ez pont én vagyok
Elég igazságtalanul világít itt a rotty a lista tetéjen, pedig az is mulandó volt, mint minden. Most a lebetegedés előszobájában érzem magam, úgyhogy pihenőnap, csak a kötelező minimumot hozom (mint anno a nyelvvizsgáknál a 60% meg 61%-os eredményekkel) és nagyon élvezem a pihenést és hogy olyanokra jut időm, amikre máskor sosem. Eleve, hogy itthon vagyok <3 ez már nagyon jó. Aztán lemostam a nyári papucsokat, a sáros túrabakikat, lefotóztam, amiket vintedre vagy marketplace-re szánok és fel is töltöttem őket. És Demjént hallgatok (akár ciki, akár nem, szeretem megunhatatlanul). És pótlom az adminisztrációs elmaradásokat. Valahogy sokkal hamarabb ülök ide írni, ha bánat van és szomorúság, de most rendhagyó módon írok pár szösszenetet a jókról is, maradjanak csak meg az utókornak ezek is. Valamiféle belső egyensúlyt érzek már egy ideje, ami felszabadít csomó olyan szorongástól, amik régen örökösen itt ültek a nyakamon. Pl. elhívott L most hétvégén az egyetemi baráti találkozójuk...