hogy most még talán lehet segíteni, hogy tegyek valamit, hogy legyek ott, beszéljek velük külön-külön vagy együtt, mittudomén, bármit. KG rettentő jófej volt, felajánlotta, hogy tart egy mediátor gyorstalpalót, erre szükségem is lesz.

Aztán következő éjjel sem aludtam túl jól, T. mozis jelzése kavart fel, nem gondolom, hogy bölcs lenne arra reagálnom, de azért na, ki tud billenteni. Kár, hogy az alvókámon csapódik le minden kibillenés, sokba lesz, ha csak utazásokon tudom magam kialudni.